Horváth

Zoltán

Klubjai: Bp. Vasas (1952–1956), Bp. V. Meteor (1957–1971). A nevelőedzője Tari István volt (1951-1953). 1954-ben meghívták a felnőtt válogatott kerethez, akkor már Somos Béla edzette (1954-1960). „Az edzőtáborban mikor Gerevich-csel vívtam, teljesen megbabonázott. Akkor kezdtem eszmélni, hogy én itt egy fantasztikus technikával, kéz-láb összhanggal állok szemben, minden rezdülésnek megvan az értelme. Az a biztonság hiányzik a mai vívásból, melyet nem adhat meg más, mint egy tökéletes technika…” Ezek a mondatok Horváth ars poeticaját fejezik ki.

1955-ben a csapatbajnokság döntőjében a sorsdöntő asszóban nem csak hogy győznie kellett Gerevich ellen, hanem csak egy találatot kaphatott, hogy csapata a Vasas jobb találataránnyal nyerhessen. Horváth 1:0-s Gerevich vezetés után 5:1-re megnyerte a mérkőzést. Ebben az évben a budapesti ifjúsági vb-n 6. lett. 1956-ban nem vitték ki az olimpiára, holott a magyar bajnokságon is már harmadik volt. (Érdekesség, hogy pályafutása során egyszer sem nyert egyéni magyar bajnoki aranyat.) 1956 és 1957-ben az ifjúsági vb-n ezüstérmes a csapattal. 1958-ban pedig aranyérmes lett egyéniben az ifjúsági vb-n. Akkor már kirobbanthatatlan tagja a válogatottnak, 1957-ben (Gerevich, Kárpáti, Kovács, Horváth, Mendelényi, Szerencsés) és 1958-ban (Gerevich, Kárpáti, Kovács, Horváth, Mendelényi) világbajnokok lettek, mindkétszer a szovjetek előtt. 1957-ben egyéniben 5. lett. A budapesti vb ezüstérmet hozott a lengyelek mögött és ismét 5. helyet egyéniben (1959).

1960-ban Rómában a döntőbe jutott, ahol a későbbi győztes Kárpátival szemben alul maradt (4:5) majd végül úgy alakult a verseny, hogy négyes holtverseny után a szétvívás határozta meg az ezüstérem sorsát. A holtverseny azonban megmaradt és akkor a tusarány döntött Horváth javára. A csapatversenyben Horváth kettős arcát mutatta, a románok ellen három győzelem, az olaszok ellen viszont egy győzelem három vereség. A lengyelek elleni döntőben (9:7) ismét a valódi Horváth lépett színre, négy győzelmet tett be a kalapba. A bajnokok: Delneky, Gerevich, Horváth, Kárpáti, Kovács, dr. Mendelényi.

Mint egy puzzleben, könnyen összeáll a Horváth kép. Csapattársai és korábbi vívó olimpiai bajnokok így látták: Kovács Pál: „Olyan briliáns akciókat csinált, hogy az óta sem láttam olyanokat… Kitűnőek voltak a kizáró vágásai, ez volt az egyik legfőbb erőssége. Másoktól ilyet nem láttam. Zoli az egyetlen kiemelkedő tehetség, aki messze elérhette volna azokat az eredményeket, mint mi. Sajnos, ideges típus volt, aki nem tudta magát túltenni azon, ha sérelem érte.” Kárpáti Rudolf: „Lazaságában a tempóra és a ritmusra gondolok. Ezt ma úgy mondanák, hogy majomtempó… Mindent át tudott ültetni a saját ritmusára. Nem kopírozott senkit, megmaradt a saját egyénisége…” Rajcsányi László: „Rajta is éppúgy látszott, mint a többi nagy vívón, hogy foglalkozik a vívással, nem csak az edzésen.” Vincenzo Pinton, a korábbi időszak olimpiai ezüstérmes olasz kardvívója: „Horváth egy kis Kabos volt, úgy hívtam. Acélosan szigorú tartása volt, könnyed, laza mozgása, kitűnő pengevezetése, látszott rajta, hogy ő egy bajnok lesz…” Berczelly Tibor: „Horváth Zoltán ragyogó balkezes volt. Kihez hasonlítsam? Talán leginkább Kaboshoz… Ugyanaz volt benne, ami a régiekben: tudtak védeni, támadni, elővágni, tempóakciókkal előállni és gondolkozni is. Benne minden megvolt.”

Kabosnak is, Horváthnak is lassú volt a lába, mégis képesek voltak koruk leggyorsabb vívóit is akcióikkal megelőzni. Nagy előnyük volt, hogy csak lábbal voltak lassúak, kezük villámgyors volt. Ezért a lábritmusra beállt, „elaltatott” ellenfelet többnyire „derült égből érte a villámcsapás”. Az olimpia után Horváth Somos Béla helyett három éven át Gerevich Aladár tanítványa lett. Gyümölcsöző volt ez a kapcsolat, mert – az akkori szakvélemények szerint – Gerevich csiszolta be, tette fel Horváth technikájára az utolsó fényeket. A pályafutását akkor befejezett Gerevich még friss volt, még élt benne a versenyző, megvolt még a ritmusa, sebessége, ezzel annyit adott Horváthnak, amit soha senkitől nem kaphatott volna. Gerevich Aladár: „Zoli laza karral, ragyogóan vezetve tudta a cseleit és a vágásait végrehajtani. Még az utolsó utáni pillanatban is tudott változtatni. Ha netalán penge került a csele elé, azonnal csellé változtatta a vágást és folytatta a másik rés felé. Nem lehetett neki közbevágni, mert annyira szuggesztíven cselezett, hogy már az első cselére reagáltak, technikailag ő mindent tökéletesen hajtott végre. A vívás technika és gyorsaság és a Zoli ezt tökéletesen tudta. Olyan puhán indított, hogy az ellenfél mindig későn vette észre a támadását.” Horváth Zoltán: „Amit Ali bácsi technikailag tudott, rajta kívül a világon senki. Az 1962/63-as szezont végig taroltam, ezzel bizonyítva közös munkánk értékét. Előtte Somos fantasztikusan tudta váltani az ütemet. El tudott velem menni a kontratempóig, asszószerű iskolákat adott.”

1961-ben a világbajnokságon volt egy megtorpanás, Horváth életében először nem jutott egy verseny döntőjébe, de a csapattal bronzérmesek. 1962-re beérett Gerevich és Horváth közös munkája, Buenos Airesben kard egyéni világbajnok lett. A döntőben 6-6 győzelmet jegyzett ő és a lengyel Pawlowski, akit a szétvívásban újra legyőzött, 5:1-re. Az egyéniben Pézsa Tibor 4. lett és ő így látta Horváthot: „Azokat a finomságokat, látványos megoldásokat, amiket ő tudott, nem tudta senki sem a világon. Meredek összehasonlítást teszek: nem tudta Kovács, Gerevich és Kárpáti sem.” A kard döntőre megjelentek Argentína összes részéről a kint élő magyarok és hátborzongató volt, ahogy sok száz ember énekelte a Himnuszt. A csapatversenyben 8:7-es magyar vezetésnél Horváth és Pawlowski vívta a sorsdöntő csörtét. Horváth már 4:2-re vezetett, mikor Pawlowski átvette a kezdeményezést, végül nyert 5:4-re, s revánsot vett az egyéni holtverseny után elszenvedett vereségéért és ezzel a tusarány a lengyeleknek kedvezett (58:61), így a magyar csapat ezüstérmes lett.

Horváth extra klasszis, és mint ilyen nehezen kezelhető egyéniség volt. 1963-ban sértettség miatt abbahagyta a vívást, nem indult el a gdanski világbajnokságon, hogy megvédje címét. 1964-ben visszatért és győzni akart. Az év februárjában a kecskeméti országúton érte a szörnyű autóbaleset, mely majdnem az életébe került, a küzdelem több ízben is kilátástalannak tűnt. Horváth a sír széléről verekedte vissza magát, és novemberben már újra pástra lépett Tokióban az olimpián. Dr. Bay Béla önvallomása: „Hiba volt indítani a csapatban (az 5. helyen végzett), mert még nem volt egészséges. Az olaszok ellen rosszul vívott (és a németek ellen is negatív volt a mérlege), de nem is vívhatott másképp. Ő inkább még kórházba való volt, nem az olimpiára. Nem heverte még ki a szerencsétlenséget, amiben majdnem ott maradt. Utána még májgyulladást is kapott.” 1965 és 1966-ban az egyéniben bronzérmes lett és 1966-ban a moszkvai vb-n a csapattal aranyérmes (Bakonyi Péter, Horváth Zoltán, Kovács Attila, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor) Berczelly Tibor: „Ha nem jön közbe a szerencsétlenség, ő lett volna olyan jó vívó, mint bármelyik közülünk. De hát azzal az összeforrt vagy varrogatott testtel, csoda, hogy eddig föl tudott jönni… Ha nem történik a balesete, és ha tud magán uralkodni, akármilyen rossz zsűri is van, egészen biztosan nyert volna még egy-két olimpiai bajnokságot.”

Ereje teljében 1967-ben, 30 évesen, lépett le a színről. Sorozatos nézeteltérései támadtak a sportág vezetőivel, csalódott, sértődött emberként távozott. Idealizmusa része egyéniségének, de oka is a konfliktusainak. Megálmodott egy nagy vívó-személyiséget, amivé válni akart, aki méltó mód hordozza tovább a klasszikus hagyományokat és méltó nagy eszményképeihez, Gerevichékhez. Abban a csapatban ő volt az, aki, dr. Bay Bélat idézve:” imádta a vívást”. Visszavonulása után bélyeg-magánkereskedést nyitott, illetve 1973-ban Chilében, 1978-tól Görögországban, majd a nyolcvanas évek elején Olaszországban volt edző. Balatonfüred díszpolgára (2012).

Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), dr. Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, eurofencing.info, fie.org, arcanum.com.