Nyolc bajnoki címet nyert Brüll Alfréd kedvenc sofőrje
A Weisznek született Vágó Antal 1891. augusztus 9-én született Pásztón. Csak néhány hónapot élt a településen, tizenöt hónappal fiatalabb öccse, a későbbi élvonalbeli játékos és edző Zoltán már a fővárosban jött a világra. A családban Tóninak nevezett idősebbik fivér a Fővárosi Torna Clubban kezdte a pályafutását, tizenhét évesen mutatkozott be a válogatottban. A következő szűk évtizedben az időközben a magyarosított nevet (Vágó) felvevő fedezet összesen tizenhét mérkőzést játszott a nemzeti tizenegyben, ezekből tizenkettőt az osztrákok ellen. Nagyjából akkoriban, amikor klubja Terézvárosi Torna Clubra változtatta a nevét, országos visszhangot kiváltó botrányba keveredett, profiváddal illették – de nem tiltották el. Ő ellenben aztán mégsem a Ferencvárosba igazolt át, ahova készült, hanem a nagy rivális MTK-ba. Jól járt vele: 1923-ig nyolc bajnoki címet nyert a kék-fehérekkel (1913–1914, 1916–1917, 1917–1918, 1918–1919, 1919–1920, 1920–1921, 1921–1922, 1922–1923). Négyszer nyerte meg a Magyar Kupát (1911, 1912, 1914, 1923). Az első világháború alatt Bécsben teljesített gépkocsivezetőként szolgálatot, 1916 áprilisában osztrák bajnoki mérkőzésen is pályára lépett. Civil munkáját is az MTK-nak, illetve a legendás klubelnöknek köszönhette: Brüll Alfréd sofőrje volt. Vágó-Weisz Antal a holokauszt áldozata lett.