Európa-szerte híres védőkettőst alkotott az öccsével
Fogl II Károly 1895. január 19-én, Újpesten született. A Mezei Torna Club, majd az Újpesti Törekvés játékosa volt, 1914 és 1930 között pedig az UTE, illetve a profi érában az Újpest FC mezét viselte. Öccsével, Józseffel Európa-szerte híres védőkettősüket Fogl-gátnak becézték. Akár jelképesnek is felfogható: 35 évesen játszott még egy mérkőzésen az 1929–1930-as bajnokcsapatban, addig nem hagyta el a Megyeri utat, ameddig az ország legjobbjává nem vált a csapata. (Játékos-pályafutását egyébként, mindössze négy mérkőzés erejéig, a Vasasban zárta le.) A Sporthírlap írta róla:
A megélhetés keserű nehézségei mellett az idealizmus rendszerint kivész az emberből, a Foglokra azonban ez a közös vonás nem vonatkozik. Akárhányszor reggel 4-5 órától délig szünet nélkül dolgoznak az újpesti stadion közelében lévő tímárműhelyükben s csak annyi időre, hagyják félbe a munkát, amíg édesanyjukkal együtt megebédelnek.
“„
Öt testvér együtt
„1914-ben mind az öten játszottunk az egyik mérkőzésen – mesélte Fogl Károly 1961-ben, a Labdarúgásnak adott interjújában Fekete Pálnak. – Utána én kértem, hogy oszlassák fel a testvércsapatot, mert ha valakit ötünk közül megrúgott vagy dancsolt az ellenfél, négyen igyekeztünk a szabálytalanságot megtorolni... Az első háború aztán szétszedte a Fogl-ötöst: Rezső elesett, a Franci is bevonult és csak hárman maradtunk, én jobbszélsőt játszottam az UTE-ban, a Stefi középcsatárt, a Józsi balszélsőt.”
A futball mellett tímárként dolgozott
Fogl II Károly szinte szimbóluma volt a húszas évek Újpestjének. Jól ment a sora, vett egy házat a Tisza utcában, s futott a tímárműhely is. Azt hitte, nyugodalmas évek várnak rá a visszavonulás után is. Ám a kis üzem nem bírta a versenyt a nagy bőrgyárakkal, a fiúk, Karcsi és Jóska pedig egyszer többet vitatkozott anyagi kérdésekről az Újpest FC vezetőivel. A szükség anyagiassá tette őket. Így aztán nem a legjobb szájízzel távozott először Fogl II, aztán az öccse is az egyébként egyre sikeresebb lila-fehér gárdától. A sajtóban Fogoly, sőt Újpesti néven is szereplő hátvéd legendássá lett erős kézszorításáról, amelytől rettegett bíró és ellenfél egyaránt.
Több mint félszáz válogatottságig jutott
A válogatottban 51 mérkőzésen két gólt szerzett. Tagja volt az 1924-es olimpián szerepelt válogatottnak.
A magyar válogatott első vb-selejtezőjén ő dirigálta a bolgárokat
Miután befejezte a pályafutását, edzőként kezdett dolgozni. Itthon nem kapkodtak utána (Győrben dolgozott csak rövid ideig 1937-ben), ezért elment Bulgáriába, szövetségi kapitány is volt, 1934-ben, a magyar válogatott első világbajnoki selejtezőjén ő dirigálta az ellenfelet. A szemtanúk szerint minden játékosát képes volt lefutni. Dolgozott utána Romániában, a bukaresti Victoriánál, aztán Lengyelországban is, a poznańi Wartánál. Miután a németek megszállták Lengyelországot, hazatért, az MLSZ megbízásából ifjúsági futballistákat oktatott. Kolozsváron dolgozott. A háború alatt és utána is még a Testvériség edzője volt (megszakításokkal 1941–1947), majd visszament Poznańba, még abban az évben bajnoki címet is nyert a Wartával. A következő bő egy évtizedben a varsói Polonia (1948), újra a Warta (1950–1951), a Brda Bydgoszcz (1952), a KS Czarni Nakło (1953), a Polonia Chodzież (1955–1956), végül az Olimpia Poznań (1957–1958) trénere volt. 1960-ban, lengyel feleségével hazaköltözött az újpesti Dózsa György utcába. Már itthon született kisfia, az ifjabb Károly. Fogl II Károly 1969. január 12-én hunyt el Újpesten.