Bródi vagy Bródy
Bródy Sándor Székelyfalván született, 1884. május 16-án. Eredeti dokumentumaiban neve Bródiként szerepel, ő azonban Bródyként írta alá a nevét. A család már a századforduló előtt a fővárosba költözött.
…ott volt a magyar futball bölcsőjénél”
„Bródy Sándor, mint fiatal gyerek, ott volt a magyar futball bölcsőjénél. Az FTC mellett Pannonia néven alakult ifjúsági csapatban szerepelt először és amikor az FTC-nek szüksége volt ezekre az ifikre, 1901-ben beolvadt a Pannonia az FTC-be. Először Lipovecz Géza, azután Bródy és Gorszky került be az FTC csapatába a Pannonia csemetéi közül. Bródy a középcsatár helyén kezdte, azután játszott balszélsőt, majd balfedezetet, s amikor megboldogult Horváth Ferenc visszavonult a játéktól, Bródy került a csapat tengelyébe. Több mint egy évtizeden keresztül játszott Bródy ezen a fontos helyen. Ő lett a csapat kapitánya is és ebben a minőségben vett már részt az FTC diadalmas külföldi portyáján, amely Berlinen, Hamburgon és Brémán keresztül vezetett el Londonba, a labdarúgás Mekkájába. Tizenhétszer volt válogatott középfedezet. Első válogatott szerepléséhez fűződik a magyar válogatott első győzelme Bécsben, 1908 tavaszán. Érdekes, hogy utolsó válogatott szereplése is nagy sikerrel kapcsolódott egybe: 1913 áprilisában ott volt abban az osztrákok fölött 4:1-re győzedelmeskedő magyar csapatban, amelyben nem kevesebb, mint kilenc FTC-játékos szerepelt Zsák és Bíró Gyuszi mellett. Közben részt vett Bródy a stockholmi olimpiai csapatban és játszott abban az FTC-csapatban, amely az első magyar győzelmet érte el angol proficsapat ellen: 1910 májusában a Barnsley ellen 2:1-re győzött az FTC. A háború kitörésekor Bródy bevonult és a fronton küzdött a fogságba jutásig. Visszatérése után az FTC intézője és edzője is lett. 1921-ben Svédországba távozott, ahol a göteborgi Kamraterna edzője volt két és egynegyed évig. A honvágy hazahozta és azóta is részt vesz a zöld-fehér klub vezetőségében. Mind a két dél-amerikai portyára ő vezette a Ferencvárost” – írta 1937 márciusában a Nemzeti Sport (a játékos nevét egyébként i-vel, s nem y-nal írva) a Ferencváros újonnan kinevezett edzőjéről.
Tizenöt fontos trófeát nyert az FTC játékosaként
A „zöld újság” nem összegezte a sikereket, tegyük meg helyette: Bródy Sándor 1902. február 23. és 1920. december 9. között játszott az első csapatban, nyolc bajnoki címet nyert 1903 és 1913 között (1903, 1905, 1906–1907, 1908–1909, 1909–1910, 1910–1911, 1911–1912, 1912–1913), egyszer Magyar Kupát (1913). Ötször nyerte meg a Fradival az Ezüstlabdát, s egyszer az Osztrák-Magyar Monarchia klubjainak serlegét, a Challenge Cupot. (1903 áprilisában átlépett a Postásba, de három hónappal később visszatért.) Kiválóan jellemezte őt Fodor Endre az 1925. január elsejei Nemzeti Sportban:
A szív és a lelkesedés embere, de a 17-szeres válogatottság a nagy klasszisát is bizonyítja. Szorgalmasabb és szívósabb játékosa még nem volt az FTC-nek. Ma is fanatikusa a zöld-fehér színeknek, akkoriban pedig hatalmas szuggesztív erejének szinte a hatása alatt állott a csapat.
“„
Halálának pontos körülményei nem ismertek
1938-ban lett másodszor az első csapat vezetőedzője, de csak néhány hétre. Először szívinfarktusnak hitték a betegségét, amelyről később kiderült, hogy tüdőgyulladás. Át kellett adnia a helyét, felépülése után nem került vissza posztjára. Halálának körülményeiről nagyon kevés biztosat lehet tudni. Zsidó származásúként minden bizonnyal az üldöztetések áldozata lett, 1944. április 19-én halt meg.