Tizenhét évesen a Ferencváros profi csapatában
Bíró Mihály, akit az újságok futballista-pályafutása csúcsán keresztneve helyett egyszerűen Daniként emlegettek, 1919. szeptember 27-én született Budapesten. A Ferencvárosi Torna Club saját nevelésű játékosaként kezdett futballozni, 1933-ban igazolták le. Tizenhét évesen, 1937. július 11-én, Bécsben, a Vienna elleni KK-mérkőzésen játszott először tétmérkőzésen a zöld-fehérek profi csapatában. Abban az esztendőben KK-győztes lett (az addigi legfiatalabb magyar játékosként), majd 1938 tavaszán bajnoki címet nyert a Ferencvárossal. Noha az 1938-as KK-sorozatban csak egy mérkőzést játszott, ezüstérmes lett. Miként 1939-ben is, sőt, abban az esztendőben játszott az Újpest elleni egyik döntőben. 1940-ben, az úgy nevezett „kis KK-ban” – a második világháború eszkalálódása miatt – a döntőt már nem játszották le, de Bíró „Dani”, a pályafutása során először egy sorozatban, alapembernek számított a csapatban, mind a négy találkozón pályára lépett. Éppen ezek közül az utolsó, a belgrádi BSZK elleni találkozó jelentette a búcsúját a Ferencvárostól. A következő idényben sokat nyűglődött sérülésekkel, mígnem 1941 tavaszán az NB III-as Hangya SE-hez igazolt, 1942-ben a Salgótarjáni BTC-ben bukkant fel. Utána a Tatabányai SC-hez lépett át, majd 1944 júniusában ismét a Hangya SE igazolta le.
Csak” Budapest-válogatott és vb-kerettag volt
Bár Bíró Mihály – akit a csupán névrokon Bíró Sándor miatt Bíró II-ként is emlegettek a sportsajtóban – az 1938-as világbajnokságon, a keret legfiatalabb tagjaként részt vehetett. Ő volt az egyedüli a kiutazott játékosok közül, aki nem lépett pályára a tornán. Pályafutása során egyszer sem szerepelt az A-válogatottban. Játszott ellenben a Práterben Sárosi György dr. öt góljával megnyert Bécs–Budapest-mérkőzésen, 1938 áprilisában. Az volt egyébként élete egyik legjobb meccse. Bíró Mihály 1970 július 21.-én hunyt el, Budapesten.