Kegyes hazugság segítette át a román–magyar határon
Teleki Pál 1906. március 25-én született Békéscsabán, Trüzsik néven. Édesapja, István ezt a családnevet magyarosította, 1914-ben. A négygyerekes család meglehetősen szerény körülmények között élt, a jobb élet reményében költözött át Aradra. Pál ott kezdett futballozni hivatalosan az AMEFA nevet viselő klubban, amelyet a magyar ajkúak mindig a régi néven, AMTE-ként emlegettek. Az 1926–1927-es idényt a temesvári Kinizsiben (Chinezul) töltötte, bajnoki címet is nyert. Ezzel az alapcsapattal: Zombory – A. Steiner, Hoksary – Vigh, Vogl, R. Steiner – Tänzer, Teleki, R. Wetzer, Semler, Matek. Nem sokkal később a balszélsőt leszámítva a csatársor minden tagja a magyar bajnokságban játszott, Tänzer, azaz Táncos a Ferencvárosban, Wetzer az Újpestben, Semler, vagyis Zemler Gusztáv a Bocskaiban… Miként Teleki Pál is.
Nem kevés adminisztratív nehézséget is legyőzve szerződött le a magyarországi profizmus második idénye előtt a debreceni Bocskaihoz. Miután a románok bevonták az útlevelét, egy kegyes csalással, édesapját betegnek hazudva tudta átlépni a határt. A debreceni klub azonnal leszerződtette, ő pedig már nem váltott klubot játékos-pályafutása során. (A családja egyébként 1926-ban visszaköltözött Békéscsabára.) A szökés ellenére kellett azért, hogy a Chinezul elengedje játékosát: a Bocskai FC 2600 pengőt fizetett érte. Teleki azonnal kulcsembere lett a sárga-kékeknek. A román bajnoki cím mellé Magyar Kupa-győztes lett, 1930-ban. A Bocskai történetében senki sem szerzett több bajnoki gólt 83 találatánál.
Az első magyar vb-gól szerzője
A magyar válogatott első, világbajnokságon elért góljának szerzője már román válogatott is volt, mire belőtte nevezetes gólját az egyiptomiaknak. 1927 májusában a jugoszlávok ellen Pavel Teleky néven szerepelt a román válogatottban. A mi nemzeti tizenegyünkben 1933. január 29-én mutatkozott be, Portugália ellen – rögzíthetjük, s nem tévedünk. De a mérkőzést valójában a profi válogatott vívta, csak 2000-ben emelte hivatalos rangra az MLSZ. Teleki Pál úgy tudta, hogy az év március 5-én, Amszterdamban, a hollandok ellen debütált, győztes gólt szerezve. 1933-ban még további három találkozón szerepelt, majd játszott a magyar válogatott első világbajnoki selejtezőjén, Szófiában is. Az olaszországi világbajnokságon egyáltalán nem játszott rosszul, mégis aztán már csak 1937-ben, egyszer játszhatott a nemzeti tizenegyben. A jugoszlávok elleni 1:1 jelentette a búcsúját. Érdemes még egyszer visszakanyarodni oda, hogy a lisszaboni meccs korábban nem számított hivatalosnak, az volt Teleki Pál egyetlen vesztes válogatott mérkőzése magyar színekben. Ő úgy tudta, veretlenül zárt.
Főiskolai világbajnokságot nyert Puskásékkal
Miközben állásban volt műszerészként a Debreceni Klinikán, edzői munkát is végzett, a DEAC munkáját irányította. 1937-től a Diósgyőri VTK edzője lett, átment dolgozni Miskolcra, de még játszott a Bocskaiban, igaz, már nem sokáig. Az ötvenes években szakszervezeti, illetve gyári sportszervezőként is tevékenykedett. Bár irányította 1957 és 1959-ben is a DVTK-t, vezette a Dorogi Bányászt és a Perecest is, edzői pályafutásának csúcsa az 1949-es főiskolai világbajnokság volt, amelyet edzőként megnyert a Henni Géza, Bakó Béla, Bessenyei Alajos, Bagoly Bertalan, Horváth Károly, Lakat Károly, Kocsis Sándor, Csanádi Ferenc, Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Budai II László, Mike István, Rédei József, Szilágyi I Gyula, Gyulai László, Magyar Aladár, Börzsey János, Kövér Sándor és Berki II Imre névsorú kerettel. Még hetvenévesen is szaktanácsadója volt a Borsodi Volánnak. Teleki Pál 1984. március 1-én hunyt el, Miskolcon. Gyászjelentésében a család DIGÉP-nyugdíjasként írt róla, nem említette meg futballista múltját.