Hét bajnoki címet nyert
Kropacsek Ferenc 1899. szeptember 7-én, Budapesten született. Pályafutását Rákosszentmihályon, a RAFC kapusaként kezdte, tizennégy évesen, a vereség ellenére, remekül védett egy az MTK elleni találkozón. A kék-fehérek 1917-ben aztán le is igazolták, 1925-ig – kisebb-nagyobb megszakításokkal – ő volt az első számú kapus. 1917. június 17-én már védett egy Győri ETO elleni bajnoki mérkőzésen, de a bajnokságban csak jóval később mutatkozhatott be. Pályafutása alatt hét bajnoki címet nyert (1918-1919, 1919-1920, 1920-1921, 1921-1922, 1922-1923, 1923-1924, 1924-1925), kétszeres Magyar Kupa-győztes (MTK 1923, 1924). 1927 márciusában a Vasashoz igazolt, ott védett egy ideig. Dobó Istvánnak, a Népsport hasábjain mesélt 1990-ben a kezdetekről:
Kőbányán laktunk, a mai Zalka Máté tér környékén. A közelünkben, a Hölgy utca és a Liget utca sarkán állt a Törekvés futball- és kerékpárpályája, s mi, apró gyerekek áhítattal lestük a kerítésnél, hogyan játszanak a nagyok igazi szerelésben, igazi bőrlabdával, miközben mi a grundon a rongylabdát kergettük. Később, tizennégy évesen, én is igazolt játékos lettem, Rákosszentmihályon, ahol nagyapáméknál a nyarakat töltöttem. A RAFC-ban hol centert játszottam, hol védtem, aztán ottragadtam a kapuban. Ettől kezdve, amikor és ahol csak lehetett, védtem. Nem egy csapatban feketén is! Egyszer Reiner bácsi, a Vasas intézője meg is szólított: „Fiam, amerre csak játszunk, mindig te védsz ellenünk. Nem lenne kedved egyszer már nálunk is játszani?’’....
“„
Ez a gyerek olyan, mint a tigris”
Elmesélte azt is ebben a beszélgetésben, hogyan került a kék-fehérekhez: „A szívem az MTK-hoz húzott. S egy iskolatársam, Kovács Dezső révén oda is kerültem az ifibe. Ám 1917-ben önként kimentem az olasz frontra, ahonnan 1918 őszén jöttem haza. Első utam természetesen a Hungária útra vezetett, s vasárnap már védtem az ifiben. Ezután furcsa és teljesen szokatlan dolog történt. A keddi edzésen, amire még nem volt példa, megjelent a csodálatos és felejthetetlen elnök, Brüll Alfréd,s kijelentette: »Ez a gyerek olyan, mint a tigris, ő lesz a kapusunk.« Jimmy Hogan, a világhírű angol edző a következő vasárnap tényleg betett a csapatba, s 1918. december elsején, életem első felnőtt mérkőzésén védhettem. Nagy volt a tét, hiszen előttem, Knapp Miksa hirtelen halálát követően, nem kevesebb, mint öt kapust próbált ki az MTK, de egyik sem vált be.”
Vitézi címet kapott
A válogatottban két mérkőzésen szerepelt, 1924 májusában a svájciak, júniusában a franciák ellen. A kettő között nem játszó kerettag volt a párizsi olimpián. A visszavonulása utáni évekről ugyancsak Dobó István cikkéből tudhattunk meg érdekességeket: „Az Angol-Magyar Bankban dolgozott tovább. 1929-ben az önkéntes bevonulásért vitézzé avatták, ekkor magyarosította Keveházira a nevét. Vitéz lett – csak éppen állás nélkül maradt. Egy féléves, anyagilag sikertelen olaszországi edzősködés után, végül az OTI-nál helyezkedett el, s onnan hívták be újra katonának 1938-ban. Az orosz fronton egy munkaszolgálatos század parancsnoka lett. Hazatérte után feljelentették, s előbb Kecskeméten, majd az Andrássy út 60.-ban kínozták, végül azonban a Népbíróság teljesen ártatlanként felmentette. Egy pékségben, majd a Ganzban dolgozott, s onnan is ment nyugdíjba 1957.január elsején.” Kropacsek Ferenc Budapest X. kerületében hunyt el, 1993. december 22-én.