Gerevich

Aladár Tibor

Felesége: Bogáthy Bogen Erna (1906-2002) olimpiai bronzérmes (1932) tőrvívó. Fiai: Gerevich Pál (1948-) egyéni világbajnok (1975), csapatban kétszeres olimpiai bronzérmes (1972, 1980) kardvívó, edző és Gerevich György (1946-2008) kardvívó, edző. Gerevich Aladár Budapesten kereskedelmi iskolában érettségizett (1928), a budapesti tudományegyetem közgazdaság tudományi karán tanult (1928–1932). A SPOTI-n vívómesteri oklevelet szerzett. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) tisztviselője (1937–1971).

A MAC (1927–1944), a Toldi Miklós SE (1945–1946), a Csepeli MTK (1947–1950), a Budapesti Vörös Meteor vívója (1950–1960); mindhárom fegyvernemben versenyzett. Mesterei: id. Gerevich Aladár (1924-1937), Santelli Italo (1938-1944), Csiszár Lajos (1946-1947), Szűcs János (1947-1960).

Gyermekkorát Miskolcon töltötte, ott kezdett el édesapjánál vívni (lásd Barta Emil: Az ismeretlen Gerevich 2021 Miskolc). A család fővárosba költözése után, 1927-től igazolt vívó. 1930-ban a liége-i Eb-n húsz évesen még nagyon lámpalázas. A következő évi bécsi Európa-bajnokságon a csapattal már Európa-bajnok az olaszok legyőzésével (9:5), egyéniben 5. helyezést érte el. Los Angelesben szerepelt először olimpián (1932). Csapatban léphetett pástra, s a jelenlévő szakemberek szerint „minden idők“ legerősebb válogatottja ellen adták fel az olaszok a „küzdelmet”, 9:2 után. Az öt ellenféllel szemben a magyarok 56 mérkőzést nyertek, kilencet vesztettek. Az öt közül három csapat adta fel a kilátástalan ütközeteket. A sportág történetének legtetemesebb fölényével lett olimpiai bajnok a magyar válogatott, benne a 22 éves ifj. Gerevich Aladárral, aki 14 csörtéjéből 11-et megnyert. Ő a legfiatalabbként olimpiai bajnok magyar vívó: 22 év 147 napos volt az aranyérem megszerzésének napján.

Négy évvel később, a berlini olimpián már az egyéni versenyben is indulhatott. 1936-ban a magyar szövetség Gerei Aladár néven nevezte – e néven szerepelt a hivatalos olimpiai kiadványokban. A kilences (!) döntőben csak két magyar vetélytársa tudta felülmúlni: Kabos Endre 5:4-re, míg Rajcsányi László hasonlóan nagy küzdelem után 5:3-ra. Gerevich Aladár így, első egyéni olimpiai versenyén a 3. helyet szerezte meg. Természetesen Gerevich az olimpiai bajnokcsapatban is villogott. A döntőben azonban az olaszok már lényegesen nagyobb ellenállást fejtettek ki, mint négy éve: 9:6 lett a vége. Gerevich Aladár 1945 előtti teljesítménye két csapat aranyérem és egy egyéni bronz. Majd következett a háború és ezzel a magyar kardvívóknak is 12 év szünet.

Az olimpiai vívóversenyeket régebben a csapatküzdelmekkel indították. Így volt ez 1948-ban, Londonban is. A magyarok remek hangulatban kezdték a szereplésüket, hisz Gerevich örömhírt hozó táviratot kapott fia születéséről: „Palkó megérkezett!” A későbbi világbajnok, Gerevich Pál születése igencsak feldobta a magyarokat. A könnyed bemelegítő meccsek után az olaszok elleni szokásos döntő következett, a hagyományos magyar befejezéssel. A 11:5 arányú sikerből Gerevich három győzelemmel vette ki a részét. Az egyéni versenyben három magyar indulhatott, s a csapatban legjobb teljesítményt nyújtott Berczellyt az a mexikói Antonio Haro Oliva verte meg (4:5), aki az elődöntőben Gerevichet is legyőzte. Sőt a döntőben Kovács Pálnál is jobbnak bizonyult, így talán az egyetlen olyan vívó, aki egy olimpián három magyar világklasszist is megvert! Tehát Oliva miatt nem érkezhetett a döntőbe veretlenül Gerevich, de ott mind a hét ellenfele meghajolt előtte. A fia születésének hírére Gerevich csak úgy szárnyalt. Az 1948-tól már nyolcas döntővel rendezett fináléban mindenkit legyőzött, az örök rivális Kovács Pált például 1:4-es hátrányból. – Egy ideig sokan csaknem babonásan emlegették ezt az egy bizonyos magyar kardvívó sorozatot.

Los Angelesben, 1932-ben, Kabos Endre a 3. helyen végzett, négy év múlva Berlinben, ő győzött. 1936-ban, Gerevich Aladár szerezte meg a bronzérmet Berlinben, a soron következő játékokon Gerevich lett a bajnok. 1948-ban Kovács Pál szerezte meg a 3. helyet, s „természetesen“ 1952-ben az ő tiszteletére játszották el a himnuszt. Ez a sorozat 1952 után megszakadt, ám a magyar aranyérmek listája tovább gyarapodott. Sőt, Helsinkiben 1908 után másodszor fordult elő, hogy a dobogó mindhárom fokát magyar versenyzők foglalhatták el Kovács Pál, Gerevich Aladár (Kovács 5:2-re verte), Berczelly Tibor sorrendben. Helsinkiben a csapat aranyért hatalmas összecsapás zajlott a magyarok és az olaszok közt. 7:7 után az a Gerevich következett, aki addig a háromból három mérkőzését vesztette. Gerevich viszont 5:3-ra verte Pintont és ezzel mindent eldöntött, a hagyomány tovább élt. Rossz tusarányuk miatt az olaszok részéről már nem volt értelme a folytatásnak. A sorozat folytatódott, Melbourneben és Rómában is két-két arany, Gerevich a két csapatsikernek részese volt.

Gerevich Aladár legemlékezetesebb vívóéve minden bizonnyal az 1955. évi volt. Igaz a világbajnokság csapatverseny döntőjében alig lehetett észrevenni. Korábban sohasem fordult elő, hogy egy csapatversenyen valamennyi vetélytársa legyőzze őt. Nos, ez akkor a római vb-döntőben történt meg. Csapattársai azonban kihúzták a bajból Gerevichet, így nagyon izgalmas mérkőzésen 9:7-re mégis Magyarország diadalmaskodott. Gerevichet másnap, az egyéni versenyben azonban mintha csak kicserélték volna: ellenfelei, ahogy pástra léptek, szinte már mehettek is kezet fogni vele, a vesztett asszó okán. Szenzációs vívással, veretlenül lett világbajnok, a vívás történetének egyik legkiugróbb fölényével.

Öt évre rá a római olimpián az egyéni versenyben nem került döntőbe, szétvívás után esett ki, a csapatverseny azonban mindenért kárpótolta. A magyar válogatott még Gerevich-csel a belgák és a románok 9:3 arányú „feldolgozása” után eljutott a döntőig és hozta a hagyományoknak megfelelően az elvárt aranyat. Gerevich az utolsó két mérkőzést már a pást mellől követte. A sporttörténelem egyik legkülönösebb eredményhirdetése volt a 1960. évi. Gerevich Aladár 28 évvel első győzelme után, az ötvenedik életévén túl (a valaha volt legidősebb korú magyar olimpiai bajnok) hetedszer is megkoronáztatott. Hat olimpiai szereplés után így lépett le a színről minden idők legeredményesebb magyar olimpiai résztvevője (a kard- és tőrvívó-válogatott tagja (1932–1960).

Jászberényben, szülővárosában utcát neveztek el róla. Budapesten, az I. kerületben (Attila út 39.) lakott, egykori lakóházát emléktábla jelöli. A budapesti Csanádi Árpád Általános Iskolában Gerevich Aladár-emléktermet neveztek el róla (1992). Az első olimpiai játékok 100. évfordulóján, a legeredményesebb magyar olimpiai versenyzőről nevezték el a Gerevich Aladár Nemzeti Sport Alapítványt és a Gerevich Aladár-sportösztöndíjat (1996). A Halhatatlanok Klubja tiszteletére Gerevich Aladár-emlékérmet alapított 1996-ban (a magyar sport területén példamutatóan eredményes személyeknek, életművük elismeréseként). Magyarország első fedett sportcsarnokának neve 2010-től Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok. Gerevich Aladár nevét vette fel a Gerevich Aladár Vívó Egyesület Törökbálinton (2017). Gerevich Aladár (majd Gerevich-Kovács-Kárpáti) emlékverseny is őrzi nevét (1996). 1979-ben jelent meg a Szepesi Lászlóval közösen írt Korszerű kardvívás című könyve.

Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (arany, 1951), Érdemes sportoló (1954), a Magyar Népköztársaság Aranykoszorúval díszített csillagrendje (1989), Magyar Olimpiai Érdemérem (1991), A köztársasági elnök aranyérme (posztumusz, 1996), Olimpiai Érdemrend (Nemzetközi Olimpiai Bizottság, 1988), Nemzetközi Fair Play Díj (életművéért, 1990), a Nemzetközi VívóSzövetség (FIE) Hírességek Csarnokának (Hall of Fame) tagja (2013), a Halhatatlanok Klubjának tagja (1991).

Kardban: hétszeres olimpiai bajnok (1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960: csapat; 1948: egyéni), olimpiai 2. (1952: egyéni), olimpiai 3. (1936: egyéni); olimpiai 5. (1956: egyéni). Kilencszeres világbajnok (1937, 1951, 1953, 1954, 1955, 1957, 1958: csapat; 1951, 1955: egyéni), vb 2. (1953: egyéni; 1959: csapat), vb 5. (1937: egyéni). Ötszörös Európa-bajnok (1931, 1933, 1934: csapat, 1935: egyéni, csapat). Főiskolai világbajnok (1935: csapat), főiskolai vb 2. (1935: egyéni). 21-szeres magyar bajnok (1928, 1931, 1932, 1933, 1934, 1935, 1936, 1938, 1940, 1942, 1946, 1948, 1949, 1952, 1954, 1956, 1957: csapat; 1936, 1946, 1956, 1957: egyéni). Tőrben: olimpiai 3. (1952: csapat), olimpiai résztvevő (1936, 1948); vb 3. (1953, 1954: csapat); Eb 3. (1935: csapat); főiskolai világbajnok (1935: csapat), főiskolai vb 3. (1935: egyéni). 13-szoros magyar bajnok (1934, 1943, 1947, 1949, 1950, 1952, 1954: csapat; 1935, 1938, 1939, 1940, 1948, 1949: egyéni). Párbajtőrben magyar bajnok (1946: csapat). Visszavonulása után a Budapest Vörös Meteor és a Budapesti Honvéd (1961–1971), a BVSC (1971–1975), a Vasas edzője, vívómestere (1975–1990). Még aktív vívóként 1957-ben rábízták a teljes válogatott szövetségi kapitányi posztját, miközben a kard csapattal ismét világbajnok lett.

Kozák Péter https://www.nevpont.hu/palyakep/gerevich-aladar-5f928 alapján (hivatkozásokkal ott), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), dr. Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014), Syposs Zoltán: Villanó pengék (1975), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, fie.org, arcanum.com.