Huszonöt válogatott mérkőzésen tíz gól
Károly Jenő 1886. január 15-án született Kaposváron, de hamarosan a fővárosba került, az MTK színeiben kezdett játszani. Szerepelt már a második vonalban is a kék-fehéreknél, tizenhét évesen játszott először az élvonalban, s a válogatottban is. 1903. április 5-én tagja volt a csehek ellen a mai számítás szerint története első hazai mérkőzését játszó gárdának. A címeres mezben 1918. október 6-ig 25 mérkőzésen játszott, tíz gólt ért el. 1912-ben tagja volt a stockholmi olimpián szerepelt, a Vigaszdíjat elnyerő magyar együttesnek.
Világrekorder góllövő
1910-ig szerepelt a kék-fehéreknél, tagja volt az 1904-es és az 1908-as bajnokcsapatnak, 1903-ban, első élvonalbeli szezonjában, majd 1905-ben is gólkirály volt. Világcsúcs is fűződik a nevéhez, az IFFHS-nek, a Futballtörténészek- és –statisztikusok nemzetközi szervezetének a statisztikája szerint 1888 és 1910 között sem itthon, sem külföldön se szerzett nála több gólt egyetlen bajnokin. Károly Jenő 1905. október 15-én a műegyetemiek ellen vívott találkozón tizenegyszer vette be a piros-feketék hálóját (MTK- MAFC 15:1). Életre szóló barátságokat kötött az MTK-ban, sőt sporttársával, Rökk Edével rokonságba is került, az országos bajnok atléta vette el Károly Jenő lánytestvérét, Máriát. (Így Károly Jenő a nagybátyja volt az operettprimadonnának, Rökk Marikának.)
1910-ben, kisebb viták után, átlépett a BAK-ba, illetve mivel a klub éppen akkor fuzionált a Csepellel, a Budapesti Csepeli AK játékosa lett. (A klub aztán később „csak” BAK-ként szerepelt. Ott fejezte be a pályafutását 1919-ben, mivel közben már a Weisz Manfréd Művek alkalmazottja volt. Így került ki 1920 őszén Olaszországba, ahova egy üzleti tárgyalásra utazott. Aztán hamarosan Savonába költözött, s trénerként kezdett dolgozni a helyi csapatnál. 1923-tól a Juventus kispadján ült, ő hívta a torinóiakhoz Viola Józsefet és Hirzer (Híres) Ferencet.
Világbajnokokat nevelt
A Tanár úr – aki itthon kivételes játékintelligenciájáért, s szó szerint feje használatáért kapta e kedves becézést (30-40 méterre is jól irányítottan passzolt fejjel egy olyan korszakban, amikor a legtöbb futballista megvetette a fejelést) – Piemontban lett igazán pedagógus. Összeszedte a korábban csak a maguk szórakoztatására játszó ászokat, s szisztematikus munkába kezdett. Edzősködése éppen akkorra esett, amikor a Juve elindult a naggyá válás útján. 1923-ban ugyanis az elnöki posztra lépett Edoardo Agnelli, a FIAT-céget is alapító Giovanni Agnelli fia. Elnöklése tizenkét évében (1935 júliusában tragikus baleset áldozata lett) a Juve a lelkes amatőrök csapatából a világ akkori legerősebb klubcsapatává lépett elő. Károly Jenő először is rendszeres edzésmunkára fogta játékosait, aztán olyan alapelemeket kezdett nekik tanítani, amelyeket ő még itthon ellesett, illetve kiagyalt. Kulcsszerepet szánt a középfedezetnek – a háború előtti labdarúgás talán legfontosabb posztja! –, e szerepkörbe megszerezte az akkor szinte Matuzsálemnek számító, már harmincharmadik évében járó, kopaszodó, Viola Józsefet, a Törekvés egykori válogatottját. Minden korábbinál nagyobb szerepet szánt a védelemnek, ahová „felfedezett" három tehetséges futballistát, bizonyos Combit, Rosettát, Allemandit. A három Károly-tanítvány aztán 1934-ben az első olasz világbajnok válogatott közvetlen védelmét alkotta. S kellett néki egy remek csatár. E posztra Hirzer Ferencet, az Itáliában Gazellának becézett „világvándort" vásároltatta meg. Az ezen ötös köré épített csapatot Olaszországban senki sem tudta megállítani az 1925–1926-os szezonban. Csak mindezt már a mentor, a kiagyaló, a létrehozó nem érhette meg.
Az akkori olasz bajnoki rendszer sajátosságaként a Juve először az Északi Liga döntőjében meccseit a Bolognával. Az első döntetlen után Károly Jenő abban reménykedett, hogy Torinóban megszerzi a győzelmet csapatával. Ám ez a kilencven perc is csak döntetlen lett. Az edző – aki az elmúlt öt-hat évben többször is bajlódott a szívével – szó szerint belebetegedett ebbe. Nem ordítozott, nem kiabált, belülről mardosta a fájdalom. De nem szólt senkinek egyetlen rossz szót sem. A vasárnapi mérkőzés utáni szerdán, 1926. július28-án két kisgyermekével játszott a Torinótól félórányi autóútra lévő kertes házuk udvarán. Etette kislányával a csirkéket. Egyszer csak összeesett, s többé már nem tért magához. Belehalt a drukkba, elvitte a szíve. Otthon a felesége legszebb ruhájába öltöztette, s a Juventus zászlóját tette az ágy mellé. Hamarosan megérkezett a klub képviselője is, aki azonnal tisztázta, hogy a Juventus a temetés minden gondját (és költségét) magára vállalja.
Ő volt a Juventus első mágusa”
„Ő volt a Juventus első mágusa, az első igazi edző. A neve Károly Jenő. Hajdanán magyar válogatott futballista. Ő az, aki bő tucatnyi lelkes labdarúgóból igazi csapatot csinált” – olvasható a Juventus aktuális bajnoki címét ünneplő, a kilencvenes évek közepén kiadott kiadvány megemlékezése a magyar labdarúgás első Tanár uráról.
Károly Jenő tiszteletére fekete karszalaggal játszotta le a Juve Milánóban a Bologna elleni harmadik mérkőzést a Civico Arénában. A finalissimát már nélküle, de neki nyerte a Viola és Hirzer vezette Juventus. A temetésen ott zokogott az egész csapat. A játékosok megfogadták, Károly Jenő emlékéért is játszani fognak a bajnoki döntőben. Az ő lelke üdvére beteljesítik a „Mister" élete álmát: bajnokká teszik a Juventust. A Juve szenzációs játékkal, a római Alba ellen otthon 7:l-re, idegenben 5:0-ra győzve nyerte meg a bajnoki címet. Ám a csapat ezúttal örömmámor helyett könnyekben ünnepelt.