Háda

József

Háda József Budapesten született 1911. március 2-án. Mai fogalmaink szerint a XIII. kerület belső részén, a Gömb utca és a Lehel út találkozásának környékén, a Glaubitz báró Országbíró utcai lovardájáról, a Reitschuléról Rajcsúrnak nevezett grundon kezdett futballozni. Első klubja a VI. kerületi TK lett Angyalföldön, édesapja a közeli, Gömb utcai iskola igazgatója volt. Az ifjú Háda sokat töprengett, hogy az atlétákat vagy a futballistákat válassza-e. A MAC-ba járt atletizálni, különösen magasugrásban számított ígéretnek, néhány centivel még a saját testmagaságát is átugrotta. 178 centis eredményével a legjobbak között volt a korosztályában. Ám a futballt jobban szerette, bár Angyalföldön még csatárt játszott, a futballpályán kapus lett, nagy hasznát véve ruganyosságának és gyorsaságának. A „VI. ker,-ben” klubtársa volt a később Debrecenbe, a Bocskaihoz került Palotás-Pavnicza István. Mindig érdekes, ha egy ilyen kis klubból két fiú, jó tíz évvel később a válogatottban találkozik, mindketten kint jártak az olaszországi világbajnokságon. Háda József hamarosan a BRSC, a Budapest-Rákosfalvai Sport Club csapatához igazolt – a klubváltást a család Rákosfalvára költözése magyarázza –, ahol aztán nagyon meglódult a karrierje, Tizennyolc évesen védhetett az amatőrválogatottban, s hamarosan a Ferencváros hívta soraiba.

Vélhetnénk, hogy a zöld-fehérek valamelyik vezetőjének feltűnt az amatőrválogatott tehetséges kapusa, de a történet ennél meseszerűbb. A Balatonbogláron nyaraló híres Fradi-kapus, Amsel Ignác felfigyelt arra, ahogyan a parti homokban vetődget ifjú kollégája. Meglátta benne a tehetséget. s kijárta a vezetőknél, hogy leigazolják. Háda József 1929 decemberében profi szerződést kötött a klubbal. Ez volt az élet rendje, 1937-ben az akkor 25 éves BRSC-ről írta a sportlap: „A profizmus fennállása óta 20 játékost adott a BRSC a profiknak, szóval évenként átlag kettőt: Kardos, Háda, a Kárpátiak, Sztancsik, Schmidt, Zumpft, Hegyes, Szabó III., stb., stb. A BRSC-nek úgy látszik különleges passziója a játékosnevelés. Mint a csibekeltető műanya, amelynek aztán semmi öröme sincs a csibéiből.” Háda József 1930. március 25-én, a BSE elleni Magyar Kupa-mérkőzésen védett először a Ferencváros első csapatában, a Háda – Takács I., Hungler II – Lyka II, Bukovi, Obitz – Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut tizenegy tagjaként. Az elkövetkező években, egészen 1939-ig, 282 mérkőzésen védte a zöld-fehérek hálóját, háromszor nyert velük bajnoki címet (1931-1932, 1933-1934, 1937-1938) és kétszer Magyar Kupát (1933, 1935). Volt KK-győztes (1937) és háromszor KK-döntős (1935, 1938, 1939) csapat tagja. Már ő volt a kapusok közül a legtöbbször az 1931–1932-es, Háda – Takács I, Korányi – Lyka, Sárosi, Lázár – Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut összeállítású, „százszázalékos” bajnokcsapatban is.

Háda egyébként nem volt egyszerű eset a vezetők számára, hol tanulmányi segélyt kért profi játékosként, hol egyszerűen csak fizetésemelést reklamált. Mindenesetre a futballisták közül az első között vásárolt magának személyautót, 1500 pengőért. Huszonöt évesen leérettségizett, mégpedig Hajdúböszörményben. Utána a MABI (Magántisztviselők Biztosítási Intézete) tisztviselője lett belőle, ám akkor a Fradi transzferlistára tette. Hektikus időszaka volt ez a pályafutásának, 1937. február legvégéig nem védhetett, sőt szerződése sem volt a zöld-fehéreknél. Ám szükség volt rá: röviddel később megint ő állt a kapuba. Például az 1937-es KK-sorozatban. Élete legjobb mérkőzésének történetét így mesélte el egy interjúban, Abai Pálnak a Foci című hetilap hasábjain, nem sokkal hazatelepülése után:

1932. május 8-án, az olaszok ellen védett először a válogatottban. Összesen 16 mérkőzés jutott neki, 1934 decemberében már 13-nál járt. Attól kezdve már csak három 1938-as mérkőzésen védett, a Holland-India elleni világbajnoki 6:0 jelentette a búcsút. Utóbbival tevékeny szereplője lett a vb-ezüstérem kiharcolásának. „Háda kevés munkát kapott ezen a meccsen. Csupán egy-két veszélyes helyzetben kellett beavatkoznia a játékba. Mindössze egy hibát követett el: a második félidő közepe táján kiejtett a kezéből egy labdát. (Valljuk be: nagyon erős bomba volt.)” – írta értékelésében a Nemzeti Sport.

Háda József 1939. július 23-án védett utoljára a Ferencvárosban, majd két szezont még eltöltött a Gammában. Csak két szezont, mert, mint utóbb, Afrikában (!) kiderült, bölcsességfoga miatt sokat kínlódott az ízületeivel. De már készült a civil életére is. 1941 áprilisában elvállalta a MAFC csapatának edzői tisztét, az ősz végére ő lett a műegyetemisták futballigazgatója is. Felvitte a piros-feketéket az NB III-ba, megnyerte velük a fővárosi amatőr bajnoki címet. Rövid ideig az Edzők Testületének főtitkári posztját is betöltötte, közben könyvet írt A kapus iskolája címmel. 1943 tavaszán visszatért a pályára, de nem a futballpályára, ugyanis a MAFC kézilabdacsapatának kapujába állt be. A második világháborút követő másfél évtizedben a Székesfehérvári Dolgozók SE-nél (1948–1949), a Rákosrendezői VSK-nál (1950), Zalaegerszegen, a Kaposvári Kinizsinél (1955) és Budafokon (1956) dolgozott edzőként. 1956 novemberében Szudánban vállalt munkát. 1959-ben második lett az Afrikai Nemzetek Kupáján a válogatottal. (A kairói döntőt 2:1-re veszítette el csapata, a győztes hazai gárda szövetségi kapitánya Titkos Pál volt.) Utóbb Etiópiában a császári testőrség klubjának és a rendőrség csapatának a trénere volt. Később le is telepedett Addisz-Abebában, nyomdát vásárolt. Visszatérve Európába, 1975 és 1985 között Angliában, a Blackpool melletti Fleetwoodban élt, ott meg nyomdagépekkel kereskedett, mígnem hazatelepült. 1994. január 11-én, Budapesten hunyt el.