Sikeres ifista évek
Nagy József 1960. október 21-én, Körmenden született. Nádasdon nőtt fel, az ottani csapatból igazolta le a Szombathelyi Haladás. Hamar kitűnt nagy munkabírásával, kitűnő jobb lábával, már 1978 tavaszán meghívást kapott Rákosi Gyulától az ifjúsági válogatottba. 1979. március 3-án, a ZTE elleni „nyugat-magyarországi el Clásicón” debütált a vasi zöld-fehérek játékosaként az NB I-ben. Néhány héttel később kint járt Japánban, a junior-világbajnokságon, mások mellett Disztl Péter, Pölöskei Gábor, Róth Antal, Sallai Sándor és Kardos József társaságában. (Alkalmasint ez a tapasztalat, meg, persze az, hogy Szimcsák Istvánnál játszott később az utánpótlás-válogatottban is, megkönnyítette beilleszkedését 1986 elején az A-válogatottba.)
Meccsek a Milan ellen és Indiában
A Haladással kiesett az élvonalból 1979 nyarán, az első évben, az NB II Nyugati csoportjának második helyezettjeként nem jutott vissza a csapat. 1981 tavaszán már igen, így Nagy József ismét az élvonalban futballozott. Meg a Közép-Európai Kupában az AC Milan, a Vitkovice és az NK Osijek ellen, ugyanis a vasi zöld-fehérek szereztek jogot a két újonc közül a sorozatban való indulásra. Akadt egyébként még egy emlékezetes szereplése Nagy Józsefnek a Haladás tagjaként a nemzetközi porondon: 1983-ban, magyar olimpiai válogatott néven, az olasz olimpiai válogatottat, aztán az indiai, a román, majd a kínai válogatottat legyőzve megnyerte Indiában a Nehru Kupát. Itthon, az NB I-ben, a Haladás akkoriban a 7. és a 13. hely között végzett, középcsapatnak számított. Igaz, 1989-ben csak osztályozón maradt benn a legjobbak között.
A Sabaria jelentette a mekekülőutat
Miután Nagy Józsefnek lejárt a szerződése 1989 nyarán a Haladásnál – a külső szemlélő számára váratlanul és érthetetlenül –, 184 NB I-es mérkőzéssel a háta mögött, átlépett az NB III-as Sabariához. Utóbb kiderült, két vezető sértette meg, egy anyagi természetű kérdés mérgesedett el úgy, hogy közel másfél évtized után klubot váltott. Egy évet játszott a Sabariában (majdnem annyi pénzt keresett, mint a Haladásban, mert délelőttönként dolgozott a cipőgyár szitaüzemében), majd visszatért a város első számú csapatához. Már csak rövid időre, mert 1991 elején Ausztriába igazolt.
Hosszú ausztriai karrier
A Haladás elengedte, az akkori vezetők éreztették, úgy gondolják, az elődök nem kezelték jól Nagy József ügyét, megérdemli a segítséget. Csigó Szabolcs ügyvezető nyilatkozta a Vas Népében a 150 000 schillingért eladott középpályásról: „Nagy Jóskát visszahoztuk, hogy rehabilitáljuk, hiszen annak idején jogtalan volt az eltanácsolása. Fél éves szerződése volt még, 29 éves, hívták, nagyon meg volt indulva.” Jó helyre került. Hat esztendőt játszott aztán a Hartbergben, hol a második-, hol a harmadik osztályban. 1996 nyarától pályaedzőként is dolgozott, esetenként beszállt a klub alacsonyabb osztályú második csapatába. Egészen 1999-ig futballozott Ausztriában, sőt még néhány mérkőzésre 2005-ben is visszatért.
Mexikóban volt válogatott
Mezey György a nyolcvanas évek közepén már számolt vele a bővebb keretben, de a szombathelyi középpályás azt követően került igazán a tűz közelébe, hogyí 1985. október 30-án nagyon jól játszott Pécsen, a B-válogatottban, a bolgár A-csapat ellen. Az A válogatottba utána kapott először meghívást, a decemberi, mexikói túra előtt. Egyetlen hivatalos mérkőzését Algéria ellen játszotta, 1985. december 12-én, 61 percet kapott a 3-1-re megnyert találkozón. Nem játszó kerettagként részt vett a mexikói világbajnokságon.
Apja fia
Pályafutása után az utánpótlás-nevelésben kezdett dolgozni. Előbb a Haladás VSE-ben, 2007-es alapítása óta pedig az Illés Akadémia edzői stábjának tagja. Fia, Nagy Gábor ugyancsak az A-válogatottságig jutott, a Haladás, az MTK, az Újpest és a ZTE színeiben szerepelt a legmagasabb osztályban.