Mázolónak szerződött ki Brünnbe
Obitz Gábor – aki pályafutása során az Óbecsei és az Ormai magyarosított neveken is szerepelt – 1899. január 18-án, Budapesten született. 1913 és 1920 között a Jóbarátok LK (1913–1914), a Famunkások SC (1916–1918) és a Munkás TE (1918–1920) fedezete volt. Az FTC tagjaként játszott először az élvonalban, majd a válogatottban, aztán az 1921–1922-es idény után, némileg váratlanul Brünnbe utazott. A magyar álamatőrizmusból az illegális, ám alig-alig titkolt profizmusba. Igaz, hivatalosan a szakmájában, mázolóként kapott kint állást. A Makkabi játékosaként került vissza a magyar válogatottba, mégpedig az 1924-es párizsi olimpiára. Az „egyiptomi csapás” után nem Brünnbe, hanem Kielbe, a Holstein csapatához ment, utóbbival 1926-ban észak-német bajnok, s az országos bajnokság elődöntőse lett.
A magyar profizmus híre hazacsábította
1926-tól fél évtizeden át ismét a Ferencvárosban futballozott. Nyert két bajnoki címet (1926–1927, 1927–1928), az évtized elején nyerthez (1921–1922) nyert még két Magyar Kupát (1926–1927, 1927–1928). KK-győztes lett (1928), részese volt 1929-ben a kétszeres olimpiai bajnok uruguayi válogatott legyőzésének. 1931-ben, részben fiatal felesége váratlan halála, részben az újabb dél-amerikai túráról való mellőzése miatt szakított a zöld-fehérekkel. A következő idényben Aradon, az AMEFA (az egykori Aradi MTE) legénységét dirigálta, néhány mérkőzésre még játszani is beállt.
Az elsők között szerepelt nagy tornán légiósként a magyar válogatottban
A válogatottban 1921 és 1930 között tizenöt mérkőzésen szerepelt Részt vett a párizsi olimpián.
Törökországban és Finnországban is dolgozott szövetségi edzőként
Edzőként Aradról Törökországba szerződött, ahol két esztendőn át szövetségi edzőként működött. két évig az olimpiai csapatot irányította, amely aztán már egy másik magyar edzővel Schweng Józseffel készült közvetlenül a berlini játékokra. Az 1936–37-es idényben az NK Ljubljana szakvezetőjeként dolgozott, majd Ungvárra ment, az UAC-hoz. 1939-ben ismét szövetségi edzőséget vállalt Finnországban, ahol az olimpiai csapat felügyeletét is rábízták. Az öt általa irányított mérkőzésen csapata egyszer győzött és négy vereséget szenvedett, az elsőt az akkor már kétszeres világbajnok olaszoktól 3:2-re. (Más kérdés, hogy az olimpia megrendezését meghiúsította a világháború.) Itthon a háborút megelőzően a Zuglói AC-nál, majd jogutód Z. Danuviánál dolgozott, edzőként. A háború után Amsel Ignác festékboltját átvéve Kispesten kereskedőként dolgozott.