Tanulmányai
A budai II. kerületi magyar királyi állami Mátyás Király Gimnáziumban az 1928. évi amszterdami szellemi olimpiai bajnok, Mező (Grünfeld) Ferenc tanítványa volt. Nyilatkozatai szerint „Feri bácsi” oltotta be a sport szeretetével. Gimnáziumi tanulóként több sportágat kipróbált, majd a vívásnál maradt, rövid idő alatt első osztályú versenyző lett. A Zeneakadémia hegedű szakán végzett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen zenetörténetet hallgatott. A vívás mellett a zene töltötte ki az életét. Tekintélyes lemezgyűjteményéről mindig szívesen beszélt.
Négy olimpia - hat aranyérem
A második világháború miatt 28 évesen járt élete első olimpiáján. Az 1948-as londoni és az 1952-es helsinki olimpián a csapat oszlopos tagja volt, az összeállítás mindkétszer: Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László. Az 1956-os melbourne-i és az 1960. évi római olimpián már egyéniben is eljött az ideje, emellett csapat aranyérmét is begyűjtötte. 1956-ban a csapat összeállítása: Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál, Magay Dániel. Négy évvel később másik három fiatal titán csatlakozott a rutinos zsenikhez, így nézett ki a csapat: Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás. Ebben az összeállításban teljesítették ki a csapat sikerkorszakát, zsinórban kilenc aranyérem megszerzése olimpiatörténeti ritkaság.
Londoni olimpia (1948)
Az újonc Kárpáti 1948-ban Argentína ellen (15:1) 4 győzelemmel mutatkozott be. A lengyelek 3:12-re zártak, 2 Kárpáti-győzelem és 1 vereség mellett, az USA sem úszta meg (10:6), Kárpáti háromszor nyert ellenük. Az örök rivális olaszok ellen Berczelly csapatba állítása nyerő húzás volt. Ő adta meg az alaphangot, hozta az első asszót, aztán 2:2, majd 4:4 után megint ő állította nyerő pályára a válogatottat. A vége 10:6, Berczelly a mennybe ment, mind a négy asszóját nyerte (a verseny során a 17-ből 15-öt!). Kárpátit ekkor még oktatták az olaszok (1 győzelem és 3 vereség). A döntőben még hátra volt Belgium. Csapatuk megelégedett azzal, hogy Jassogne elkapta Kárpátit (4:5), és a derék belgák ezzel a maguk részéről befejezettnek tekintették a meccset (9:1). A felek megállapodtak, hogy a le nem vívott hat további mérkőzésükön igazságosan megosztoznak, és így 12:4 került a jegyzőkönyvbe.
Helsinki olimpia (1952)
1952-ben az olimpia jóformán a döntővel kezdődött. Az addigi mérkőzéseit akár levelezőn is lebonyolíthatta volna a válogatott: Portugália (15:1), Saar-vidék (15:1), Dánia (9:0), Franciaország (13:3), Belgium (13:3), Ausztria (12:4), USA (13:3), Franciaország (13:3). Papp Bertalan öt alkalommal is minden asszóját megnyerte! Kárpátira sem lehetett panasz, 15 győzelemmel és 3 vereséggel menetelt a döntőig. A kilencedik mérkőzésen az olaszok ellen 5:5-ig fej-fej mellett haladt a két csapat és akkor a korábbról már oly sok sérelmet és bánatot magukban hordozó olaszokat mintha megcsapta volna a siker szele: 7:5-re elhúztak. Ebben a kiélezett helyzetben, Berczelly és Kárpáti is 5:0-ra hozta a maga záró asszóját, ezzel lett egyenlő, vagyis 7:7! Gerevichen Pinton nem talált fogást, és máris 8-7-re vezettek a magyarok. Mivel a találatarány is nekünk kedvezett, az olaszok az utolsó csörtét fel is adták, így végül 9:7 került be a hivatalos jegyzőkönyvbe.
Melbourne - az első egyéni diadal
Amíg Helsinkiben kilenc, úgy Melbourne-ben csak 4 mérkőzés kellett az olimpiai elsőséghez. A szovjetek nem jelentettek akadályt, 9:4-es vezetésnél a magyarok a hátralevő csörtéiket feladták (9:7). Kárpáti viszont „kivívta a munkaidőt” ellenük, háromszor nyert, egyszer vesztett. A megerőltetés legkisebb szikrája nélkül született a sorrendben hatodik magyar kardcsapat arany! Egy nappal a siker után a St. Kilda negyed városházán az egyéni aranyért folyt a vetélkedés. Kárpáti a döntőig 12 mérkőzésén veretlen maradt. A fináléban az egy nemzetbéliek vívtak először: Kárpáti Gerevichet és Kovácsot is legyőzte. Egyéni olimpiai bajnok lett, bár nem veretlenül, mert a lengyel Pawlowski akadályozta meg ebben (2:5) és így lett a bajnok mérlege: 18 győzelem és 1 vereség.
Kárpáti élete legnehezebb versenyét is megnyerte
Kárpátit hat mester pallérozta: Italo Santelli, Csiszár Lajos, Szabó László, Balogh Béla, Vass Imre, Somos Béla. Utóbbi azt mondta, hogy az első után a második majd az ölébe fog pottyanni. "Szép kis pottyanás" - reflektált erre kivételes humorával Kárpáti. 1960-ban a nyolcas döntő elején a két azonos nemzetbeli vívott egymással, Kárpáti 5:4-re múlta Horváth Zoltánt. A szovjet Rilszkij elleni vereség (3:5) következett, majd egy hármas győzelmi széria után megint egy botlás: az olasz Calarese ellen (3:5). Az utolsó asszó volt hátra a lengyel Pawlowski ellen, akit az előző három évben egyszer sem tudott megverni. Mégis úgy érezte, hogy nem lesz baj! Amikor letelt az idő, az eredményt felkerekítették 4:4-re. Közel tíz percen át folyt a küzdelem a döntő találatért! Kárpáti kivárta a pillanatot és tisztán talált. Ha kikapott volna, hatos holtverseny alakul ki! Élete legnehezebb versenyét nyerte az olimpiatörténet addigi legkiélezettebb döntőjében. Így nyilatkozott utána:
Hihetetlenül nehéz volt. Magam sem gondoltam, hogy ennyit nyom a latba a felelősség súlya. Sok olimpiát és világbajnokságot megjártam, de még egyszer sem éreztem azt, amit ezen az este. Tudtam, hogy győzni kell és nagyon akartam. Néha ólmos fáradtságot éreztem a karomban, a lábamban, és nem volt meg a pillanat, így szedtem össze két vereséget. Egyetlen homályos tömeggé olvadt össze előttem a pást, nézőtér és ellenfél.
„„
A csapatban lett meg a hatodik arany
Az olimpiák történetében először az egyéni után rendezték meg a csapatversenyt. A belgák és a románok nem okoztak nehézséget a magyar csapatnak (kétszer 9:3), utána viszont jöttek az olaszok, akik a hazai közönségük előtt belelkesültek, sérelemért szerettek volna Rómában visszavágni. Kárpáti vereséggel kezdett, az egyéniben ezüstérmes Horváth is alulmaradt. Aztán 0:2-ről sikerült 5:2-re fordítani. Kisebb drámát láthattunk ekkor is, Kárpáti ahogy az egyéniben is néhányszor, elcsúszott, és kificamodott az egyik ujja. Még a pást mellett helyrerakta, és csak utána kért ápolást, miután megnyerte a csörtét. A 24 éves Mendelényi Tamás volt ezen a meccsen a legjobb magyar, mind a négy meccsét hozta, és a 9:6-os égeredmény kialakításához döntően hozzájárult. Jöhetett Lengyelország, és a rivális 3:0-s rohammal dobta be magát. Kárpáti az egyéniben 5:0-ra lemosta Zablockit, másnap azonban a lengyel javított. Innen 6:6 lett az állás. Horváth és Mendelényi két újabb meccset hozott, de Kovács a győzelem kapujában megtorpant, és 8:7-re módosult az állás. Ezután jött Kárpáti Pawlowskival, ahogy az egyéniben egy nappal korábban. Most nem volt akkora feszültség, nem jutottak el 4:4-ig, mert a magyar 4:3 után bevitte azt a tust, amivel kiteljesítette a magyar kard legendáját, összejött a hetedik győzelem zsinórban. Ennek egyedülálló értékét néhány adat szemlélteti: az amerikai férfi kosarasok is megálltak hétnél (1936-1968), a nők hatnál (1996-2016) Az amerikai 4x100-as férfi futóváltó söpört be egymás után nyolcat (1920-1956), a 4x400-as női futóváltó hatot. Az amerikai férfi evezős nyolcas stílszerűen megállt nyolcnál.
Vezérőrnagy és szaktanácsadó
Kárpáti 1950-től volt hivatásos katona, 1960-ben ezredessé léptették elő, 1990-ben vezérőrnagyként vonult nyugállományba. A Magyar Néphadsereg Központi Művelődési Házának zenei instruktora, majd művészeti vezetője volt. 1990-1994 között a honvédelmi miniszter sport szaktanácsadójaként tevékenykedett.
Filmipari munkássága és tisztségei
Az 1957-ben Darvas Iván és Házy Erzsébet főszereplésével készült Gerolsteini kaland című kosztümös filmvígjátékban Kárpáti tanította be a vívójeleneteket. A „Kard és kocka” (1959) és a „A koppányi aga testamentuma” (1967) című filmben szaktanácsadó volt. A Magyar Vívószövetség elnökségi tagja volt 30 éven át (1961-1991), a Budapesti Vívó Szövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. Visszavonulása után az olimpiákon és világbajnokságokon a zsűri tagjaként tevékenykedett. 1990-től az újjáalakított BBTE elnöke volt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagja, a Nemzetközi Vívószövetség kard bizottságának elnöke, bírói bizottságának tagja. A Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának és a Santelli Alapítvány kuratóriumának tagja volt.
Elismerései:
Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1949) ,
A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954),
Az Év sportolója (1959, 1960),
NOB-emlékjelvény (1988),
BHSE tiszteletbeli örökös tag (1990),
BHSE olimpiai emlékgyűrű (1990),
NOB Olimpiai Érdemrend (1990), melyet Juan Antonio Samaranch NOB elnöktől vehetett át,
Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület első elnöke (1991-1994),
A Nemzetközi Vívó Szövetség örökös tagja (1992),
A Magyar Vívószövetség tiszteletbeli elnökségi tagja (1992),
A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának tiszteletbeli elnöke (1993),
MOB Érdemérem (1994),
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995),
MOB Olimpiai aranygyűrű (1995),
Magyar Örökség díj (1998),
A Nemzetközi Vívó Szövetség hírességek csarnokának tagja (2013),
Algírban az új központi vívótermet róla nevezték el (2018).
Kárpáti Rudolf művei
Karddal a világ körül (Sport Kiadó, Budapest, 1965) címmel írt önéletrajzi könyvet. Ebben kitért arra a sztorira, hogy Csík Tibor ökölvívó aranyérmében is közrejátszott, mert London felé tartva ő terelte a jó irányba a versenyzőt, mielőtt az ökölvívó felszállt volna a Belgiumból a Szenegálba tartó járatra. A Marosvölgyi György szerkesztésében megjelent Bajnokokról bajnokok (Villás Alapítvány, Budapest, 1995) című könyvben „Akinek a vívás volt a mindene” címmel írt a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladárral kapcsolatos emlékeiről. Zenei szakíróként számos cikke jelent meg.
Így őrizzük emlékét
A dr. Csanádi Árpád Általános Iskola, Középiskola és Pedagógiai Intézetben portréja található, Fekete Géza alkotása, valamint a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumban (XIV. ker., Istvánmezei út 1-3.) mellszobor őrzi emlékét. Nevét a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán (I. kerület, Kapisztrán tér 2-4.) és a fővárosi Farkasréti temetőben (XII. ker., Németvölgyi út 99.) elhelyezett központi emléktábla, Budapesten vívóklub, valamint a Magyar Vívószövetség kard Világkupája (Gerevich-Kovács-Kárpáti) őrzi. Képe és neve megtalálható a BHSE székházának (XIII. kerület, Dózsa György út 53.) aulájában elhelyezett emlékhelyen és márványtáblán. Emlékét őrzi a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (XII. ker., Alkotás u. 44.) aulájában és az Olimpiai Parkban (V. ker., Balassi Bálint u.) elhelyezett márványtábla is.
Felhasznált irodalom
Dobor Dezső: Olimpiai Arcképcsarnok (1992),
Győr Béla-Klész László: Katonaolimpikonok (2012),
Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006),
dr. Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014),
Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések (2012),
Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995),
index.hu, Alapvonal,
olimpia.hu,
hunfencing.hu,
eurofencing.info,
arcanum.com.
