Gombos

Sándor

Klubjai: Zombori Sportegylet (1909–1912), Magyar Atlétikai Club (MAC, 1912–1924), Tisza István Vívó Club (1924–1928), Nemzeti Vívó Club (1928–1932). Garay Jánossal, Werkner Lajossal a Tisza István Vívó Club alapító tagja (1924).

Zomborban harmadikos gimnazista korában kezdett el vívni a Santelli mester mellett tanult Falchetto Ettorénál, aki 1909-től 1926-ig volt a Zombori Sportegylet vívómestere. Középiskolai tanulmányai után került Budapestre (1914), ahol Schlotzer Gáspár és Borsody László lettek a mesterei. Az I. világháborúban a 31. tábori ágyúezred hadnagyaként frontszolgálatot teljesített (1915–1918). 1921-ben fejezte be tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, orvosdoktorrá avatták (1922). Nőgyógyászként és fogorvosként praktizált. „Sokáig nem a „mélyebb vizekben", inkább csak a partok mentén, kiforratlanul evickéltem. Ahogy a sportszenvedély mindinkább elkapott, alaposabban kezdtem elemezni a nagy versenyzők, a jó oktatók felfogását, stílusát, mesterfogásaikat. Felfedeztem harcmodorom gyengéit és tökéletesítésre szoruló előnyeit” idézte fel Syposs Zoltánnak adott utolsó interjújában. Kevés sikert ért el egészen addig, amíg Santelli Italo át nem vette edzései irányítását.

Az 1926. évi budapesti Európa-bajnokság előtt nősült, nászútról jött haza. „Kondíció- és tréninghiány miatt nem indulhat a bajnokságon” — közölte a Vívószövetség. Kiverekedte, hogy még egy utolsó próbaversenyt rendezzenek és ott került az indulók közé. A MAC pályán 3000 néző előtt az Európa-bajnoki címet a küzdeni tudásban kiemelkedő dr. Gombos Sándor nyerte legjobb barátja, Petschauer Attila előtt, akit 5:1-re győzött le. Petschauer két veresége ellenére csak kettővel több tust kapott, mint Gombos. Az ifjú férj mindenki meglepetésére feltartóztathatatlanul vívott, a tizenkettes döntőben 11 győzelmet aratott, veretlenül diadalmaskodott! Santelli mester így fogadta a bajnokot: „Fiúcska, a trófea kötelez, most már tessék megtanulni vívni! 1927 kisebb szenzációja volt, hogy a Vigadó nagytermében dr. Gombos összemérte erejét a hatszoros olimpiai bajnok olasz Nedo Nadival, aki mindhárom fegyvernemben rendelkezett olimpiai arannyal. dr. Gombos megilletődötten vívott, vesztett. Néhány hónap múlva viszont Vichyben Tersztyánszky és Glykais előtt megvédte Budapesten kivívott előző évi Európa-bajnoki címét, így az Eb-k történetében kardban ő lett az első duplázó aranyérmes. Igazolta, hogy versenyben mindig jobb formát vívott, mint tréningben.

Az 1928. évi amszterdami olimpián az előmérkőzések során Magyarország 14:2-re verte az Egyesült Államokat, majd 13:3-ra Angliát; a középdöntőben mind Németországot, mind Franciaországot 12:4–12:4-gyel intézte el. (dr. Gombosnak a britek ellen két győzelem és két vereség, a franciák ellen három győzelem és egy vereség volt a mérlege.) Majd Lengyelországra került sor (14:2). Dr. Gombos ekkor volt a csúcsformájában, négy győzelmet hozott. A döntőben következett az olaszok elleni nagy visszavágó, ahol Petschauer négy győzelmet aratott, dr. Gombos pedig hármat, összességében a négy ország ellen tizenkét győzelemmel járult hozzá a 16 év után visszaszerzett aranyéremhez (a bajnokok Garai János, Glykais Gyula, Gombos Sándor dr., Petschauer Attila, Rády József, Tersztyánszky Ödön).

Az egyéniben dr. Gombos Sándor 3 vereséggel jutott a 12-es döntőbe! A fináléban Pestchauer 5:2-re legyőzte, majd Tersztyánszky 5:3-ra szintén verte dr. Gombost, aki hiába intézte el a két olaszt is – Binit és Marzit – nyolc győzelme ellenére is csak 5. lett. Az 1928. évi magyar karddöntő minden idők egyik legizgalmasabb bajnoki fináléja volt. A tizenkettes döntőben mind dr. Gombos, mind Tersztyánszky 8-8 győzelemmel végzett. Az első helyért, az újravíváson Tersztyánszky hihetetlenül fordulatos asszóban 5:4-re győzte le dr. Gombost!

Ő már kétszeres egyéni Európa-bajnok volt, ám magyar bajnoki címet még nem nyert. Az 1930. évben közelebbről nem ismert egészségügyi problémái, „vérmérgezésre utaló tünetek” miatt megműtötték, majd „sebe nehezen gyógyult”. Így következett számára, ahogy a lapok írták: „A magyar kardművészet legünnepibb lovagi tornája”. Senki sem számított arra, hogy néhány hét után a korábban még kritikus állapotban fekvő dr. Gombos magabiztos vívással nyeri meg első (és egyetlen) magyar bajnoki címét. A döntőben mindössze Garai Jánostól szenvedett vereséget. Ezzel az is eldőlt, hogy a liège-i Eb-re utazó csapatba bekerült.

Az első kardcsapat Európa-bajnokságot 1930-ban Liège-ben rendezték meg. Magyarország Hollandia ellen melegített be, 10:2 után az ellenfél feladta. Az elődöntőben Lengyelország sem jelentett akadályt (14:2). A döntőben a szokott módon Olaszország következett. 6:1 után úgy tűnt, hogy Olaszország katasztrofális vereséget szenved. Azonban váratlanul szorossá vált a verseny, mert a magyarok sorra alul maradtak: dr. Gombos Anselmitől és Marzitól is kikapott – Olaszország kiegyenlített. A sporttörténeti első bajnokságot végül a magyar csapat szerezte meg (9:7). dr. Gombos a hármas döntő másik mérkőzésén, Franciaország ellen szerepelt a legjobban, akkor három győzelmet szerzett. Az egyéni döntőbe öt magyar vívó jutott, dr. Gombos az 5. lett.

Az 1931-es bécsi Eb-n Kabos Endre először, dr. Gombos Sándor utoljára szerepelt a válogatottban. A Konzerthausban rendezett bajnokságon a selejtezőben Magyarország Görögországgal kezdett, a 11:0-ra végződött mérkőzésen dr. Gombos kettőből kettőt nyert. Majd a középdöntőben 9:0 után a lengyelek feladták, dr. Gombos pihent. Ausztria következett szintén nullra zárult mérkőzéssel: az osztrákok 9:0-nál feladták, dr. Gombos akkor sem vívott. Németország ellen azonban már szerepet kapott, s a 14:2-es győzelemmel véget ért találkozón csak ő és Petschauer veszített 1-1 asszót a legjobb német vívó, Casmir ellen. Az olaszok elleni döntő előtt csak az volt a kérdés, hogy ki maradjon ki a magyarok közül (csak négyen vívhattak, végül dr. Gombos lett az egyik tartalék). A mérkőzés csak 6:5-ig volt izgalmas, attól kezdve csak magyar győzelem született és 9:5 lett a vége, mert akkor az olaszok feladták a továbbiakat. Az egyéni versenyre 56 vívó nevezett, dr. Gombos helyezetlen maradt, miközben a legjobb ötben négy magyar szerepelt, a dobogón állhatott 1. Piller, 2. Kabos, 3. Petschauer.

Dr. Gombos Sándor versenyzői karrierje 1932-ben ért véget, súlyos balesete (autójába hátulról belerohant egy személygépkocsi, ő bordatörést szenvedett) után már nem is gondolt a folytatásra. A II. világháború után jelentős szerepet játszott a magyar vívósport újjászervezésében, a magyar vívók londoni olimpiai szereplésének előkészítésében. A Magyar Vívószövetség ügyvezető elnöke (1946–1948) dr. Szilaveczky Lajos elnök mellett, aki rendőrfőtanácsos volt az időben. Dr. Gombos Sándor a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004).

Signum Laudis (1928), Magyar Köztársasági Érdemérem kiskeresztje (1947), A Zsidó Sporthírességek Csarnoka tagjává választották (1997).

Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), dr. Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014), Syposs Zoltán: Villanó pengék (1975), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, fie.org, arcanum.com.