Már a Vasasban is gólkirály volt
A kis Taki – becenevét azért kapta, mert bátyja, a később Mari néninek becézett Géza is futballista, sőt válogatott futballista lett – 1904. június 30-án született Budapesten, egy vasutascsalád negyedik gyerekeként. A Thököly úti BKVT-pályán, a világháború vége előtti utolsó évben, már futballozott egy iskolai csapatban. Hamarosan leigazolta a Vasas, amelyben addigra már a bátyja is játszott, méghozzá az első csapatban. Eleinte védett, de a magas labdákkal rendre meggyűlt a baja. A magyar futball nagy szerencséjére Frontz Antal, akit a futballberkeken belül mindenki Dömének szólított, meglátta benne a jövő gólgyárosát. Takács József az 1920–1921-es idényben két, a következőben már 16 bajnoki mérkőzésen játszott, tizennyolc éves korára megvetette a lábát az első csapatban. Fénykorát a húszas évek jelentették, ebben az évtizedben a magyar labdarúgás egyetlen szereplője sem szerzett nála több gólt. Az amatőrkorszakban a Vasas mezét viselte, 106 bajnoki meccsen 80 gólt szerzett. Az utolsó amatőridényben már ő szerezte meg a magyar élvonal gólkirályi címét.
Két gólt lőtt Montevideóban az uruguayi válogatottnak
A Ferencváros azonnal szerződtette volna a profikorszak hajnalán, de akkor még maradt a piros-kékeknél, velük kezdte meg az 1926–1927-es idényt. Ráadásul szeptemberben súlyos sérülést szenvedett, a szombathelyi Sabaria válogatott kapusa, Weinhardt Ferenc rávetődött a lábára. Abban az idényben így keveset játszott, de a hajrára felépült. Tíz mérkőzésen összesen tizenkét gólt szerzett, a Vasas pedig még egy nyáron már nem tudta megtartani. Bátyját követve átlépett a Ferencvárosba, ahol aztán 306 mérkőzésen 442 gólt szerzett. Bajnoki címet nyert 1927–1928-ban, 1931–1932-ben, 1933–1934-ben, Magyar Kupa-győztes 1927–1928-ban és 1932–1933-ban. Tagja volt az első magyar KK-győztes gárdának 1928-ban, s két góljával oroszlánrészt vállalt Montevideóban a kétszeres olimpiai bajnok uruguayi válogatott legyőzéséből. Élete nagy élménye, legtöbbre tartott diadala mégis egy hazai siker volt: az 1932 tavaszán százszázalékos teljesítménnyel megnyert bajnoki cím volt.
A taxi jobban érdekelte, mint a futball
Fénykorában többször is hívták külföldre, a dél-amerikai túrákon szerződtették volna a brazilok, s nagyon szerette volna lila-fehérbe öltöztetni a bécsi Austria vezérkara, aki Matthias Sindelar mellé szánta, jobbösszekötőnek. Nem ment. Nem szeretett távol lenni az otthonától, s főleg a családjától. 1920-ban, tizenhat évesen lépett be a taxivállalathoz, amelyhez aztán nyugdíjazásáig hű maradt. A profi korszakban is szinte végig dolgozott a motorokat bütykölve – ezért is igazolt harmincévesen a vállalata csapatához, a Szürketaxiba. Nem az első, a második vonalba! Harmincévesen! Igaz, a cégligában, vállalati mérkőzéseken már korábban is futballozott a csapatban. Ettől kezdve elsősorban a munka határozta meg az életét, noha játszott is, előbb a „Taxiban”, majd elment a Zuglóba, aztán az idény közben nevet váltó Soroksár FC-ben, illetve Erzsébet-Soroksárban lőtte a gólokat az 1935–1936-os idényben. 1936 őszén újra a „taxisokat” erősítette, a csapat óriási fölénnyel, több mint száz gólt szerezve jutott fel története során először a legmagasabb osztályba. Az egyesület történetének első élvonalbeli mérkőzésén a „kis Taki” mesterhármast lőtt a Törekvésnek. 1940-ben visszatért a Vasashoz, amelyet a következő szezonban már játékos-edzőként segített. Edzői pályafutása során dolgozott az Autotaxival, a Kábelgyári ASC-vel (1942–1943), az EMERGÉ alakulatával (1943–1944), majd irányította a VII. kerületi Barátságot és a Zuglói MADISZ-t, sőt 1947–1948-ban az élvonalba is visszatért trénerként, a MOGÜRT gárdáját trenírozva. Később újra vezette a taxisok csapatát.
A XX. század legjobb góllövői között a helye
Takács II József 1923. május 6. és 1933. október 22. között 32 mérkőzésen 26 gólt szerzett a magyar válogatottban. Ebből hatot egyetlen mérkőzésen, a franciák ellen, 1927. június 12-én. 1974 májusában újra a reflektorfénybe került: ő végezte el az Üllői úti pálya avatóján, a Ferencváros–Vasas-mérkőzésen a kezdőrúgást. 1983. szeptember 3-án, Budapesten hunyt el. 1997-ben az IFFHS, a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet készített egy világméretű összeállítást az első osztályú bajnokságok történetében a legtöbb gólt szerzett játékosokról. Az első tizenötbe öt magyar fért: Puskás Ferenc (1.), Schlosser Imre (2.), Zsengellér Gyula (3.), Szusza Ferenc (7.) és Takács József (14.). Közülük csak Szusza és a „kis Taki” lőtte az összes gólját a magyar élvonalban!