Sikerek lila-fehérben
Balogh I István 1912. szeptember 21-én született Budapesten. Pályafutását 1926-ban balösszekötőként a Pestújhelyi SC gyermekcsapatában kezdte, onnét szerezte meg az Újpest 1933 augusztusában. Új klubja rögtön kölcsönadta, mégpedig fél évre, a miskolci Attilának. A fedezet a következő években tekintélyes éremkollekciót halmozott fel, négy bajnoki aranyérem boldog tulajdonosa lett (1934–1935, 1938–1939, 1945, 1945–1946), szerzett négy ezüstérmet (1935–1936, 1937–1938, 1940–1941, 1941–1942) és két bronzérmet (1936–1937, 1939–1940) is. 1939-ben gólt is szerzett a megnyert Közép-európai Kupa döntőjének egyik mérkőzésén. Sokoldalúságára jellemző, hogy – különösen élvonalbeli pályafutása elején – belsőcsatárként is játszott. 1935 októberében, a Törekvés ellen, például, négy gólt is szerzett.
Ezüstérmes lett a franciaországi világbajnokságon
Tizenháromszor szerepelt a válogatottban, gólt nem sikerült szereznie címeres szerelésben. Először 1937. október 10-én játszott a válogatottban, Bécsben győztünk 2–1-re az osztrákok ellen. Részt vett a franciaországi világbajnokságon, de csak az első, Holland-India elleni mérkőzésen (6–0). A következő évben, 1939-ben volt a legbiztosabb helye a válogatottban, hat találkozón is játszott. A következőben, 1940-ben már csak háromszor. Május 2-án, a horvátok ellen játszott utoljára a nemzeti tizenegyben.
Két bajnoki cím a háború után
1941 őszén csak hétszer játszott az első csapatban, a többi meccset az amatőr UTE együttesében volt kénytelen lehúzni. Karácsonykor megszületett a fia, rendeződtek az otthoni problémái. 1942 őszére visszaszerezte a helyét az Újpest kezdőcsapatában, balösszekötőként. Még 1944 nyarán is játszott a liláknál, de a Szolnokról érkezett válogatott középfedezet, Szűcs Sándor leigazolásával háttérbe szorult. Ettől függetlenül még 1945-ben és 1945–1946-ban is tagja volt a bajnokcsapatnak.
Az Újpesti Dózsa örökös bajnoka
Edzőként, Guttmann Béla utódaként 1947 nyarától 1949-ig az UTE-t, majd az 1958–1959-es szezonban az Újpesti Dózsát irányította. Később dolgozott a Vasas Izzónál is. 1975-ben megkapta az Újpesti Dózsa örökös bajnoka címet. 1992. október 27-én, nyolcvan esztendősen hunyt el. A Megyeri út 49. szám alatti temetőben alussza örök álmát.