Katonás családi háttér
Hatz Ottó olyan családban nőtt fel, ahol mind a négy fiúgyermek katonai pályára került. Öccse, Hatz József szintén olimpikon tőrvívó, majd kiváló vívómester lett. A Hátszeghy (Hátszegi) nevet 1945-ben vette fel.
Két olimpián is indult
Hátszeghy Ottó 1944-ig a Honvéd Tiszti Vívó Klub vívója volt, tőr- és párbajtőrben versenyzett. 1932-ben, 1933-ban és 1934-ben magyar tőrvívóbajnok, 1930-tól 1936-ig nyolcszoros csapatbajnok.
1928-tól 1937-ig volt magyar válogatott. 1928-ban az amszterdami olimpián párbajtőr egyéniben és csapatban, 1936-ban a berlini olimpián tőrcsapatban szerepelt. 1931-ben Bécsben és 1933-ban Budapesten az Európa-bajnoki második helyezett tőrcsapat tagja volt. Az Európa-bajnokságokon 1929-ben Nápolyban harmadik, 1934-ben Varsóban negyedik helyezett tőrcsapat tagja.
1956-tól edzősködött, 1956-tól 1959-ig a Bp.-i Elektromos, 1963-tól 1965-ig a keletnémet Dynamo Eisenach vívómestere volt.
Diplomáciai karrier
Mint hivatásos katona 1929-ben a Honvéd Toldi Miklós Sportoktatói Tanfolyamon vívómesteri oklevelet szerzett, 1932-ben a Honvéd Hadiakadémián végzett, 1934-től a Honvéd Vezérkar munkatársaként dolgozott. 1941-től 1944-ig Szófiában és Ankarában volt katonai attasé. A magyar kormány megbízásából tárgyalásokat folytatott angol és amerikai megbízottakkal a fegyverszünet lehetőségeiről. 1944. július 1-től október 15-ig Csatay Lajos honvédelmi miniszter szárnysegédje volt, részt vett a titkos moszkvai fegyverszünetkérő delegáció útjának előkészítésében. 1944. október 16-tól november 6-ig a VII. hadtest vezérkari főnöke, november 7-én átszökött a szovjet csapatokhoz. 1944. november-decemberében Szegeden Malinovszkij marsall mellett tevékenykedett. A Szálasi-hatóságok távollétében halálra ítélték. 1944. decemberében az Ideiglenes Nemzetgyűlés alapító tagja volt, a Debrecenben működött Honvédelmi Minisztérium és a budapesti szovjet városparancsnokság összekötője volt. 1945. április 5-én a szovjet államvédelmi szervek letartóztatták, 1952-ig Moszkvában vizsgálati fogságban tartották. 1952-ben a Szovjetunió elleni diplomáciai tevékenység vádjával 15 évi börtönbüntetésre ítélték, 1955-ben a vádak alól felmentették és hazatérhetett Magyarországra.
1990-ben posztumusz vezérőrnaggyá léptették elő.