Kárpáti

Rudolf

A budai II. kerületi magyar királyi állami Mátyás Király Gimnáziumban az 1928. évi amszterdami szellemi olimpiai bajnok, Mező (Grünfeld) Ferenc tanítványa volt. Nyilatkozatai szerint „Feri bácsi” oltotta be a sport szeretetével. Gimnáziumi tanulóként több sportágat kipróbált, majd a vívásnál maradt, rövid idő alatt első osztályú versenyző lett. A Zeneakadémia hegedű szakán végzett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen zenetörténetet hallgatott. A vívás mellett a zene töltötte ki az életét. Tekintélyes lemezgyűjteményéről mindig szívesen beszélt az érdeklődőknek.

1950-től hivatásos katona, 1960-ben ezredessé léptették elő, 1990-ben vezérőrnagyként vonult nyugállományba. A Magyar Néphadsereg Központi Művelődési Házának zenei instruktora, majd művészeti vezetője volt. 1990-1994 között a honvédelmi miniszter sport szaktanácsadójaként tevékenykedett.

A hatszoros olimpiai bajnok kardvívó négy olimpián vett részt. Az 1948. évi londoni, az 1952. évi helsinki olimpián csapatban (az összeállítás mindkétszer Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László), az 1956. évi melbourne-i és az 1960. évi római olimpián pedig egyéniben és csapatban (1956: Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál, Magay Dániel; 1960: Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás) nyert aranyérmet.

Az olimpiai újonc 1948-ban Argentína ellen (15:1) 4 győzelemmel mutatkozott be. A lengyelek 3:12-re zártak, 2 Kárpáti-győzelem és 1 vereség mellett, az USA sem úszta meg (10:6), Kárpáti háromszor nyert ellenük. Az örök rivális olaszok ellen Berczelly csapatba állítása nyerő húzás volt. Ő adta meg az alaphangot, hozta az első asszót, aztán 2:2, majd 4:4 után megint ő állította nyerő pályára a válogatottat. A vége 10:6. Berczelly a mennybe ment, mind a négy asszóját nyerte (a verseny során a 17-ből 15-öt!). Kárpátit ekkor még oktatták az olaszok (1 győzelem és 3 vereség). A döntőben még hátra volt Belgium. Csapatuk megelégedett azzal, hogy Jassogne elkapta Kárpátit (4:5), s a derék belgák ezzel a maguk részéről befejezettnek tekintették a meccset (9:1). A felek megállapodtak, hogy a le nem vívott hat további mérkőzésükön igazságosan megosztoznak, és így 12:4 a vége a jegyzőkönyvben.

1952-ben az olimpia jóformán a döntővel kezdődött. Az addigi mérkőzéseit akár levelezőn is lebonyolíthatta volna a válogatott: Portugália (15:1), Saar-vidék (15:1), Dánia (9:0), Franciaország (13:3), Belgium (13:3), Ausztria (12:4), USA (13:3), Franciaország (13:3). Papp Bertalan öt alkalommal is minden asszóját megnyerte! Kárpátira sem volt panasz, 15 győzelemmel és 3 vereséggel menetelt a döntőig. A kilencedik (!) mérkőzésen az olaszok ellen 5:5-ig fej-fej mellett haladt a két csapat és akkor a korábbról már oly sok sérelmet és bánatot magukban hordozó olaszokat mintha megcsapta volna a siker szele: 7:5-re elhúztak. Ebben a kiélezett helyzetben, Berczelly és Kárpáti is 5:0-ra hozta a maga záró asszóját. 7:7! Gerevich - Pinton ellen s már 8-7-re vezettek a magyarok. Mivel a találatarány is nekünk kedvezett, az olaszok az utolsó csörtét fel is adták (9:7).

Ahogy Helsinkiben 9, úgy Melbourneben csak 4 mérkőzés kellett az olimpiai elsőséghez. A szovjetek nem jelentettek akadályt, 9:4-es vezetésnél a magyarok a hátralevő csörtéiket feladták (9:7). Kárpáti viszont „kivívta a munkaidőt” ellenük, háromszor nyert, egyszer vesztett. A megerőltetés legkisebb szikrája nélkül született a sorrendben hatodik magyar kardcsapat arany! Másnap a St. Kilda negyed városházán az egyéni aranyért folyt a vetélkedés. Kárpáti a döntőig 12 mérkőzésén veretlen maradt. A fináléban az egy nemzetbéliek vívtak először: Kárpáti Gerevichet és Kovácsot is legyőzte. Egyéni olimpiai bajnok lett, bár nem veretlenül, a lengyel Pawlowski akadályozta meg ebben (2:5) és így lett a bajnok mérlege: 18 győzelem és 1 vereség.

1960-ban a nyolcas döntő elején Kárpáti-Horváth 5:4! Kárpátinak a szovjet Rilszkij elleni vereség (3:5) következett, majd egy hármas győzelmi széria után megint egy botlás: az olasz Calarese ellen (3:5). Az utolsó asszó volt hátra a lengyel Pawlowski ellen. Amikor letelt az idő az eredményt felkerekítették 4:4-re. Közel tíz percen át folyt a küzdelem a döntő találatért! Kárpáti kivárta a pillanatot és tisztán talált. Ha kikapott volna, hatos holtverseny alakult volna ki! Kárpáti élete legnehezebb versenyét nyerte az olimpiatörténet addigi legkiélezettebb döntőjében. Csapatban a magyaroknak négyszer kellett pástra lépni. Az elsőségért az újoncok remekül hozták magukat, az olaszok ellen Mendelényi, majd a döntőben a lengyelek ellen Horváth szerzett 4-4 győzelmet! Ennek ellenére a magyar-lengyel elején már annak az esélye is felsejlett, hogy véget érhet a sok évtizedes magyar kardhegemónia. A lengyelek 3-0-ra elhúztak. Innen lett 5-3 ide, majd 6-6. 8-7-es magyar vezetésnél következett az utolsó asszó, úgy, mint ahogy az egyéniben is, Kárpáti és Pawlowski között. A döntők döntője! Kárpáti megint bekerítette a lengyelt (5:3) és ezzel a csúcson tartotta a magyar kardot és a lehető legszebb keretet biztosította a nagy triumvirátus visszavonulásához. Kárpáti kétszer is duplázott (egyéni és csapat), korábban erre csak dr. Fuchs Jenő volt képes (1908, 1912)!

Klubjai: Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE, 1938-1944), Budapesti Vasas (1945-1950), Bp. Honvéd (1951-1967). Mesterei: Santelli Italo, Csiszár Lajos, Szabó László, Balogh Béla, Vass Imre, Somos Béla

Az 1957-ben Darvas Iván és Házy Erzsébet főszereplésével készült Gerolsteini kaland c. kosztümös filmvígjátékban Kárpáti tanította be a vívójeleneteket. A „Kard és kocka” (1959) és a „A koppányi aga testamentuma” (1967) című filmben szaktanácsadó volt . Tisztségei: Magyar Vívószövetség elnökségi tagja (1961-1991), Budapesti Vívó Szövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. Visszavonulása után az olimpiákon és világbajnokságokon a zsűri tagjaként tevékenykedett. 1990-től az újjáalakított BBTE elnöke volt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagja, a Nemzetközi Vívószövetség kard bizottságának elnöke, bírói bizottságának tagja. A Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának és a Santelli Alapítvány kuratóriumának tagja volt.

Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1949) , A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954), Az Év sportolója (1959, 1960), NOB-emlékjelvény (1988), BHSE tiszteletbeli örökös tag (1990), BHSE olimpiai emlékgyűrű (1990), NOB Olimpiai Érdemrend (1990), melyet Juan Antonio Samaranch NOB elnöktől vehetett át, Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület első elnöke (1991-1994), A Nemzetközi Vívó Szövetség örökös tagja (1992), A Magyar Vívószövetség tiszteletbeli elnökségi tagja (1992), A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának tiszteletbeli elnöke (1993), MOB Érdemérem (1994), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995), MOB Olimpiai aranygyűrű (1995), Magyar Örökség díj (1998), A Nemzetközi Vívó Szövetség hírességek csarnokának tagja (2013), Algírban az új központi vívótermet róla nevezték el (2018).

Karddal a világ körül (Sport Kiadó, Budapest, 1965) címmel írt önéletrajzi könyvet. A Marosvölgyi György szerkesztésében megjelent Bajnokokról bajnokok (Villás Alapítvány, Budapest, 1995) című könyvben „Akinek a vívás volt a mindene” címmel írt a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladárral kapcsolatos emlékeiről. Zenei szakíróként számos cikke jelent meg.

A dr. Csanádi Árpád Általános Iskola, Középiskola és Pedagógiai Intézetben portréja található, Fekete Géza alkotása, valamint a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumban (XIV. ker., Istvánmezei út 1-3.) mellszobor őrzi emlékét. Nevét a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán (I. kerület, Kapisztrán tér 2-4.) és a fővárosi Farkasréti temetőben (XII. ker., Németvölgyi út 99.) elhelyezett központi emléktábla, Budapesten vívóklub, valamint a Magyar Vívószövetség kard Világkupája (Gerevich-Kovács-Kárpáti) őrzi. Képe és neve megtalálható a BHSE székházának (XIII. kerület, Dózsa György út 53.) aulájában elhelyezett emlékhelyen és márványtáblán. Emlékét őrzi a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (XII. ker., Alkotás u. 44.) aulájában és az Olimpiai Parkban (V. ker., Balassi Bálint u.) elhelyezett márványtábla is.

Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992), Győr Béla-Klész László: Katonaolimpikonok (2012), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), dr. Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014), Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések (2012), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, hunfencing.hu, eurofencing.info, arcanum.com.