Amikor felkiáltott a néma
Burcsa Győző 1954. március 13-án született Kaposváron. A helyi Vasas nevelése volt, majd a Rákócziban mutatkozott be az élvonalban: nevezetes találkozón, az egyesület történetének első élvonalbeli mérkőzésén. 1975 augusztusában a Rákóczi Burcsa Győző két góljával győzte le 2–0-ra a Vasast. (Ez volt az a találkozó, amelyre máig úgy emlékeznek, hogy azon szólalt meg a néma, egy szélhámos szurkoló.) A duplázó így emlékezett évekkel később Orosz Ferencnek, a klub mostani sajtófőnökének a történtekre:
A gólokra úgy emlékszem, mintha ma lettek volna. Mindkettőt a déli kapuba szereztem. Ennek van egy sztorija is: Márton József és én voltam kijelölve a tizenegyes végrehajtására. Józsi, mint csapatkapitány és legidősebb játékos odajött hozzám, és azt mondta: Győzőke, rúgd te. Én odamentem és berúgtam. Ez a gól végigkísért a pályafutásomon, és megtanultam, hogy vannak olyan helyzetek, amikor el kell vállalni a tizenegyest vagy mást is.
“
„
A legjobbkor igazolt Győrbe
A szezon végén a Rákóczi bennmaradt az élvonalban, Burcsa ellenben klubot váltott, a Videoton játékosa lett. 1981-ig 147 bajnoki meccsen játszott a Vidiben, előbb hatodik, majd háromszor negyedik, közben egyszer kilencedik lett a csapata. A legjobbkor igazolt Győrbe: akkor érkezett Verebes József is a csapathoz. A klubváltás okairól később így beszélt az origo.hu-n egy interjúban:
1981-ben végiggondoltam, hogy már öt éve itt vagyok a Vidinél, és semmilyen komoly eredményt nem értünk el. 27 éves vagyok, ha valamit akarok, váltanom kell. Annak idején olyan átigazolási rendszer volt, hogyha aláírtam egy évet, akkor automatikusan életbe lépett még egy év. Magyarul lehetetlen helyzetbe kerültem. A megoldást egyetlen dolog jelentette akkoriban a klubváltáshoz: ha nem kötünk szerződést. Én pedig nem kötöttem új szerződést. A győriek tettek egy olyan ajánlatot, amely biztosította az előbbiek ellenére a folyamatos felkészülésemet. Ki kellett hagynom ugyan három hónapot, de aztán a Győr leigazolt. Ott kétszer bajnok lettem (1981–82, 1982–83), egyszer második helyezett (1983–84).
“
„
Az ország leggólerősebb középpályás triójában
Óriási sikerei voltak Győrben, a Hannich, Póczik, Burcsa trió nemcsak, hogy az ország leggólerősebb középpályás triója, de egyenesen legendás lett. Aztán Burcsa Győző ismét jókor váltott: visszatért a Kovács Ferenc által irányított Videotonba. A csapat az első idényben rögtön az utóbbi lassan ötven év legnagyobb magyar kupasikerét érte el: bejutott az UEFA-kupa-döntőjébe. Burcsa Győző mind a 12 mérkőzésen játszott a sorozatban. A sikeres idény után valóra tudta váltani az álmát: külföldre szerződött. A francia AJ Auxerre játékosa lett, egy ideig Eric Cantona is a klubtársa volt. A világhírű Guy Roux volt a mestere. Két év után – amelybe beleesett a mexikói világbajnokság is – a Melun csapatához igazolt, majd egy évet játszott még a Racing Cub d’Arras színeiben.
A brazilok ellen tért vissza
A válogatottban Bene Ferenc búcsúmérkőzésén, 1979. szeptember 12-én mutatkozott be, még Győrbe igazolása előtt játszott további három mérkőzésen. Utána hosszú szünet következett, bármilyen jól is játszott az ETO-ban, csak már az első bajnoki cím megnyerése után, 1982 szeptemberében került vissza. Tizedik válogatottsága, az angolok elleni hazai vereség után megint kegyvesztetté vált, hiába menetelt a Vidi az UEFA-kupa döntőjéig, hiába került ki az Európa-bajnok franciák bajnokságába. Csak 1986 márciusában, a brazilok elleni felejthetetlen hazai meccsen játszott újra. Kijutott a mexikói világbajnokságra, két mérkőzésen játszott is. Verebes Józsefnél játszott 15. alkalommal, utoljára a nemzeti tizenegyben 1987. április 29-én. Három gólt szerzett a nemzeti tizenegyben.
Sportigazgató lett a Videotonnál
1990 és 1996 között edzőként dolgozott, irányította Videotont, a Nyíregyházát, majd a Sopront. 2014-ben, némileg váratlanul, sportigazgatóként visszatért a futballba, a Videotonhoz. 2015 augusztusában lemondott, annak ellenére is, hogy bajnok lett csapata. A labdarúgáson kívüli világban kereskedelemmel foglalkozik, vállalkozóként dolgozik.
