A kedvenc gólját Pláničkának lőtte
P. Szabó Gábor eredeti neve Péterszabó Gábor volt, így, egybe írva. 1902. október 14-én született Újpesten, 1915-ben a Jutagyári TE harmadosztályú csapatában kezdett el futballozni. Miután 1922-ben a Jutagyár fúzióra lépett a Terézvárosi TC-vel, felkerült a II. osztályba. A TTC-t az 1925-1926-os vesztegetési ügy miatt kizárták, a balszélső átlépett az UTE csapatába.
Bár a sajtóból kinyerhető adatok szerint műszerészi végzettséggel rendelkezett, profi futballistaként segédmunkásként dolgozott az 1928 elején megalakult Standard Villamossági Rt-nél. Élete talán legszebb gólját 1929. november 3-án rúgta, mégpedig az Újpest–Slavia Praha KK-meccsen (5:1). A 35. percben hozzá került a labda, és másodpercek múlva védhetetlenül bombázta a következő évtizedben világhírűvé vált cseh kapus, František Plánička hálójába.
Tagja volt a lila-fehérek első három bajnokcsapatának (1929-1930, 1930-1931, 1932-1933). Közülük az elsőben csúcsformában futballozott, 22 mérkőzésen 17 gólt szerzett. KK-győztes lett 1929 őszén, a Bajnokok Tornájának győztese Genfben az idény végén, 1930 tavaszán. 1934 őszétől a másik élvonalbeli újpesti gárdát, a Phöbust erősítette, miután megsértődött egy újsághíren, mely szerint az Újpest túl akar adni rajta. Jó pénzt kapott a Berlini utcai „szomszédtól”, vett belőle egy házat Rákospalotán. Jól futballozott, már amikor játszott, mert gyakran keresett kifogásokat, sem edzésre, sem a munkahelyére nem szeretett bejárni. Akkor már a Phöbus Villanygyár alkalmazottja volt, el is bocsátották. Bár még egy időre remek, gólerős formába lendült, 1938 áprilisában felbontotta a szerződését a sárga-kékekkel. Igaz, utána még ősszel is játszott két bajnokin. 1939 elején a zuglói Danuvia SC-ben bukkant fel.
Pályafutása során híres volt arról, hogy rengeteg büntetőt csalt ki a bírókból:
Jó párszáz alkalommal becsaptam a játékvezetőket… Hogy hogyan csináltam ? Nagyon egyszerű volt az, kérem… Futottam a tizenhatos felé a labdával vagy anélkül, persze szorosan a hátvédem mellett. Aztán, amikor a tizenhatoson belül voltam, szándékosan „megbotlasztottam” magam az ellenfelem lábfejében és elterültem, mint a béka. Rendszerint olyan „élethűen” csináltam a dolgot, hogy a legtöbb bírópacák „bevette” a dolgot. Amikor aztán megadták a 11-est, felugrottam és nekiálltam. Aztán: laposan be! Mert hát nem hagytam én ki életemben egy 11-est sem. Egyébként a gyári kollégáim annakidején egy emlékplakettet is ajándékoztak nekem a századik műesésem alkalmából. Még ma is az egyik legkedvesebb „ereklyém”.
“„
Hiába ismerte jól Fogl II
A válogatottban 11 mérkőzésen hat gólt szerzett. 1926. június 6-án a csehszlovákok ellen mutatkozott be, első négy válogatott találkozójából hármon is a jugoszlávok ellen játszott. 1931 októbere, az osztrákok elleni 2:2 után két és fél éven át nem játszott a nemzeti tizenegyben. 1934 tavaszán, a bolgárok elleni két vb-selejtezőre tért vissza, a két meccsen három gólt szerzett, hiába ismerte őt jól az ellenfél szövetségi kapitánya, egykori játékostársa, Fogl II Károly. P. Szabó Gábor pályára lépett Nápolyban, a magyar labdarúgás első világbajnoki mérkőzésén, az egyiptomiak ellen (4:2). Az volt az utolsó fellépése a címeres mezben.
Kassán dolgozott edzőként
Zuglóban fejezte be a pályafutását, majd 1939 őszén már az I. bécsi döntéssel visszatért Kassa élvonalbeli csapatát vezette. Az 1939–1940-es idény végén vele esett ki a Kassai AC az élvonalból, utána el is hagyta a várost. A háború után, az államosításig egy kocsmát vezetett Újpesten. 1950. február 26-án, Budapesten hunyt el.