Sákovics

József

A magyar királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában érettségizett (1945), a MÚOSZ újságíró iskolát (1962), az Idegen Nyelvek Főiskoláján francia–angol szakot végzett (1964?), a TF-en vívó szakedzői oklevelet szerzett (1965), mesteredző (1977).

Testvére: Sákovics Ilona (1925-1964) világbajnoki ezüstérmes tőrvívó (1951), magyar csapatbajnok (1947, 1949, 1950, 1956). A magyar vívósportban a kiemelkedő vívók között testvérpárok többen is akadtak, de csak a Sákovics testvérek a leány és a fiú. Kettejük közül inkább Ilona használta a sportban a Szecsődi nevet, utalva arra, hogy a család a Vas megyei Egyházasszecsőd (Magyarszecsőd) településről származott. Első felesége Konyovits Stella, akivel 1931 -től voltak házasok, a Postás tőrvívója volt. Fiuk György (1953- 1993) 1992-ben Elvált. 1958. június 25-én újranősült Dömölky Lídiával (1936), az olimpiai bajnok tőrvívóval (1964). Két gyermekük született József (1962) és Lídia (1969).

A Toldi Miklós SE (1945–1946), a Postás SE (1946–1947), a Csepeli MTK (1947–1950), a Budapesti Lokomotív (1950–1951), a Budapesti Honvéd (1951–1957), a Budapesti Vörös Meteor vívója (1957–1964); tőr- és párbajtőrvívó. Testnevelő tanára: Martos János és Bély Miklós, mesterei: Duronelly László, Balogh Béla, Bay Béla, Vass Imre. Visszavonulása után edző, a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya (1963–1968 és 1979–1980), az egyetlen Magyarországon, aki kétszer is vitte ezt a tisztet, a spanyol válogatott vezetőedzője (1970–1972). Az IBUSZ Sportiroda vezetője (1969–1972), a Testnevelési Tudományos Kutató Intézet (TTKI) tudományos munkatársa (1972–1974), az OSC vezetőedzője (1974–1986), a BSE edzője (1987–1992).

Ilona testvére kisöccseként születésétől fogva „Öcsi”-nek szólította az édesanyja és ezt a nevet vette át a sporttársadalom is. Sákovics József 1942-ben kezdett el vívni, a családi legenda szerint az első edzésén sikerült eltörnie a tőrét Duronelly László mesternél. 1943-ban, hatodikos gimnazista korában a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja (KISOK) országos bajnokságán az 5. helyen végzett. Gimnáziumi osztálytársa volt Nagy Ambrus későbbi olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó, a melbourne-i csapattársa (1956). Az 1946-os országos bajnokság szenzációja nem az volt, hogy az esélyes Berzsenyi párbajtőrben megnyerte első magyar bajnokságát, hanem az, hogy Szecsődi József végzett a 4. helyen, sőt az ismeretlen 19 éves fiatalember eljutott a tőr fináléig is, ahol a 8. helyet szerezte meg . (Szecsődi/Szecsődy József Sákovics József sportneve volt…) Sákovics mindhárom fegyvernemben mozgott, első magyar bajnokságát 1947-ben a győztes tőrcsapat tagjaként szerezte a Csepeli MTK képviseletében. Sákovics már a londoni olimpiai kijutásra is esélyes volt (1948), de a tatai táborban ki-ki mérkőzésen vesztett Balthazárral szemben és itthon maradt.

Sákovics első mestere párbajtőrben Balogh Béla volt, akit a magyar sportvezetés a londoni olimpia után kiküldött Párizsba egy párbajtőr-mesterkurzusra. Balogh azonban nem tért vissza, s a hirtelen „megárvult” harmadik fegyvernem legtehetségesebb versenyzőit a már két olimpián is indult Bay Béla vette a szárnyai alá. 1949-ben a budapesti főiskolai vb-n Sákovics ezüstérmes mindkét fegyvernem csapatával. 1949-ben nyerte első párbajtőr-, 1950-ben első tőrbajnokságát. Abban az évben a párbajtőr csapatbajnokságban is első. Sákovics mindkét fegyvernemben rendkívül tusveszélyesen vívott. Először az 1951. évi stockholmi világbajnokságon lépett színre, s mindjárt duplázott is: Berzsenyivel együtt mind a tőr-, mind a párbajtőr-válogatottban pástra lépett. A tőrválogatott azonban már a selejtező körbe búcsúzott, miután a későbbi győztes Franciaország és a későbbi bronzérmes Egyiptom is megverte. Párbajtőrben folytatódott az „egyiptomi csapás”. A képzett afrikai vívók 8:7-re meglepték a magyarokat. A belgák és a luxemburgiak legyőzése után viszont Svédország és Olaszország is 10:5-re „elkalapálta” a magyarokat, akik így helyezetlenek lettek. Sákovics az egyéniben viszont bekerült a tízes döntőbe, ahol megállta a helyét: 4 győzelmével, csak rosszabb tusaránnyal szorult a 7. helyre, viszont két világklasszis olaszt is megvert: Dario Mangiarottit és a vb-n ezüstérmes Pavesit.

A brüsszeli világbajnokság 1953-ban a tőrcsapat bronzérmes Sákoviccsal, miután az olaszoktól 3:13-as vereséget szenvedtek. Berzsenyi és Sákovics biztosan harcolta ki a nyolcas döntőbe jutást párbajtőrben. A finálé első mérkőzésén Berzsenyi 5:2-re legyőzte Sákovicsot. Ahogy Sákovics később mesélte, a szakvezetés döntött úgy, hogy aki élesben az első találatot adja, az viheti a meccset is. Azon az estén ez volt Sákovics egyetlen veresége. Sákovics az olasz Dario és Eduardo Mangiarottit is 5:2-re lépte le. „A testvérek nem tehetnek egymásnak szemrehányást, hisz mindketten egyenlő arányban kaptak ki a két magyartól” - jegyezte meg a döntőben szurkoló Gerevich Aladár. Miután az utolsó fordulóban Berzsenyi 5:1-re lelépte a francia Dagallier-t az is kiderült, hogy jobb tusarányával ő vehette át az ezüstérmet. A hat győzelmet elért Sákovics fölényesen lett a magyar párbajtőrvívás első világbajnoka. A csapat helyezetlen. Kellemetlen fejlemény volt, hogy a címvédő a következő évi vb-n helyezetlen maradt az egyéniben és a csapatban is (1954, Luxemburg).

A római világbajnokság 1955-ben a párbajtőrcsapat a selejtezőben Sákovics nélkül 9:6-ra győzött Monaco és 10:6-ra Jugoszlávia ellen, többek közt Sákovics három sikerével. A legjobb nyolc között Magyarország előbb 10:6-ra verte Svájcot, Sákovics három győzelmével, majd 11:3-ra a németeket is, Sákovics újabb triplájával. Olaszország 11:5-re legyőzte Magyarországot, Sákovics volt a legjobb magyar a három sikerével. Magyarország viszont Franciaországot (9:7) és Svédországot is megverte (10:6). Sákovics előbb két, majd utóbb ismét három győzelemmel tűnt ki. Mivel a svédeket mindhárom válogatott legyőzte, ám egymást „jól körbeverték”, a végső sorrendet a tusarány állapította meg – így lett Magyarország a 3. és először szerzett (bronz)érmet világbajnokságon. Sákovics egyéniben helyezetlen.

Sákovics három olimpián vett részt. Helsinkiben 1952-ben a párbajtőr válogatott Brazília ellen 14:1-es „rohammal” melegített be, Sákovics négy győzelmet hasított. Utána Magyarország 10:4-re verte Luxemburgot, Sákovics három győzelmet jegyzett, és 12:3-ra „kiiktatta” Finnországot, Sákovics veretlen maradt. Ekkor született a nagy meglepetés: Luxemburg 9:6-ra verte Franciaországot, s miután Magyarország szintén 9:5-re verte a bajnoki cím egyik esélyesét, Sákovics három sikerével (is), így az olimpiai bajnoki cím védői még az elődöntőbe se jutottak! Ott Sákovics ereje alább hagyott, két-két győzelmet jegyzett az olimpiai bronzérmes Svédország (9:6) és Svájc ellen (4:12). Ez azt jelentette, hogy jobb tusarányával a Svájcot legyőző Svédország kvalifikálta magát a négyes döntőbe. Az olaszokkal nem is találkozva Magyarország holtversenyben 5., Rerrich és Sákovics valamennyi mérkőzésen pástra lépett. Sákovics bekerült az egyéni döntőbe is, amelyet Eduardo Mangiarotti nyert meg. Az 5. helyezett Sákovics kiválóan vívott (öt győzelem, négy vereség) az olaszok közül az ezüstérmes Dario Mangiarottit, akinek a mumusa volt és Pavesit is 3:0-ra legyőzte! A tőrcsapat tagjaként bronzéremmel gazdagodott. A magyarok nyolc meccse közül háromszor kapott szerepet, mindhárom vesztett mérkőzésen. A selejtezőben részese volt az argentinok elleni vereségnek (7:9), ott egy győzelmet tett be a közösbe. Az olaszok (3:13) és a franciák (4:12) ellen viszont nyeretlen maradt. A döntőben a 3. helyért Magyarország Egyiptomot verte (9:6), Sákovics nélkül.

1954-ben vonult be a Sportszázadhoz, ahol hivatásos tiszt lett, majd 1956-ig MN Központi Tisztiház beosztott tisztje volt. Sákovics 1955-ben párbajtőrben óriási győzelmet aratott a milánói Spreafico-emlékversenyen, ahol a 160 fős mezőnyben 130 olasz vívó rajtolt. A verseny a harminckettes tábláról tíz tusra menő mérkőzésekkel kieséses rendszerben folyt. Sákovics „hazai pályán” bánt el az olaszokkal.

Az 1956-ban Melbourne-ben rendezett olimpián a selejtezőben Magyarország 14:2-re verte Kolumbiát, utána 9:5-re Svédországot (ellenük Sákovics 2 győzelem). Az elődöntőben Magyarország 11:5-re intézte el Belgiumot, Sákovics veretlen maradt. Majd Olaszország 9:3-ra győzött Magyarország ellen (Sákovics 1 győzelem), de mindkét válogatott bekerült a négyes döntőbe. A döntő első mérkőzésén 9:7-es győzelem Franciaország ellen, Sákovics elemében volt három sikerével. A 2. fordulóban az angolok ellen (10:6), Sákovics ismét triplázott. A válogatott a sportág történetében először az aranyéremért vívhatott az olaszokkal! A döntőben megismétlődött a 3:9, Sákovics egy asszót hozott, így a válogatott történelmi ezüstérmet vehetett át. Egyéniben Sákovics nem jutott a nyolcas döntőbe, viszont ismét tagja volt a bronzérmes tőrcsapatnak. Az olaszok ellen ő volt a legeredményesebb magyar, három győzelmével, még a nagy Edoardo Mangiarottinak is fejet kellett hajtania előtte. A mérkőzés 8:8-ra végződött, tusaránnyal az olaszok nyertek. Melbourneben fordult elő először, hogy a magyar vívók mindhárom csapatversenyben érmes helyen végeztek.

Sákovics az olimpia után későbbi feleségével Dömölky Lídiával és közel 50 magyar sportolóval elfogadta a Sport Illustrated magazin meghívását egy amerikai körutazásra, majd egy szűk évet az Egyesült Államokban töltöttek. Beverly Hillsben egy autókereskedésben dolgoztak, New Yorkban borügynökök voltak, 1957 őszén tértek haza. Az 1957. évi párizsi vb-n még egyikőjük sem vehetett részt, az 1958. évi philadelphiai vb-n Dömölky Lídia már indulhatott, Sákovics még nem – a vezetők tartottak attól, hogy esetleg újra nem térnek haza. A 1959. évi budapesti vb-n viszont mindketten elindulhattak – és mindketten világbajnokok lettek. Sákovics a feltörekvő új generációval csapatban tagja lehetett az első magyar világbajnok párbajtőrcsapatnak. A döntőben a szovjeteket verték (9:7), többek közt Sákovics három diadalával, csak az egyéni világbajnok szovjet Habarovtól kapott ki (3:5). Egyéniben 7. lett.

Rómában, 1960-ban, utolsó olimpiáján három negyedik hellyel köszönt el az ötkarikás játékoktól. Tőrben az elődöntőben az olaszok ellen 8:8, vereség tusaránnyal, Sákovics egy nyert asszójával. A 3. helyért nem vívott a németek ellen (5:9). Párbajtőrben vesztes mérkőzéseken kapott szerepet, az elődöntőben a britek ellen (7:8), ott kétszer nyert, a bronzért a szovjetek ellen (5:9) viszont egyszer sem. Egyéniben a döntőből a 4. helyet hozta haza (4 győzelem, 3 vereség). Legyőzte a római olimpiai bajnok olasz Delfinot (6:5), és visszavágott Habarovnak (7:6) a budapesti vereségéért. Viszont a bronzért az újravívásban ismét Habarovval találkozott és akkor a szovjet nyert (8:9).

Mivel 1962-ben végezte az újságíró iskolát alaposan bedobták a mély vízbe, az az évi Buenos Aires-i vb-ről kellett tudósítania a Népsportot, többek közt arról is, hogy a tőrcsapat tagjaként ezüstérmet szerzett. Így lépett le a színről. Sákovics azonban csak versenyzőként búcsúzott, már szövetségi kapitányként a nevéhez fűződik a sportág addigi legjobb olimpiai szereplése. Tokióban 1964-ben a magyar vívók a lehetséges nyolcból négy aranyérmet begyűjtöttek, így fölényesen nyerték a nemzetek rangsorát. A szurkoló persze telhetetlen – nehezen törődött bele, hogy a kardcsapat 1928 után akkor elvesztette a hegemóniát. A Budapesti Honvéd örökös bajnoka. Tiszteletére Sákovics József-emlékversenyt rendeztek (2014-től).

Magyar Köztársasági Sportérdemérem (bronz, 1949 és arany, 1953), Kiváló sportoló (1951), Érdemes sportoló (1954), Munka Érdemérem (1960), Munka Érdemrend arany fokozat (1964), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996). A Magyar Vívó Szövetség aranygyűrűjét kapta (2002). Főbb műve: A budapesti vívó-világbajnokság. (A sport és testnevelés időszerű kérdései. Korszerű edzés, elméleti alapok. Bp., Sport Könyvkiadó, 1976).

Kozák Péter https://www.nevpont.hu/palyakep/sakovics-jozsef-eadd8 alapján (ott forrásmegjelöléssel), Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Jocha Károly: Siker vagy kudarc? (2007).