A KK-győztes csapat kapitánya
Futó Gyula 1908. december 29-én született Újpesten. Az UMTE-ben, az Újpesti Munkás TE-ben 1923-ban állították ki az első igazolását, edzője a legendás Froncz Döme volt. A piros-fehérektől került 1926-ban az UTE amatőrcsapatába, érdekes, hogy egy évvel később még középcsatárként került a BLASZ ifjúsági válogatottjába. 1932 tavaszán már a budapesti alszövetség felnőttválogatottjának tagja volt. Nem volt csodagyerek, 1932 nyarán az Újpest B csapatába került csak. Ám attól kezdve elképesztően gyorsan betört az élvonalba. 1932. november 6-án, a Kispest elleni mérkőzésen játszott először a legmagasabb osztályban, az Aknai – Kővágó, Futó – Borsányi, Szalay, Kiss G. – Kovács, Avar, Jávor, Sáros, P. Szabó tizenegy tagjaként. Abban az esztendőben bajnoki címet nyert a lila-fehérekkel, noha a válogatott Dudás Gyula személyében erős vetélytársa volt, tíz mérkőzésen szerepelt az idényben. Az 1933–1934-es idényben, mivel a hazatért Sternberg László volt az első számú balhátvéd, s Dudás is még, miután felépült, a keretben volt, Futónak még mindig csak tíz bajnoki jutott. De olyan jó párt alkotott Sternberggel, hogy Nádas Ödön elvitte a világbajnokságra. Az 1934–1935-ös idényben ismét bajnok lett az Újpest, mégpedig a Hóri – Futó, Sternberg – Seres, Szűcs, Szalay – Tamássy (Vincze), Pusztai, Avar, Jávor, Kocsis Géza alaptizeneggyel. Akkortól lett Futó alapember. A következő idényre nagyjából maradt ugyanez a gárda, Futó, pályafutása egyetlen súlyosabb sérülése miatt heteket kihagyni kényszerült, de már alapembernek számított. A következő három szezonban szinte mindig játszott, az első kettőben Joós Péterrel, 1938–1939-ben Fekete Jenővel hátvédpárt alkotva. Akkoriban már ő volt a csapatkapitány, ő vette át a Ferencváros ellen megnyert döntő után a Közép-európai Kupát. Mind a két mérkőzésen, az Üllői úton (4–1) és a Megyeri úton (2–2) is a Sziklai – Futó, Fekete – Szalay, Szűcs, Balogh – Ádám, Vincze, Zsengellér, Kállai, Kocsis tizenegy képviselte a lila-fehér színeket. Futó Gyula az 1940–1941-es idényben, már veteránként, egy „más” Újpestben futballozott már, az alapcsapatot tekintve a Sziklai – Futó, Balogh II – Nagymarosi, Szűcs, Balogh I – Ádám, Vincze, Szusza, Zsengellér, Tóth Mátyás összetételű alakulatban már felbukkantak az évtized új újpesti csillagai is. A szélsőhátvéd az idény végén elbúcsúzott a játéktól, aktív pályafutása során 172 mérkőzést játszott a legmagasabb osztályban, három bajnoki címet nyert, KK-győzelmet szerzett.
A világbajnokságon esett át a tűzkeresztségen
A válogatottban a magyar futball történetének első világbajnoki mérkőzésén, 1934. május 27-én, az egyiptomiak ellen mutatkozott be. Utána 1935-ben egyszer, 1936-ban kétszer, 1937-ben háromszor volt válogatott. Hetedik találkozója, a csehszlovákok elleni, Sárosi dr. hét góljáról elhíresült 8–3 volt, rengeteg kritikát kapott utána.
Labda helyett hőpalack
Visszavonulása után rövid ideig szövetségi képviselő, sőt szakosztályvezető is volt, de 1943 elején lemondott. Kacérkodott az edzői pályával, mestertanfolyamra is járt, de végül más irányt vett az élete. A Hőpalack és Üvegipari Vállalatnál dolgozott, a hatvanas évek elejétől már osztályvezetőként. 1977. október 9-én hunyt el, a Megyeri úti temetőben nyugszik.