Disztl

Péter

Disztl Péter Baján született, 1960. március 30-án. A Labdarúgás 1978. januári számában megjelent interjújában felelevenítette a pályakezdését: „Odalenn délen, a Bajai Építőkben védett a számomra legkedvesebb kapus, akinek minden meccsén ott voltam kiskoromtól kezdve. Az édesapámról van szó. Ő 1972-ben gondolt egyet és levitt az edzésre. Ott is maradtam. Ma viszont ő jön át az Alföldről a Dunántúlra kocsival, ha a Videoton játszik, s én védem a fakó kapuját. (…) Öt éve az UEFA-keretekből összeállított B- és C-csapat játszott edzőmeccset Pesten. Sikerült kifognom egy tizenegyest – emlékszem, balra rúgták… –, s mindezt történetesen Rákosi Gyulán kívül Lantos tanár úr, a mostani mesterem is látta. Egy rövid beszélgetés a családdal, apám rám bízta a dolgot, én pedig lélekszakadva csomagoltam, nehogy lekéssem a szerencsémet. Remek kis társaság gyűlt össze akkor az ifi I-ben, s azután, mikor a nagyok keretébe is meghívást kaptam, örömömben csaknem kiszaladtam a világból.” Azt is elmondta, nagyon örül, hogy nem ment kosarasnak, pedig Baján, a gimnázium első osztályában nagyon kapacitálták. Hamar sikerei lettek a Videotonnál, egyik legjobbja volt az 1976-os országos ifjúsági bajnokságot nyert gárdának. Az 1977–1978-as bajnokságban, december 10-én, hét percet védett az NB I-ben, a Kaposvár ellen. Beszedett két gólt, és a 4–1-ből 4–3 lett. „Bizony, nem a legjobb bemutatkozás volt (…) Még szerencse, hogy nyertünk, és szerintem a srácok csak udvariasságból mondták: »Nem baj, megy majd jobban is!« Nekik lett igazuk! Péter az 1978–1979-es idényben még csupán hat bajnoki mérkőzésen védett, 1979 őszén Kovács László mögött tartalék volt, de 1980 tavaszától a Videoton megkérdőjelezhetetlenül első számú kapusa lett. 1984-től már az ország legjobb kapusai közé számított. Az 1984–1985-ös UEFA-kupa-diadalok egyik főszereplője lett belőle, csak az első két mérkőzésről, a Dukla Praha elleni összecsapásokról hiányzott. A Manchester United elleni büntetőpárbajban kivédte Arthur Albiston lövését, s mivel Vadász Imre nem hibázott, a Videoton jutott az elődöntőbe. A döntő, második, madridi mérkőzésén, a rendes játékidőben, az argentin világsztár, Jorge Valdano 11-esét is hárította.

A magabiztos, remek labdafogású, a látványosságot azonban a biztonságnak mindig alárendelő, nyugodt idegzetű kapus 1979-ben junior-világbajnokságon szerepelt a magyar csapattal. A nagyválogatottban 1984. május 23-án mutatkozhatott be. Szerencsés napja volt, hiszen a számára oly kedves Sóstói Stadionban eshetett át a tűzkeresztségen, ráadásul a hálója is érintetlen maradt (Magyarország–Norvégia 0–0). Még nagyobb kuriózum, hogy öccsével, Lászlóval együtt mutatkozott be! 1906 óta akkor debütált először testvérpár az A-válogatottban. Mezey György első kapitányi korszakában ő volt az első számú kapus, részese volt a selejtezők többségének, s olyan, fontos barátságos mérkőzéseken elért győzelmeknek, mint a nyugatnémetek elleni hamburgi, vagy a brazilok elleni budapesti. Két mérkőzésen védett a mexikói világbajnokságon. Harminchétszeres nagyválogatottnak vallhatja magát, utoljára 1989. november 15-én kapott bizalmat. (4–0-ra kikaptunk Sevillában a spanyoloktól.)

1987 nyarán a Bp. Honvéd csapatához igazolt, azzal a nem titkolt céllal, hogy szeretne bajnoki címet nyerni. A kispestiekkel két bajnoki címet (1987–1988, 1988–1989) szerzett, a két „aranyos szezon” minden összecsapását végigvédte! 1989-ben elhódították a Magyar Népköztársasági Kupát (1–0-ra megverték érte a Ferencvárost), 1990-ben elveszítették a kupadöntőt (a Pécsi MSC legyőzte őket 2–0-ra). Ez volt a második elvesztett kupadöntője, az 1982-es után. 1990-ben szerződött először külföldre, német alakulatokban légióskodott. 1991 tavaszán bronzérmes lett az erfurti klubbal az utolsó „NDK-s” bajnokságban. 1992 őszén Malajziába ment, és egy évadot a távol-keleti ország legnépszerűbb tartományi egyesületében (Selangor) húzott le. Az ázsiai sárga-pirosaktól tért haza 1993-ban, és itthon a BVSC-Drehert, a Veszprémet, a Rába ETO FC-t, a Parmalat FC-t, a Keszthelyt, valamint a Pécsi MFC-t erősítette.

A visszavonulása után kapusedzőként dolgozott. 1997 márciusában László öccse lett a Videoton vezetőedzője, ő pedig a kapusedző. 1998 nyarán kapusiskolát nyitott Székesfehérváron, párhuzamosan oktatta a Vidi kapusreménységeit is. Dolgozott egy darabig a BKV Előrénél, a Vasasnál, a magyar válogatottnál, majd ismét a Videotonnál, aztán a Puskás Akadémia kötelékében, megint a Videotonnál, végül 2017-ben a BFC Siófoknál.