A legnagyobb mesterektől tanult
Delneky Gábor családja még gyermekkorában Miskolcra költözött. Ott kezdett el vívni idősebb Gerevich Aladárnál, halála után Irsa Tibor vette át edzéseit (ő volt a szintén olimpiai bajnokká váló Ágoston Judit nevelőedzője is). Jeles érettségi vizsgája után – bátyja példájára – orvosnak készült, de származása miatt nem vették fel az orvosi egyetemre. Elment dolgozni üvegesnek, amikor munkahelye javaslatával sikeres pótfelvételi vizsgát tehetett a Műszaki Egyetem építőmérnöki karára (akkori nevén ÉME, majd ÉKME). Egyetemi évei alatt a Budapesti Haladásban kezdődött vívókarrierje, a Santelli-tanítvány Szabó László irányítása alatt lett válogatott kerettag. Tanulmányai befejezése után a Vasasban folytatta sportpályafutását, ahol Somos Béla volt a mestere. 1953-ban lett I. osztályú vívó, ekkor a nemzetközi felszabadulási emlékversenyen döntőbe került, 9. lett. Első győzelmét 1954-ben vívta ki, holtverseny után lett Balaton-bajnok, későbbi olimpiai bajnokokat (Keresztes, Hámori) maga mögé utasítva. 1955-ben szerezte első csapatbajnoki aranyát, amit 12 év során 1967-ig még hét követett. Abban az évben a csapattal első lett a Santelli Kupán és Livornoban is.
Munkahelyei
Vízépítő mérnökként a sport mellett
A miskolci Lévay József Református Gimnáziumban érettségizett (1950), az Építőmérnöki Műszaki Egyetem (ÉME) vízépítő szakán építőmérnöki oklevelet szerzett (1954). A Bányászati Tervező Intézet (BÁNYATERV) gyakornoka (1954–1956), a Vízerőmű Tervező Iroda (VÍZITERV) Szennyvíz Osztály tervezőmérnöke (1956–1969). Az Egyesült Államokban telepedett le (1969). Chicagoban (1969–1983), majd Orlandoban élt (1983-tól). Orlando város közműveinek főmérnöke (1981–2002). Nyugdíjazása után Jordániában vízügyi szakértő (2002–2003), az iraki háború miatt visszatért Orlandoba, ahol reaktiválták és szakértő-tanácsadóként működött. Vízépítő mérnökként szennyvízzel, vízerőművekkel foglalkozott. Ő dolgozta ki – többek között – Orosháza és Szentendre közművesítésének terveit. Az Egyesült Államokban érdeklődése a szennyvizek újrafelhasználása felé fordult, elsők között dolgozott ki és alkalmazott eredményesen egy biológiai foszforeltávolítási módszert. Az 1990-es évektől újra felvette a szakmai kapcsolatot egykori munkahelyével, illetve a VÍZITERV jogutódjával. Közösen kidolgoztak egy tiszai monitoring rendszert, amely azonban nem került bevezetésre. A Miskolci Lokomotív (1948–1950), a Budapesti Haladás (1950–1952), a Vasas (1952–1970); közben a Budapesti Honvéd kardvívója (1956–1958).
1958-1960
A melbourne-i olimpia után három olimpiai bajnok (Keresztes, Magay, Hámori) külföldre távoztával jelentősen megváltoztak a hazai erőviszonyok. Delnekynek új vetélytársai akadtak. De Gerevich Aladár, Kovács Pál és Kárpáti Rudolt is megmaradt, sőt az „öreg” Kovács Pál 1958-ban, 1959-ben és 1960-ban is megnyerte az országos bajnokságot (1958-ban épp Delneky előtt). Delneky 1957-ben szép eredményeket hozott a csapattal, első hely a Világ Ifjúsági Találkozón (VIT), a Santelli Kupán és Varsóban. A budapesti vb-n 1959-ben a nyolcas döntőbe ismét négy magyar vívó került, köztük Delneky, de végül helyezetlen maradt. A csapatban remélt vigaszt, de hazai páston nem sikerült a címvédés. Delneky a selejtezőben Hollandia ellen lépett pástra (két győzelmet aratott), majd az elődöntőben szintén két asszót nyert Olaszország ellen (9:6). A döntőben Lengyelország ellen ő is gyengén teljesített. Az egyéniben bronzérmes Pawlowski valamennyi magyar ellenfelét legyőzte: Delnekyt és Horváthot 5:4-re, az egyéni világbajnok Kárpátit 5:3-ra, a vb ezüstérmes Mendelényit 5:0-ra. Lengyelország 9:7-re verte a magyarokat. Delneky egyetlen győzelmét Piatkowski ellen aratta.
Római olimpia, egy nagy sorozat vége
A búcsúzó muskétások mellé felnőttek a fiatal tehetségek.
Delneky Gábor ott lehetett a nagy kardvívótriász (Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál) római olimpiai búcsúszereplésén. A csapat a selejtezőben Belgium ellen melegített be: többek közt a két olimpiai újonc Delneky és Mendelényi 2-2 győzelmével 9:3 lett a vége. A negyeddöntőben Románia ellen is ilyen eredmény született, Delneky ismét 2 győzelmet mutatott fel. Ezzel az újonc számára véget is ért az olimpia, mert az olaszok elleni elődöntőben (9:6) és a lengyelek elleni döntőben ő már nem vívott. A 9:7-es győzelem azt jelentette, hogy Magyarország 1960. szeptember 10-én sorrendben hetedszer olimpiai bajnok lett kardcsapatban. Az 1908 óta tartó sorozat ezzel a kilencedik állomásához érkezett. A búcsúzó muskétások mellé felnőttek a fiatal tehetségek: Mendelényi Tamás, Horváth Zoltán és Delneky Gábor. Érdekesség: Gerevich Aladár 1932-ben, Delneky születési évében lett először olimpiai bajnok. "Már az megtiszteltetés volt, hogy a nagyok közvetlen közelében lehettem, hogy egy szobában szenvedhettem a hőségtől a római nyárban Kovács Pállal. Bevizeztük a lepedőt, úgy hűtöttük magunkat. A verseny előtti éjjel alig aludtunk, úgy izgultunk" - emlékezett vissza.
A neveltetésem alapelve volt, hogy férfiember nem sír, de a dobogó tetején sírtam.
„„
Nem vitték ki a 64-es olimpiára
Delnekynek a világbajnokságokkal nem volt szerencséje, 1961-ben, Torinóban nemhogy arany nem született a csapatban, de még a döntő sem jött össze. A középdöntőbe jutásért a franciákon kellett túllépni és ez többek közt Delneky és Horváth 3-3 győzelmével sikerült is (9:6). A szovjetek ellen nem vívott, így csak a pást mellől láthatta, hogy 8:8 lett a vége és a 61:63-as találatarány szovjet sikert jelentett. A csapat a harmadik helyért a hazai pályán szereplő olaszokat verte (9:5), többek közt Delneky két győzelmével. Ez a világbajnokság a magyar vívósport számára nem hozott kiemelkedő sikereket. Egyetlen magyar világbajnokot sem avattak és ez 1925 óta, az első Európa-bajnoki arany megnyerése óta, addig egyszer sem fordult elő. Ezen a világbajnokságon először vesztettük el kardvívásban mind a két versenyszámot, amire addig nem volt példa a magyar vívósport történetében! Egyéniben Delneky a csoportjában holtversenybe került Horváth-tal, aki 5:2-vel zárta le kettejük továbbjutásért folyt csatáját. Olimpiai bajnok társa, Horváth Zoltán mondta róla egy jóval későbbi interjúban: „Delneky nagyszívű, rohamozó típus volt, de nem volt szép a technikája.” Ezt követően Delneky már nem került ki világversenyre, bár nemzetközi versenyeken ért el szép eredményeket: Hungária Kupa 3. (1963), Cannes 3. (1965). A 64-es olimpiára nem vitték ki, pedig állítása szerint az első volt a rangsorban.
Orlando díszpolgára
Az aktív sportolástól 1969-ben vonult vissza, kapott az állampárttól egy tíznapos római vakációt, és akkor eldöntötte, nem jön vissza, mert itthon csak akadályozták az előmenetelét. Három hónap után mehetett Chicagóba, és az Egyesült Államokban mindent újrakezdett a nulláról. Egy újságcikk volt a segítségére, amiben megírták, hogy olimpiai bajnok, és a vasfüggöny mögül érkezett. Megkönyörültek rajta az egyik cégnél, az érkezése után két hétre munkát kapott. Amerikaiként még néhány kisebb versenyen elindult, majd egy rövid ideig a North Western University csapatánál edzősködött, illetve feleségével Park Ridge-ben vívóiskolát létesített. Orlandóba a 70-es évek közepén került, és kidolgozott egy szabadalmat. "Biológiai úton le tudtam csökkenteni a szennyvíz foszfortartalmát egy milligramm alá, ami így újra felhasználható. Ezt elmondtam az egyik vállalatnál, ők meggazdagodtak belőle. Szerencsére én sem panaszkodhatok, amíg bírtam erővel, főmérnök voltam, ötszáz ember munkáját irányítottam. Orlandóban tizennégyezer hektáron ma is ezzel a módszerrel öntözik a pálmafákat, itt létesült a világ legnagyobb víz-újrafelhasználási projektje, az egész Egyesült Államokban ez volt az első ilyen projekt" - mondta egy 2007-es interjúban. Emiatt is lehetett a város díszpolgára.
Felhasznált irodalom
Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974)
Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992),
Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006),
Vívó Híradó,
Nemzeti Sport, Népsport,
index.hu, Alapvonal,
olimpia.hu,
hunfencing.hu,
eurofencing.info,
fie.org,
arcanum.com.
