Labdarúgás

Payer
Imre

Az első klasszis magyar balhátvéd volt az első futballista, akit az FTC vidéki klubból igazolt át. A zöld-fehérekkel négy bajnoki címet nyert (1909–1910, 1910–1911, 1911–1912, 1912–1913). A válogatottban tagja volt a stockholmi olimpia Vigaszdíj-tornáját megnyerő gárdájának. Csúcstartónak számított egy akkor még létező, az atlétika berkein belül létező sportágban, a távolba rúgásban.

Születési hely
Sopronkövesd
Születési idő
1888. jún. 1.
Halálának ideje
1957. aug. 16.
Halálának helye
Győr
Olimpia
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Nem felejtették el soha, hogy magyarok”

Payer Imre 1888. június 1-én Sopronkövesden született. Győrben kezdett futballozni, 1905 és 1910 között a Győri Waggon- és Gépgyár ETO tagja volt. 1910. február 9-én igazolt az FTC-be. Úgy lett először bajnok a Fradival, hogy a kor szabályai szerint abban az évben jogosulatlanul játszott. Legalábbis, ha hitelt adunk a BAK egy 1910 őszi óvásának, amely szerint „Payer legutóbb a Győri Egyetértésnek volt igazolt játékosa, honnan Esztergomba került mint katona, Budapesten állandó lakos sohasem volt, így igazolása sem lett volna eszközölhető.” Az MLSZ egy jogi csűrcsavarral mégis azt állapította meg, hogy Payer igazolása szabályos volt. A következő három bajnoki cím (1910–1911, 1911–1912, 1912–1913) jogosságát már nem lehet vitatni, egyszer Magyar Kupát (1913) is nyert. A korabeli minősítés szerint: „Rumbold és Payer oroszlán módjára küzdöttek, és nem felejtették el soha, hogy magyarok.”

Két gólt szerzett búcsúzóul

A válogatott tagjaként részese volt az 1912-es olimpia Vigaszdíj-tornája megnyerésének. 1911-ben mutatkozott be a nemzeti tizenegyben, 1918-ig huszonegy mérkőzésen játszott. Utolsó találkozóján, 1918. október 6-án, balhátvéd létére két gólt is szerzett. (Összesen négyet).

Több mint negyedszázad Olaszországban

1919-ben a Wiener AC labdarúgója lett. Bécsben egy ideig tartotta az akkor atlétikai versenyszámnak számító távrúgás országos csúcsát. Hazatérve a Zuglói AC-ot segítette, aztán szögre akasztotta a csukáit, és kiment Olaszországba edzősködni meg pénzt keresni. Állomáshelyei: 1923–1924: Brescia, 1924–1926: Andrea Doria, 1926–1927: Modena, 1927–1929: Atalanta, 1930–1931: Udinese, 1931–1932: Savona, 1932: Lecco, 1932–1933: Atalanta, 1933–1934: Carrarese, 1934–1935: Entella Chiavari, 1935–1936: Atalanta, 1936–1937: Entella Chiavari, 1937–1938: Lecco, 1938–1940: Falck Sesto San Giovanni, 1940–1942: Carrarese, 1942–1943: Grosseto, 1946–1947: Carrarese, 1947, 1949–50: Massese. 1955-ben hazatelepült Győrbe. Ott halt meg, 1957. augusztus 16-án.

Egyesületei

1905 — 1910
Győri Waggon- és Gépgyár ETO
Győr
1910 — 1919
Ferencvárosi Torna Club
Budapest
1919 — 1920
Wiener AC
Bécs (Ausztria)
1920 — 1923
Zuglói AC
Budapest

Eredményei