A hősidők legjobb balfedezete
Blum Zoltán Pápán született, 1892. január 3-án. Az FTC ifjúsági csapatából 1911-ben került az „egybe”, ahol aztán 1927 februárjáig, illetve még egy nemzetközi mérkőzést számolva, 1928 nyaráig több mint négyszáz mérkőzésen játszott. Fedezetként négy bajnoki címet nyert (1911–1912, 1912–1913, 1925–1926, 1926–1927), háromszor győzött csapatával a Magyar Kupában (1913, 1922, 1927). 1927 nyarán, néhány mérkőzésen, játszott a Budai 33-ban is. Harmincöt évesen elment még játszani a szintén zöld-fehér, akkor a profi második ligában szereplő Turulhoz, majd onnan visszatérve egy nemzetközi mérkőzésre újra beállt a Ferencváros profi csapatába. Utána Kaposvárra igazolt, játszott és már edzősködött is az élvonalbeli Somogy FC-ben. 1929-ben a Nemzeti Sport ankétján bekerült az addigi idők álomtizenegyébe: ő volt a Zsák – Fogl II, Rumbold – Bíró Gy., Bukovi, Blum – Braun, Takács II, Orth, Schlosser, Borbás összetételű csapat balfedezete.
A húszas évek elején megújult
A válogatottban 1912. június 23-án, az olimpiai túra első felkészülési mérkőzésén, Oslóban mutatkozott be, tagja volt a stockholmi ötkarikás torna Vigaszdíját megnyerő csapatnak. Huszonkét és huszonnyolc éves kora között csupán egyszer játszott a nemzeti tizenegyben, ám a húszas évek első felében szinte megújult a karrierje.
Százszázalékos” bajnok
1930-ban edzőként visszatért a Ferencvároshoz, s egészen 1937 májusáig dirigálta a csapatot. Hivatalosan 339 mérkőzésen ült (képletesen) a kispadon, klubcsúcsát csak a hetvenes években döntötte meg Dalnoki Jenő. A Ferencváros profi csapata vele nyerte meg a híres „százszázalékos” bajnokságot 1932-ben. Bajnok lett még a csapattal 1934-ben, Magyar Kupa-győztes 1933-ban és 1935-ben, KK-döntős ugyancsak 1935-ben. 1933-ban futballozott utoljára zöld-fehérben, csereként beállt egy linzi barátságos mérkőzésen. A második világháború vége után Aradon dolgozott, román bajnoki címet nyert az aradi ITA csapatával.
Tőzsdebizományosból, sztáredzőből gombcsiszoló
Blum Zoltán 1959. december 25-én, a Nagyvárad téri István Kórházban hunyt el. Halotti bizonyítványába bejegyezték a foglalkozását: gombcsiszoló. (Ami azért is érdekes, mert az 1920-as években még bank- és tőzsdebizományi üzlete volt.) Még túl a hatvanon is játszott szövetkezete öregfiúk csapatában.