Egy nagymálna mellett igazolt le
Pataki (1942-től hivatalosan is Pataky) Mihály 1893. december 7-én született Budapesten. Tizennégy éves volt, amikor – 1908-ban – a barátai elhívták az FTC tanyájára, a Széchenyi kávéházba, odarakták eléje a nagypohár málnát és a belépési nyilatkozatot. Akkor még a Soroksári úti KAOE-pályán tartották az edzést. Egy év múlva az ifjúsági csapatban szerepelt, újabb egy év után a „nagykettőben”, 1910 szeptemberében, a Nemzeti SC ellen már bajnoki találkozón is szerepet kapott. Szinte megújította a ferencvárosi futballt: a kor futballját megtestesítő, erőteljes középcsatárokkal szemben szinte művésze volt a játéknak. Filigrán termetével nem a testi erő kihasználására, sokkal inkább az okos passzokra, a jó helyezkedésre helyezte a hangsúlyt. Soha nem váltott klubot, de két hosszú időszakban is nélkülözte őt a Fradi. 1915 őszén hadifogságba esett, s csak 1918-ban tért vissza. 1920-ban beállt az első magyar proficsapatba, emiatt eltiltották, s csak 1921 nyarán játszhatott zöld-fehérben újra. E két kihagyás ellenére is több mint 350 mérkőzést játszott a Ferencvárosi Torna Clubban, illetve a Ferencváros FC-ben, ötszörös (1910–1911, 1911–1912, 1912–1913, 1925–1926, 1926–1927) bajnok, háromszoros Magyar Kupa-győztes (1920, 1923) volt. Utolsó bajnoki sikerét már a profi korszakban érte el, amatőrjátékosként. Gyerekként hegedülni tanult, vigyázott a kezére, az ujjaira, ezért a hidegebb napokon fehér kesztyűben ment ki a pályára futballozni.
Hegyes ceruza a kézben
A válogatottal megnyerte az 1912-es olimpia vigaszdíját. Az osztrákok elleni döntőben Howcroft, az angol bíró ki akarta állítani, amikor meglátta, hogy a csatár egy élesre hegyezett ceruzával a kezében futballozik. Azt hitte, hogy Pataki az ellenfél szurkálására akarja a hegyes eszközt használni. Aztán kiderült, hogy a békés center csak a sarat igyekezett időnként kipiszkálni a stoplijai közül. A társai által Pitykének becézett középcsatár mérkőzései közül kiemelkedett az éppen a stockholmi olimpiáról hazafelé jövet játszott két oroszországi találkozó, amelyeken összesen hat gólt szerzett. Remekelt egy 1913-as bécsi találkozón is, amelyen két góllal segítette a magyar csapatot a fölényes, 4:1-es győzelemhez.
Szövetségi kapitány is volt
1927-es visszavonulása után Maillinger Béla – akkoriban éppen a Ferencváros alelnöke – rábeszélte, maradjon a klubnál, segítse a csapatot. Sportigazgatóként, edzőként, igazgatósági tagként is tevékenykedett. A II. világháború után megválasztották a labdarúgó-szakosztály elnökének, de egészségi állapotára hivatkozva azt nem vállalta el., Frontharcosa volt annak, hogy a harmincas évek végén a zöld-fehérek is átálljanak a WM-rendszerre. Meglehetősen nagy ellenállásba ütközött az elképzelése, de végül győzött.1930 tavaszán, három mérkőzésen betöltötte a válogatottnál a szövetségi kapitányi posztot. Az olaszok elleni váratlanul súlyos vereségbe, az Üllői úti 0:5-be belebukott.
…a vén csatár! Pataky-Pityke”
1977. november 28-án, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. Majdnem két évvel korábban, a magyar labdarúgás 75 éves jubileumán rendezett ünnepségen betegsége miatt már nem tudott részt venni. Kedves levélben válaszolt akkor a meghívásra, többek között ezeket írta: „Most, amikor a magyar labdarúgósport 75 éves jubileumát ünnepeljük, hatása alatt állok én is ennek a megemlékezésnek ... Szívesen emlékszem napsugaras diákkorom éveire, a futballjátékra, az FTC-re, a magyar labdarúgósportra, amelynek 37 évig álltam szolgálatában. Amikor azonban örömteljes álmodozásomból felébredek, kissé keserű szájízzel veszem tudomásul, hogy az idő eljárt felettem is, és életútjának végét járja már a vén csatár! Pataky-Pityke.”