Sternberg László Budapesten született 1905. május 28-án. Zuglóban kezdett futballozni, majd az Ékszerészeket erősítette, de hiába nyerte meg csapatával a második osztályt, egy vesztegetési ügy miatt a gárda nem indulhatott az élvonalban. Sternberg 1925-től két idényt Olaszországban töltött. Az Újpest csak 1927 nyarán, a második profi évre tudta hazacsábítani. Akkor még csak egyetlen szezonra, mert a balhátvéd, jó néhány magyar válogatott játékoshoz hasonlóan, az Egyesült Államokba szerződött. 1929-ben megnyerte csapatával a National Challenge Cupot. New Yorkban alapított családot is. Ettől függetlenül az American Soccer League csődje után hazatért, 1932–1933-ban és 1934–1935-ben is bajnoki címet nyert a lila-fehérekkel. Magyarosított neve Sátori László volt.
Erős fizikumú, kellően határozott, egyszersmind nagy játékintelligenciával és páratlan szerelőkészséggel megáldott, kétlábas hátvéd volt. Az 1934-es világbajnokság első magyar mérkőzésén csapatkapitányként tevékenykedett – másképpen: ő volt az első magyar csapatkapitány vb-meccsen. A nemzeti tizenegyben 1928 tavaszán három találkozón, majd 1934 januárjától 1936 nyaráig további tizenhat találkozón szerepelt.
1936-ban hazajött Párizsból, a Red Startól, majd az 1937–1938-as idényben az Újpest edzője volt. Miután amerikai felesége megbetegedett, Sternberg visszatért a „Nagy Vízen” túlra. Egy ideig még újra futballozott, a New York Americans gárdájában, majd 1946 őszétől a New York Hungarians játékosa volt, megnyerték a Metropolitan League-et. Negyvenöt éves koráig futballozott. New Jersey-ben hunyt el, 1982. július 4-én.