Tehetségkutatón tűnt fel
Hajszán Gyula 1961. október 9-én született Sopronban. Noha Újkéren nevelkedett, a Simaság serdülőinél kezdte a labdarúgást. A Képes Sport 1976-os tehetségkutató akcióján a kiválasztott 34 közé került, mások mellett Disztl László, Koch Róbert, Gróf András, Varga Lehel és Csima György társaságában. Mindükből első osztályú futballista lett. A Haladás VSE „felfedezte”, leigazolta. Nem volt még 16 éves, amikor debütált a felnőttek között, igaz nem bajnoki találkozón, hanem a Bajnokok Tornáján. 1978-tól egy évet szülővárosának klubjában, a Soproni SE-ben húzott le. 1979-től a Rába ETO csapatát erősítette, érdekes, hogy egy nyári tornán mutatkozott be, amelyen akkori és korábbi klubja, a Haladás mellett két grazi, a Sturm és a GAK vett részt. Két ciklusban (1979–1989 és 1994–1996) összesen 303-szor öltötte magára a zöld-fehér szerelést, és 68 góllal járult hozzá a minél jobb szerepléshez. Érmekben gazdag volt az első periódusa: 1981–1982-ben és 1982–1983-ban aranyat, 1983–1984-ben és 1984–1985-ben ezüstöt, 1985–1986-ban bronzot szerzett. Az első bajnoki diadalból vette ki a legtevékenyebben a részét, mind a 34 mérkőzésen pályára lépett, és 15 találatot szerzett. Csapattársaival együtt 1983-ban Pro Urbe-díjat kapott Győrben. Nagy csalódásként élte meg ellenben az 1984-es Magyar Népköztársasági Kupa-döntő elvesztését.
A zebráknál” kezdte légióspályafutását
Hajszán a Verebes József nevével fémjelzett érában alapembernek számított, 128 meccsen állította a csapatába a Mágus. Nála többször ebben a fél évtizedben (1981–1986) csak Hannich Péter (138) és Szabó Ottó (135) került a kezdőbe. A kiváló rúgótechnikájú balszélső 1989-ben a Bundesligába szerződött, és két évadot az MSV Duisburgban légióskodott. Az 1991–1992-es szezonban nem akármilyen játszótársai voltak az MSV „zebráinál”, együtt futballozhatott Ewald Lienennel, Michael Tarnattal és Vlagyimir Ljutijjal. 1992 nyarán a Tennis Borussiához került, ám gyakori sérülései miatt alig-alig kapott játéklehetőséget. 1993 novemberében visszakerült Győrbe, ahol 1996-ig futballozott. 1996 nyarán hazatért Sopronba, a SFAC-hoz, majd a Győri Dózsában is szerepelt. Kis szünet után Burgenlandban újrakezdte, 1998 elejétől a Zurndorf, majd 1998 júliusától Ostbahn XI középpályása volt. 2000-ben vonult vissza.
Az ETO válogatottsági rekordere
A válogatottban 1982. október 6-án debütált, 1-0-ra veszített a magyar tizenegy Párizsban. Az újonc végig a pályán volt. Bár kijutott az 1986-os mexikói világbajnokságra, pályára nem lépett. Tudomása szerint azért, mert néhány héttel korábban Buda István, a magyar sport akkori első számú vezetője megorrolt rá, amiért nem igazolt a Bp. Honvédba. Az OTSH elnöke még azt is megtiltotta – mesélte Hajszán Papp Győző 60+1 legenda című könyvében –, hogy a franciák ellen utolsó csereként beálljon. 1994. április 6-án volt utoljára tagja a nemzeti tizenegynek, Szombathelyen veszítettünk 1-0-ra Szlovéniával szemben. Összesen 37-szer viselte a nagyválogatott mezét, négy találatot könyvelhetett el. Szereplései számával a győri klub rekordere.
Önkormányzati képviselő is volt Győrben
Visszavonulását követően 2002 és 2007 között a Rába ETO serdülő, utánpótlás és junior együtteseinek kispadján ült. 2006-ban Nagyszentjánoson, 2007-ben Győrsövényházán, 2009-ben Ménfőcsanakon, 2011-től 2012 áprilisáig Nyúlon dolgozott trénerként. 2006-ban sikerrel indult a Fidesz-KDNP közös jelöltjeként indult az önkormányzati választáson, több cikluson keresztül is városatya volt.