Kispestről indult a pályafutása
Jenni Rudolf Budapesten született 1901. március 2-án. Diákéveit Angyalföldön töltötte, ám a szülei Szentlőrincre költöztek, így került az apró polgárista a Hoffherr-féle gyár csapatába. Egyik társa lábtörése sokkolta, a szörnyű baleset hatására egy évig nem játszott. 1914-ben a Kispesti AC ifi kettőjébe került, 1915-ben már az első csapatban játszott. Mint az 1921-es kispesti profiper egyik fővádlottját, előbb örökre eltiltották, majd két évre mérsékelték a büntetését. Lényegében egy év vesztegelés után kiment Franciaországba, és 1922-1923 között a Strasbourg együttesét szolgálta. Aztán hazajött, és az MTK-val edzett egészen addig, mígnem az MLSZ amnesztiában részesítette. 1924-1925-ben bajnoki aranyat és Magyar Kupát nyert a kék-fehérekkel. A szétválasztás után a Hungária amatőrcsapata, vagyis az MTK keretéhez tartozott.
Húszszor szerepelt a válogatottban
1919 és 1926 között húsz alkalommal lépett pályára a magyar válogatottban, háromszor volt eredményes. Játszott az 1924-es párizsi olimpián, szenvedő alanya volt az „egyiptomi csapásnak”.
Bajnoki címet nyert Portugáliában
1928 végén, 27 évesen hagyott fel idehaza az aktív játékkal, akkor kezdte meg az edzősködést. 1929 elejétől 1930-ig a Zaragoza trénere volt. 1930 és 1933 között a második ligás Atletico Madrid játékos-edzője volt, sőt 1933 őszén, barátságos meccseken még játszott is a piros-fehér csíkosak között. A spanyol fővárosból a portugál fővárosba vezetett az útja. 1933 és 1935 között a lisszaboni Sporting CP játékos-edzőként alkalmazta. 1934-ben a Campeonato de Portugal győztese lett a Sporting CP gárdájával. 1935-ben Nagyváradra került (Crişana Oradea) edzőnek. Fél évig lakott Váradon, onnan szerződött át Nagybányára, a Phoenix-gyár csapatába 1936-ban. A II. bécsi döntés után, 1940 őszétől Nagybányai SE néven futballoztak a tanítványai. A háború után megint Phoenix Baia Mare volt az egyesület hivatalos neve. 1948-ban végleg hazatért. A későbbiekben seregnyi hazai klub kispadján ült: Vasas (1951–1952), Dorogi Bányász (1953), Szegedi Haladás (1954), Győri Vasas (1955), ifjúsági válogatott (1957–1958), Zalaegerszegi TE (1959), Diósgyőri VTK (1963). Az MLSZ munkatársaként ment nyugdíjba. 1975. május. 14-én hunyta le örökre a szemét. Pályafutása legnagyobb élményeiről mondta:
1924-ben 11:2-re vertük meg a Fradit. Roppant lelkesedéssel játszottunk, tűzzel mindannyian, de Orth Gyuri ott is mindenkit felülmúlt. Brüll Alfrédot soha nem láttam olyan boldognak. 1921-ben válogatottunk itthon 4:2-re verte meg a svédeket. Alacsony ember vagyok, 166 centi lehettem akkor, és a hatalmas termetű svédek ellen olyan furfangos, trükkös testcseleket csináltam, hogy a közönség már a félidőben a vállán vitt az öltözőbe. A párizsi olimpia évében, még tavasszal, válogatottunk megverte az olasz válogatottat 7:1-re. Emlékszem, az nagy diadal volt, a sajtó szépen méltatta.
“„