A Törekvésből indult
Hirzer Ferenc Budapesten született 1902. november 22-én. Az MTK-pálya melletti MÁV-telep volt a törzshelye, ott kötött életre szóló barátságot a labdával. 1913-ban szerepelt először a vasutasok klubjában, a Törekvés ifjúsági csapatában, 1916-ban pedig már a felnőttek között száguldozott. 1922-re visszatekintve írta 1947-ben a Képes Sportlap: „a Törekvés két csatára lett a közönség új dédelgetett kedvence: Hirzer Ferenc és Weisz (Vajda) Árpád”. Hamarosan mindketten helyet kaptak a válogatottban. 1922. június 15-én Svájcot fogadtuk az Üllői úton (1:1), és a Töri villámduója alkotta a balszárnyunkat. Hirzer összekötőt, Weisz szélsőt játszott. Előbbi kint járt az 1924-es párizsi olimpián, kivette a részét az Egyiptom elleni blamából (0:3), az lett pályafutása legfájóbb emléke. A nemzeti tizenegyben bő évtized leforgása alatt 33 mérkőzésen 14 találatot jegyzett. 1923 augusztusától 1924 májusáig a brünni Makkabit erősítette. A klub hivatalosan amatőr volt – még nem vezették be Csehszlovákiában sem a profizmust, de mindenki tudta, hogy a játékosok a futballból élnek. Egy évtizeddel később Hirzer Ferenc be is vallotta, a Sporthírlapnak nyilatkozva:
Brünnben ismertem meg a profiéletet. Nagyon jó dolgunk volt, a csapat jól szerepelt, szerettek bennünket. És abból éltünk, hogy futballoztunk. Feldmann Gyula, mint tréner, erős fegyelmet tartott.
“„
Bajnok és gólkirály lett a Juventusszal
1924 és 1925 között az Union 03 Altona Hamburgban, 1925 és 1927 között a Juventusban futballozott. „Életem legszebb időszaka” – így jellemezte visszatekintve a csatár azt a két évet. Piemonti állomáshelyén havi 3000 lírát keresett, és a legendás Károly Jenő volt a mestere. 1926-ban olasz bajnok lett a „zebrákkal”. Jól ment neki az 1925-1926-os bajnokságban, 26 fellépésén 35 gólt hozott össze. „Az egész Bologna Hirzert fogta” – írta a Nemzeti Sport az északi bajnoki döntő második meccse után. Akkoriban az olaszok is megismerték Hirzer furcsa mániáját: minden bemelegítő sprint után előhúzott a zsebéből egy piciny fésűt, hogy rendbe hozza vele az összekócolódott frizuráját. Torinóban filigrán termete, ruganyossága és hihetetlen kezdősebessége miatt Gazellának becézték. A külföldi játékosok olaszországi szereplését korlátozó Carta di Viareggio elfogadtatása után haza kellett térnie, a Hungária csatára lett, összeállt a Braun, Molnár, Konrád II, Hirzer, Jenni bombacsatársor. A balösszekötő 22 találattal második lett a góllövőlistán. Az 1928–1929-es bajnokságot már nem engedte ki kezei közül a Hungária, a higanymozgású támadót valamennyi találkozón bevetette a szakvezetés.
Olaszországban töltötte élete utolsó majdnem negyedszázadát
Az 1929-es Nemzeti Sport a családnevét már következetesen Híresnek írta, akkor történt a magyarosítás. 1932-ig állt a Hungária alkalmazásában, kupagyőzelemmel búcsúzott a kék-fehérektől. (Igaz, csupán az első döntőn küldte pályára Senkey Imre, a Ferencváros elleni megismételt, nyertes finálén már nem játszott.) Egy idényt Svájcban, a Young Fellowsnál töltött. 1933 nyarától másfél éven át az US Saint-Servan (másképpen: US servannaise et malouine) gárdájában kamatoztatta rendkívüli képességeit. Miután a csapat csődbe ment, 1935 tavaszán rövid ideig a III. kerület FC-ben is megfordult. Miután visszavonult a labdarúgástól, edzőként helyezkedett el. Olasz egyesületeknél dolgozott: Mantova (1935–1936), Salernitana (1936–1937), Ancona (1938–1939), Salernitana (1940–1941), Lecce (1945–1946), Salernitana (1946–1947), Sestrese (1951), SPAL Ferrara (1954–1955), Aosta (1957). 1957. április 28-án hunyt el Trentóban. Ott is temették el, sírját felszámolták.