Sokoldalú sportember
Tamássy István Budapesten született 1910. október 4-én. Pályafutása kezdete emlékeztetett a századforduló all-round „sportmanjeiére”. Már javában rúgta a labdát a MAFC csapatában, amikor síversenyeken is részt vett. Huszonkét évesen került Újpestre, a lila-fehérek profi csapatába, akkor még egyetemre járt. Ám hirtelen nagyon befutott a futballban: már első profi idénye tavaszán bekerült a válogatottba. Az Újpesttel 1935-ben érte el legnagyobb sikerét, bajnoki címet nyert. Abban az idényben a Hóri György – Futó Gyula, Sternberg László – Seres Gyula, Szűcs György, Szalay Antal – Tamássy István, Pusztai Ferenc, Avar István, Jávor Pál, Kocsis Géza tizenegy tagjai játszottak a leggyakrabban lila-fehérben, Tamássynak csak tizenkét mérkőzés jutott a huszonkettőből. Nem volt állandó a formája, s nehezen viselte, hogy Pusztai személyében nagyon erős riválisa akadt, az addigi jobbösszekötő kihúzódott a szélre, Vincze Jenő érkezése miatt. Tamássy soha nem tartotta életcéljának a futballozást. 1936 szeptemberében megvált az Újpesttől, megpróbálkozott egy franciaországi szerződéshez jutni, de akkor is fontosabbnak vélte, hogy befejezze a jogi egyetemet Szegeden. Mégis beszállt még a kiesés ellen küzdő „Kerületbe”, de miután 1937-ben jogi doktorrá avatták, visszavonult.
Két mérkőzés az A-válogatottban
Mindössze két mérkőzést játszott a válogatottban. Viszont így is elmondhatja magáról, hogy részese volt a magyar futball első hazai világbajnoki selejtezőjének, az 1934. április 29-i, a bolgárok elleni, a szófiai 4:1-es győzelem után gyakorlatilag már tét nélküli visszavágónak. Jellemző, hogy az MLSZ arra a napra kötötte le a csehszlovákok elleni, prágai Európa-kupa-mérkőzést, így a Hungária körúton egy tulajdonképpeni B-csapat játszott, s nyert újra csak 4:1-re, mégpedig a Szabó (Juhász) – Mándi, Kis – Lyka, Szűcs, Szalay – Tamássy, Avar, Solti, Cseh II, P. Szabó összeállításban. Tamássy nem játszó kerettagként kint volt az 1934-es világbajnokságon, aztán játszott másodszor és utoljára a válogatottban október 7-én, az osztrákok elleni Európa-kupa-találkozón.
Az ifjúsági ügyek vivője az MLSZ-ben
Visszavonulása után is felbukkant még a magyar futballban, 1939 és 1943 között az MLSZ-ben dolgozott, először mint ifjúsági kapitány, majd mint az Ifjúsági ügyek intézője, végül mint egyesbíró, országos titkár, elnöki titkár. Később ő volt a leventelabdarúgás megbízott vezetője. A II. világháború utáni években eltávolodott a labdarúgástól, de nekrológjában ezt írta a Nemzeti Sport: „A kitűnő sportembert a magyar sportmozgalomban végzett négy évtizedes, kiemelkedő munkásságáért többször is magas kitüntetésben részesítették. ” 1954-től a VM Közért sportegyesület függetlenített sportvezetője, egy idő után elnökhelyettese volt. Budapesten hunyt el, 1994. május 30-án.