Labdarúgás

Nagy
Antal

Villámkariert futott be, három évvel azt követően, hogy igazolt játékos lett, már bekerült az A-válogatottba. Benevezett, de itthon készülő biztonsági tartalék volt az 1966-os világbajnokságon. 1967-ben külföldre ment, az egyéves eltiltás utáni első idényében belga gólkirály lett. Hat külföldi országban is futballozott.

Születési hely
Oroszlány
Születési idő
1944. máj. 16.
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Berobbant a Honvédba

Nagy Antal 1944. május 16-án született Oroszlányban. Indulásáról így nyilatkozott a 24 óra című lapnak 2002-ben: „Bányagépészeti és villamossági technikumot végeztem, 18 évesen Oroszlányban láttam munkához. Szerepeltem az üzemi bajnokságban, s akkor kérdezték meg tőlem: lenne-e kedvem játszani az OBSK-ban? Látva az egykori volt honvédos és fradista játékosokat, gondoltam, ilyen szinten én is tudok focizni,” Tizennyolc éves koráig a helyi Bányászban futballozott, majd 1963 elején a Budapesti Honvédhoz került. Négy és fél évet játszott a piros-fehéreknél, kétszer bajnoki második lett, Magyar Népköztársasági Kupát is nyert, majd 1967 májusában, egy Anderlecht elleni, brüsszeli mérkőzés után Belgiumban maradt. Az 1990-es évek közepén nyilatkozta a Nemzeti Sportban:

Boldog korszak volt, egyre jobban játszottam, húszévesen bekerültem a válogatottba. Remek futballistákkal játszottam együtt, Dudás és Marosi Laci takarított hátul, Sípos Feri játszott a védelem közepén, Nógrádi és Vági, meg Komora Imre robotolt középen, elöl meg Nagy Gyuri, Tichy, Katona és a jobb szélen én. Takáccsal a kapuban, s Nagy Gyuri helyén Tóthtal ez a csapat nyerte meg egyébként hatvannégy őszén a Győr ellen a Magyar Népköztársasági Kupát.

Nem kapott ki válogatott mezben

Az A-válogatottban három mérkőzésen szerepelt, 1964-ben a jugoszlávok ellen (2:1), valamint 1965-ben az NDK csapata (1:1) és az olaszok (2:1) ellen. Az MLSZ benevezte az 1966-os világbajnoki keretbe, de biztonsági tartalékként itthon állt indulásra készen.

Belga gólkirály lett első légiósévében

Távozása az akkori fogalmak szerint „disszidálásnak” minősült, az MLSZ követelésére a FIFA egy évre eltiltotta. Ezért az 1967–1968-as idényben nem játszhatott, ellenben a következőben bajnoki és gólkirályi címet is szerzett a Standard Liège csatáraként. A Nyugat-Európában játékosként töltött évtizede alatt szerepelt a belga után holland, francia, spanyol, nyugatnémet és portugál klubban is. Pályafutása állomáshelyei így alakultak: Twente Enschede (1969–1972), Olympique Marseille (1972), Hercules Alicante (1973–1974), Wuppertaler SV (1974–1975), Sant Andreu (1975–1976), Caen (1976), RFC Antwerp (1977), Leixões SC (1977–1978). Légiós-pályafutása során olyan klasszis futballisták klubtársának mondhatta magát, mint a belga Wilfried Van Moer és Jean Nicolay, a luxemburgi Louis Pilot, a német Erwin Kostedde (Standard), Piet Schrijvers, Willy és René van der Kerkhof (Twente), a francia Georges Carnus, Bernard Bosquier, Jules Zvunka, Marius Tresor, a horvát Josip Skoblar és a mali Salif Keïta (Olympique Marseille). Visszavonulása után tizenhárom esztendőn át egy kaszinóban, krupiéként dolgozott. Sokáig Barcelonában élt, majd az ezredforduló környékén hazaköltözött Komáromba.

Egyesületei

1961 — 1962
Oroszlányi Bányász Sportkör
Oroszlány
1963 — 1967
Budapesti Honvéd Sportegyesület
Budapest
1968 — 1969
Standard Liège
Liège (Belgium)
1969 — 1972
FC Twente
Enschede (Hollandia)
1972 — 1972
Olympique Marseille
Marseille (Franciaország)
1973 — 1974
Hercules Alicante
Alicante (Spanyolország)
1974 — 1975
Wuppertaler SV
Wuppertal (Németország)
1975 — 1976
Sant Andreu
Barcelona (Spanyolország)
1976 — 1976
Caen
Caen (Franciaország)
1977 — 1977
Royal Antwerp (Belgium)
1977 — 1978
Leixões SC
Porto (Portugália)

Eredményei