Az első válogatott” gól szerzője
Borbás Gáspár 1884. július 26-án született Budapesten. Már 1899-ben egyesületben futballozott, a Kistétényi SE tagjaként, de hamarosan átlépett az FTC-be. Játszott a zöld-fehérek első bajnoki mérkőzésén, sőt ő szerezte a klub első bajnoki gólját. 1903-ban bajnoki címet nyert a zöld-fehérekkel, akkor már országosan ismert játékosnak számított. Különösen azt követően, hogy 1903. április 5-én a csehek ellen gólt szerzett. A ma hivatalosnak tartott, országok közötti válogatott mérkőzéseket tekintve a magyar válogatott első gólját!
A következő évet már a MAC csapatában kezdte, Oláh Aladárral együtt léptek át. Mi több, ez idő alatt nemzetközi mérkőzéseken játszott a Műegyetemi FC-ben is. Közben rendszeresen szerepelt a válogatottban, az első négy mérkőzése után már öt gólt számlált. Tehetséges volt, ráadásul nem csak a futballban. Nagyszerű vágtázó volt, akinek esélye nyílt kijutni az 1904-es olimpiára is. A Magyar Nemzet egyik 1969-es számában felidézte a régi atlétikai versenyeket:
Az 1904. évi St. Louis-i olimpia előtt engem is rábeszéltek, hogy vegyek részt atlétikai próbaversenyen. El is indultam a 100 és 220 yardos futásban s két alkalommal is legyőztem az akkori bajnokokat. Mező Bélát, Koppán Pált, Schubert Ernőt, pedig előzőleg sosem volt atlétikai edzésem, startolni nem tudtam és így 1-2 méter előnyt mindig adtam ellenfeleimnek. Be is kerülhettem volna az olimpiai csapatba, de édesapám határozottan kijelentette: »Egy egyetemi hallgatónak tanulnia kell és nem hónapokig utazgatnia!” Még csak ellenvetésem sem lehetett...«”
“„
Szereplési és gólrekordere is volt a válogatottnak
Syposs Zoltán írta róla a Népsportban 1976-ban, a legendás csatár halála után: „Sorra nyerte a klasszikus rövidtávokat: a BBTE 100-as versenye. Porzsolt-emlékverseny, Király-díj… Futótehetsége labdakezelő technikájával, taktikai készségével a legjobb szélsőjátékosok közé emelte. »Százyardos speedben vittem a labdát a beadásig, ahogy trénerünk, az angol Gannon tanította.« – mesélte. Akkor hagyta el a MAC-ot, amikor a „griffmadaras” klub nagyszerű, nemzetközi léptékkel mérve is számottevő csapata felbomlott. 1910-ben visszatért a Ferencvárosba. A Fradiban töltött két korszakában összesen ötször nyert bajnoki címet (1903, 1909–1910, 1910–1911, 1911–1912, 1912–1913), egyszer Magyar Kupát (1912–1913), kétszer volt Ezüstlabda-díjat nyerő csapat tagja (1903, 1904). A válogatottban – a mai számítás szerint – 1903. április 5. és 1916. október 1. között 41 mérkőzésen 11 gólt szerzett. Pályafutása egy bizonyos szakaszában (1903–1909) ő tartotta a válogatottsági rekordot, egy másikban (1908–1911) pedig a gólrekordot. Búcsújakor kizárólag Schlosser Imre előzte meg a válogatottsági rangsorban. Ők ketten 36 válogatott mérkőzésen játszottak együtt, Közép-Európa akkori legjobb balszárnyát alkották!
Vendégjátékos volt a Tottenhamben
Borbás még az angolokkal is felvette a versenyt. Amikor a londoni Tottenham nálunk túrázott, vezetői az ellenük készülő magyar válogatott edzésén kiszúrták Borbást. S kölcsönkérték! Ő az első magyar, aki többször is játszott egy angol profi csapatban, igaz szerződés nélkül. Aztán a balszélső elment velük a túra későbbi mérkőzéseire, sőt a végén hívták, tartson velük Londonba is. Ám többé nem bújt a kakasos mezbe. Borbás Gáspárt a Nemzeti Sport olvasói 1929-ben az addigi idők legkiválóbb balszélsőjének választották. Kapott érte egy díszes plakettet. Nagy becsben tartotta – különösen azután, hogy 1944 végén bombatalálat érte a házukat, s minden sportrelikviája megsemmisült. 1908-ban fejezte be a jogi egyetemet, 1913-ban tett ügyvédi szakvizsgát. Már 1910-től a főváros szolgálatában dolgozott, egészen a világháború végéig. Ügyvédként dolgozott, egészen nyugdíjazásáig. Kilencvenkét évesen, 1976. szeptember 20-án hunyt el, a hősidők utolsó tanújaként.