Glykais

Gyula

Középiskoláit a székelyudvarhelyi állami főreáliskolában (1903–1908) és a budapesti IV. kerületi főreáliskolában végezte (1908–1912), Budapesten érettségizett (1912), a József Műegyetemen gépészmérnök-hallgató (1912–1914). Az I. világháborúban olasz hadifogsága került, majd a Keleti Kereskedelmi Akadémián végzett (1922). A Magyar Általános Hitelbank folyószámla-osztályán tisztviselő (1922–1925), a szolnoki Államépítészeti Hivatal munkatársa (1927–1930), a város számvevőségi tanácsosa (1930–1940), főszámvevőként nyugdíjazták (1940). Reaktiválása után Kecskemétre helyezték, a helyi számvevőség illetménycsoportjának vezetője (1941–1943), a szilágysomlyói számvevőség főnöke (1943–1945). A II. világháború után a szekszárdi városi számvevőség vezetője (1945–1948).

A BEAC atlétája, úszója, (1910–1912), a BEAC (1911–1912), a MAFC (1912–1925), a Tisza István Vívó Club (1926–1927), a Szolnoki Vívó Club kardvívója (1927–1933). Banktisztviselőként a Hitelbank Evezős Egylet (1922–1925), Szolnokon a Tisza Evezős Egylet tagja (1927–1930). Középiskolás korában Fodor Károly és Gerentsér László oktatta a vívásra, majd Santelli Italo volt a mestere. Kardvívásban kétszeres olimpiai bajnok (1928 és 1932: csapat). Háromszoros Európa-bajnok (1929: egyéni; 1930, 1931: csapat), Eb 3. (1927: egyéni). Magyar bajnok (1927: csapat). Helyezései az egyéni magyar bajnokságokon: 1923: OB 7., 1925: OB 10., 1926: OB 8., 1927: OB 9., 1928: OB 6. 20-szoros magyar válogatott (1923–1932).

Glykais vívóként már, mint gépészmérnök-hallgató és MAFC-versenyző vett részt 1912-ben a bécsi főiskolás versenyen, ahol a 4. helyet szerezte meg. 1913-ban az 5. helyen végzett az osztrák nyílt kardbajnokságon, érdekesség, hogy Glykaist Gömbös Gyula, a bécsi Theresianum Katonai Akadémia főhadnagya (a későbbi miniszterelnök) előzte meg. 1914-ben ismét Bécsben versenyzett, 2. lett. A háború után a Szegedi Vívó Egylet 1922. évi versenyén szerezte meg az első győzelmét az országos nyílt versenyen. A 2. helyezett dr. Posta Sándor néhány hét múlva Kassán visszavágott neki, ott fordított sorrend alakult ki köztük.

Glykais Gyula közelebbről nem ismert betegsége (sajtóhírek szerint nikotinmérgezés) miatt nem vehetett részt az 1924. évi olimpián, így maradt ki abból a „csapás”-ból, hogy a válogatott elvesztette az olaszok elleni kardcsapatdöntőt. Az 1925. év igen jelentős a magyarok számára, az I. világháborút követően a 4. Európa-bajnokságon kaptak először indulási engedélyt magyar sportolók. Az Ostendében lebonyolított versenyen a kard egyéniben az első hat helyet magyar vívó foglalta el, Glykais volt az egyetlen magyar, aki nem került a fináléba. Egy évvel később, 1926-ban, a budapesti Eb-n az első hét helyen – a 3. olasz Bino Binit leszámítva – magyar vívók végeztek. Glykais Gyula ezúttal a 7. helyen zárt. Az 1927. évi vichyi Eb-n a döntőbe hat magyar vívó került: Gombos Sándor megvédte bajnoki címét miután a döntőben valamennyi ellenfelét legyőzte. A második helyet Tersztyánszky, a harmadikat Glykais vívta ki.

Az 1928. évi amszterdami olimpián, a selejtezők során Magyarország 14:2-re verte az Egyesült Államokat, majd 13:3-ra Angliát, Glykais remeklésével, mindkét mérkőzésen 4-4 sikert könyvelhetett el. Az elődöntőben mind Németországot, mind Franciaországot 12:4–12:4-el intézte el a válogatott. Glykais a franciák ellen kapott szót és nem ment neki fényesen, a két győzelme mellett kétszer vesztett is. A döntőben aztán Lengyelországra került sor, a vége ismét 14:2 lett. Közismert, hogy Petschauer veretlenül vívta végig a versenyt, húszból húszszor diadalmaskodott. Petschauer Olaszország ellen is négy győzelmet aratott, Glykais azonban a végére összeomlott, mindössze egy, a Puliti elleni győzelemével (5:3) járult hozzá a 9:7-es fényes magyar diadalhoz (Garay János, Glykais Gyula, dr. Gombos Sándor, Petschauer Attila, Rády József, Tersztyánszky Ödön).

Glykais Gyula legjelentősebb egyéni sikerét 1929-ben a nápolyi Európa-bajnokságon érte el, ahol a selejtezőben és a középdöntőben is mindössze 1-1 vereséget szenvedett. A döntőbe akkor hat magyar versenyző került, s a verseny ezúttal is a magyarok egymás elleni asszóival kezdődött. dr. Gombos Sándor az Európa-bajnoki cím védője 5:3-ra legyőzte Glykaist, sőt Piller is megverte őt, így akkor senki sem hitte volna, hogy a végén majd Glykais örülhet. Mégis így történt, mert a hátralévő asszókból Glykais hatot megnyert, a magyarok pedig „össze-vissza verték egymást”. Végül Glykais Gyula, Gustavo Marzi és Petschauer Attila egyaránt 6 győzelemmel állt, hármójuk között az újravívás döntött. A szemtanúk leírása szerint hatalmas küzdelemben Glykais 5:4-re diadalmaskodott Petschauer felett, és simán 5:2-re verte Marzit, így 36 évesen Európa-bajnok lett.

Az 1930. évi liége-i Európa-bajnokságon Glykais a zsűrivel járta meg. A francia de Pignollal szemben a francia zsűritagok olyan szemérmetlenül nyomták, hogy a mindig sportszerűen viselkedő Glykais nem bírta a versenyét végig vívni és visszalépett. Egyébként a zsűri ítéleteire hivatkozva valamennyi olasz vívó is visszalépett az egyéni verseny közben. Az ötven vívó közt az első öt helyen magyar végzett, Piller, Petschauer, Doros, Gombos, Rády sorrendben. Az Eb-k történetében az első kardcsapat Európa-bajnokságot Liège-ben rendezték meg. A döntőben Magyarország-Olaszország 9:7. A csapat (Garay, Glykais, dr. Gombos, Petschauer, Piller, Rády) minden tagja már olimpiai bajnok, csak Pillernek kellett még két évet várnia erre. Az 1931. évi Európa-bajnokságon ismét kettős magyar siker született, a csapatban már Gerevich-csel, Kabossal a döntőben 9:5 az olaszok ellen, egyéniben Piller, Kabos, Petschauer a sorrend, Glykais helyezetlen.

Az olimpiai játékok korai történetében az 1932. évi Los Angeles-i olimpián a kardcsapat aranyérmét akár már előre oda lehetett volna adni a magyaroknak (Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Jekelfalussy Piller György). A Los Angeles-i Állami Fegyvergyár hatalmas üvegtetős csarnokában az előmérkőzések során Dániát 15:1-re, Mexikót 14:2-re „mészárolták le”. A négyes döntőben tovább élt a fölény: a házigazda Egyesült Államok 13:3-at ért el, Lengyelország is kapitulált (9:1). Olaszország 2:2-ig bírta, aztán 9:2 után feladták a további asszókat… Az öt ellenféllel szemben a magyarok 56 mérkőzést nyertek, kilencet vesztettek. Az öt közül három csapat egy idő után feladta a kilátástalan ütközeteket. A sportág történetének legtetemesebb fölényével lett olimpiai bajnok a magyar válogatott. A magyar vívók egészen elképesztő teljesítményt nyújtottak, köztük Glykais Gyula, aki tízszer hagyta el győztesen a pástot, miközben csak két vereséget szedett össze. Glykais az első három mérkőzésen lépett pástra, az utolsó kettőn már nem kapott lehetőséget.

Glykais Gyula a Los Angeles-i olimpia után hagyta abba a versenyzést, a II. világháború után Szekszárdon telepedett le, itt is hunyt el, az Alsóvárosi Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2006-ban. A sírt a Nők Szekszárdért Egyesület gondozza. A város sportcsarnokának falán emléktábla őrzi az olimpiai bajnok nevét. Szolnokon utcát neveztek el róla (2013. július 1-én).

Signum Laudis (1928).

Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Syposs Zoltán: Villanó pengék (1975), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, eurofencing.info, fie.org, arcanum.com.