Eltalálta a pék fejét
Bíró Gyula 1890. május 10-én született, Budapesten, a Lipót körút, a mai Szent István körút környékén, a Fa-téren kezdett futballozni. „Tízéves koromig a Széchenyi, a későbbi Szabadság tér levegőjében nevelkedtem. Már mint gyerek is jó futó voltam, s most már bevallhatom, a professzionalizmus felé hajtottam. Versenyt csak azzal voltam hajlandó futni, aki letett két és fél krajcárt” – mesélte húszévesen, már befutott játékosként a Sporthírlap újságírójának. Első gyerekcsapatát Victoriának hívták, már ott kitűnt okos játékával, de aztán kényszerpihenőre ítélték, miután egy arra járó pék fejéről lerúgta a frissen elkészült süteményeket. Azért nem tartott örökké a szilencium, Bíró Gyula a Budapesti Sport Club színeiben játszott, onnan hívta meg soraiba az MTK. 1901-ben felbukkant már az MTK III-ban, de mivel nem volt kapus, leghátra állították. Egy időre elment a kedve a játéktól, ellenben tizennégy évesen feladta önkéntes száműzetését. Egyszerre ment le edzésre Domonkos Lászlóval, aki Bíró Gyulával ellentétben hajlandó volt beállni a kapuba. Bíró inkább jobbfedezetnek állt. Mindketten jól döntöttek, pedig nem sejthették, hogy néhány év múlva majd együtt debütálnak a válogatott csapatban.
Diplomás mérnök, sikeres futballista
Bíró Gyula 1905-ben játszott először a kék-fehéreknél az első osztályban, s egy évvel később, 16 évesen pedig már válogatott volt. A csehek ellen mutatkozott be, 1906. október 7-én Prágában Hajós Alfréd vezette a csapatot szövetségi kapitányként, a válogató bizottság hét újoncot jelölt a tizenegybe, Bíró Gyulán kívül Schlosser Imrét, a két újpesti Molnár fiút – akkor játszottak először testvérek a magyar válogatottban –, valamint Domonkost, Schascheket és Szednicseket is. Az MTK fedezete akkor még középiskolás volt, aztán érettségije után felvették a Műszaki Egyetemre, ahol mérnöki diplomát szerzett. A válogatottban a következő tíz évben összesen 36 mérkőzést játszott, 3 gólt szerzett. Tagja volt az 1912-es stockholmi olimpia Vigaszdíj-tornáját megnyerő, valamint a hazafelé vezető úton az oroszokat előbb 9–0-ra, majd 12–0-ra megverő gárdának. Az MTK-ban 1916 végéig futballozott, viszonylag korán vonult vissza, három bajnoki címmel és három Magyar Kupa-győzelemmel a háta mögött. 1920 tavaszán még beszállt játszani a MAFC-ba. 1929-ben, amikor a Nemzeti Sport megválasztotta az addigi idők magyar álomtizenegyét, Bíró Gyula nagy fölénnyel került a jobbfedezetek élére. Minden poszt jelöltjeit, minden játékost figyelembe véve is csupán csak hárman, Orth György, Schlosser Imre és Rumbold Gyula kaptak nála több szavazatot.
A jól passzoló, ésszel játszó fedezetek mintaképe. Ő volt talán az egyetlen matematikus futballista, aki minden labdát úgy továbbított, mintha a mérnöki szereivel milliméterre előre kimérte volna annak a helyét. A szerelésekről sokszor lekésett, azonban sosem a rossz helyezkedés, hanem a lassúsága miatt. Fölényes intelligenciájával valósággal uralta az egész csapatot. A trénerkedés terére is rendezett egy kis kiruccanást, Lengyelországban maradandó sikere volt és az MTK tréningjeit is hosszú ideig az egyesület teljes megelégedésére vezette.
“„
Sikeres edzői karrier külföldön is
A fenti jellemzést írta róla Fodor Endre a Nemzeti Sportban, 1925 elején. Bíró Gyula addigra már túl volt hazai, sőt külföldi edzői pályafutása elején, előbb a BEAC-nál, majd Nürnbergben és Hanauban (1920–1922), aztán lengyel gárdáknál (Hamonea Lwow, 1922–1923, Makkabi Krakow 1923–1924, Warta Poznań 1924–1925) dolgozott, sőt segédkezett a párizsi olimpiára készülő lengyel válogatott felkészítésében is. További állomáshelyei külhonban a Saarbrücken és a Königsberg (1928–1930), az FC Liège (1930–1931), a Phoenix Baia Mare voltak (1932–1936). Akkor kivándorolt Közép-Amerikába, s ott élte élete utolsó csaknem két és fél évtizedét. Mexikóban dirigálta az AD Orizabeñát, majd a Real Club Españát és az Atlético Martét is irányította.
Orth is ott volt a temetésén
Halálának időpontja sokáig ismeretlen, de legalábbis vitatott volt. Létezett egy többször publikált adat: 1961. október 4. Meg egy másik dátum is, szintén 1961-es, az januári. Ám később nyilvánosságra került egy Orth György-interjú a Buenos Aires-i magyarság lapjából, 1953. februári megjelenéssel, amelyben azt mondja mexikói mindennapjairól: „Sokszor velünk volt Bíró Gyuszi is, az egykori válogatott jobbhalf. Szegény Bíró Gyuszi tavaly meghalt. Grósz Lajossal mentem el a temetésére." Ez alapvetően cáfolta az 1961-es időpontokat. Aztán 2023 nyarán két kitűnő témakutató, Pataki Gyula és Laszip Gábor bravúros munkával kiderítette a halál időpontját. Ahogyan a magyarfutball.hu-n olvasható: „Az El Nacional mexikói napilap 1951. június 15-i számában rövid cikkben közölte: Bíró Gyula 1951. június 13-án hosszan tartó betegség után meghalt.