Mendelényi

Tamás

Kardvívásban olimpiai bajnok (1960: csapat). Kétszeres világbajnok (1957 és 1958: csapat), háromszoros vb 2. (1959: egyéni és csapat; 1962: csapat), háromszoros vb 3. (1957: egyéni; 1961 és 1963: csapat), vb 5. (1962: egyéni). Kétszeres magyar bajnok (1956: csapat és 1964: egyéni). Kétszeres Universiade-győztes (1959 és 1961: csapat); főiskolai vb 2. (1954: csapat). Ifjúsági világbajnok (1956: egyéni), ifjúsági vb 2. (1954: egyéni), ifjúsági vb 3. (1957: egyéni). Érmes helyezései az egyéni magyar kardbajnokságokon: 1959: OB 3., 1961: OB 2., 1963: OB 3., 1964: OB 1., 1957–1964 között volt válogatott. A BEAC (1948–1950), a Ganz Vasas (1950–1953), a Vasas (1954–1956), a Budapesti Honvéd (1956–1957), a BVSC (1957–1964) kardvívója. Visszavonulása után orvosként működött, majd a Vasas vívók mestere lett (1965–1979). Tanítványai közül Hammang Ferenc, Kovács Attila, Kovács Tamás és Marót Péter olimpiai érmesek, világbajnokok. Edzőként háromszoros BEK-győztes csapatot vezetett (1972, 1973, 1976).

1. felesége Ágoston Judit olimpiai bajnok tőrvívó, testnevelő tanár, gyógytornász, akivel 1959. október 17-én kötöttek házasságot. Elvált. Közös Gyermekeik: Mendelényi Judit (1962–) és Mendelényi Györgyi (1967–) vívó. 2. Felesége Mendelényi Anna, akivel 1984–1999 között voltak házasok.

A budapesti Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett (1954), gimnazistaként kezdett el vívni. 1953-ban még csak III. osztályú vívó, első ismert eredménye a Vasas MÁVAG versenyén szerzett 5. helye. (Érdekesség, hogy a győzelmet a későbbi párbajtőrvívó olimpiai bajnok Gábor Tamás szerezte meg). Első nemzetközi versenyén, a cremonai ifjúsági világbajnokságon a második helyet foglalta el 1954-ben. Ebben az évben a főiskolai világbajnokságon a csapattal ezüstérmes. A következő három évben mindig döntőt vívott az ifjúsági világbajnokságokon, 1955-ben Budapesten 5. Hármas holtverseny után megnyerte az 1955. évi ifjúsági magyar bajnokságot, ez volt első bajnoki címe. Kiemelkedő sikerét 1956-ban érte el, amikor veretlenül megnyerte a luxemburgi ifjúsági világbajnokságot, Horváth Zoltán előtt. 1957-ben vb bronzéremmel köszönt el attól a korosztálytól.

Mendelényi az 1957. évi párizsi világbajnokságon debütált a magyar válogatottban. A selejtezőben Magyarország 9:4 verte Belgiumot, a középdöntőben 9:1-re Angliát. Mendelényi itt három győzelemmel mutatkozott be. A négyes döntőben a házigazda Franciaország ellen Magyarország 12:4-re nyert, Mendelényi jól vívott, jóllehet 6:0 után a nevéhez fűződött a csapat első veresége, a többi asszóját viszont megnyerte. Az igazi döntő Lengyelország ellen zajlott, ahol a magyar csapat az első öt asszót megnyerte. Mendelényi parázs csörtében 5:4-re győzött a leendő világbajnok Jerzy Pawlowski ellen, aztán megint ő szenvedte el a csapat első vereségét, Ryszard Zubtól. A végeredmény 10:6 lett. A döntő utolsó fordulójában, a Szovjetunió ellen szinte hihetetlen eredmény született. Tisler valamennyi magyar vívótól kikapott, de így „tettek” a többiek is. A magyar válogatott 8:0-ra vezetett, miután egy asszót „sikerült” elveszteni. Így „csak” 9:1 lett a vége! Mendelényi a döntőben veretlen teljesítménnyel ünnepelte első világbajnokságát. A Coubertin Sportcsarnokban az egyéni verseny fináléjában - nem kis meglepetésre - Mendelényi megnyerte magyarok elleni asszóit, Kárpáti Rudolf (5:4), Kovács Pál (5:0), Horváth Zoltán ellen (5:4). A folytatásban viszont Pawlowski 5:2-re legyőzte, amivel már csak a lengyel maradt veretlen. Pawlowski később Kovácsot is legyőzte (5:1), majd kikapott Kárpátitól (5:1). Végül Horváth Zoltánnak nem sikerült létrehoznia a négyes holtversenyt, Pawlowski legyőzte őt (5:3) és így a lengyel lett a világbajnok. A második helyről a tusarány döntött Kárpáti javára Mendelényivel szemben, aki bronzéremmel zárta élete első világbajnokságát.

Mendelényi tagja volt az 1958. évi philadelphiai vb-n az újra világbajnok válogatottnak, akik a szovjeteket 9:3-ra verték meg a döntőben. Először a budapesti vb-n már a kard egyéni bajnoksággal indult a világbajnoki verseny (1959). A döntőben Mendelényi rosszul kezdett, 5:1-re kikapott Kárpátitól, majd szépen haladt: Gerevichet 5:4-re, Horváth Zoltánt 5:0-ra verte, a lengyel Zubot szintén 5:0-ra, viszont Pawlowskitól 5:0-ra kikapott. Végül Kárpáti Rudolf utolsó egyéni világbajnoki címét nyerte az öt győzelemig jutott Mendelényi előtt. Végre ismét kettős magyar győzelem született, mindenki reménykedett a csapatdiadalban is. A négyes döntőben Mendelényi az Olaszország elleni 9:6-ra végződött mérkőzésen két győzelmet aratott, a Lengyelország elleni 9:7-re elveszített döntőben viszont csak egyet. Az egyéni döntőben indiszponált Pawlowski feltámadt, a csapatban valamennyi magyar ellenfelét legyőzte, Mendelényit 5:0-ra. A 2. helyen végzett a válogatott. A szurkolók nem voltak elégedettek a magyar kardvívók szereplésével, nehéz volt hozzászokniuk, hogy az „elvárt” két kardaranyérem helyett időnként vagy az egyénit vagy a csapatbajnokságot elbukták a magyarok.

A Somos Béla tanítvány Mendelényi részt vett Gerevich, Kárpáti, Kovács római olimpiai búcsúszereplésén is. Magyarország a selejtezőben Belgium ellen (9:3) melegített be, többek közt Mendelényi 2 győzelmével. A döntőbe jutásért a hazai közönség előtt szereplő Olaszország következett. Valószínűleg ez volt Mendelényi élete mérkőzése. Rómában valamennyi olasz ellenfelét legyőzte! Pillanatok alatt 5:0-ra lelépte Roberto Ferrarit. Wladimiro Calarese elleni győzelmével (5:4) a magyar csapat már 5:2-re vezetett, majd az óriási hangzavarban 5:4-re verte meg Mario Ravagnant. Legvégül Pierluigi Chicca került sorra, ám ő sem úszta meg (5:3). A vége 9:6 lett. Peterdi Pál visszafogott írásában csak annyit közölt, hogy Mendelényi „halomra szúrta az olaszokat”. A döntőben a budapesti győző Lengyelország következett. Mendelényi ezúttal visszafogottabban teljesített, két győzelmet jegyzett. Mendelényi szerepét Horváth Zoltán vette át, ezúttal ő verte meg mind a négy ellenfelét! A 9:7-es győzelem azt jelentette, hogy Magyarország sorrendben hetedszer is olimpiai bajnok lett kardcsapatban (az 1908 óta tartó győzelmi széria a kilencedik állomásához érkezett). A csapat: Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás. Mendelényiről Kárpáti így nyilatkozott az olimpia után. „Ilyen nyugodtan még nem láttam vívni. Vívását a szellemesség jellemezte. Fiataljainknak döntő szerepük volt a csapatversenyben.” (Esti Hírlap, 1960. szeptember 18.) Mendelényi Rómában az egyéniben nem indult.

Mendelényi 1964-ig szerepelt a válogatottban, ezalatt azonban már nem nyert bajnoki címet (1962-ben 2., 1961-ben és 1963-ban 3. világbajnoki helyezés). Egyéniben 1961-ben 7., 1962-ben 5. Az első Hungária Kupát 1962-ben rendezték meg. A később kultikus vívóeseménnyé fejlődött verseny nyolcas döntőjében Mendelényi egy kivétellel minden ellenfelét legyőzte és elsőként így nyerte el a kupát. Bár 1964-ben életében egyedüli alkalomként lett magyar bajnok, csúcsformája ellenére a tokiói olimpián tartaléksorra jutott. A bajnokság négyes döntőjében Mendelényi oktatott: Lotz Károlyt 5:1-re, Kovács Attilát és Bakonyi Pétert egyaránt 5:2-re verte.

A BOTE-n általános orvosi oklevelet szerzett (1961), sebészi szakorvosi vizsgát tett (1964). A Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) edzői (1968), a TF-en szakedzői (1973), majd mesteredzői (1975) oklevelet szerzett. A Rókus Kórház gyakornoka (1961–1964), a MÁV Kórház sebész szakorvosa (1964–1965). Fizetését kilátástalannak tartotta, ezért orvosi karrierjét feladta és elvállalta a Vasas szakosztályában a kard szakág vezetését. 1978-ban az Angliában élő unokatestvérére építve az újrakezdés mellett döntött, elhagyta az országot. Orvosi diplomáját ott nem honosították, így a vívás felé fordult. Egy idő után a brit kardválogatott edzője és szövetségi kapitánnyá is kinevezték. Disszidálása miatt vagyonát elkobozták, sport- és állami kitüntetéseitől megfosztották (1983). Mendelényi azon kevés magyar szakemberek közé tartozott, akik részt vettek az 1984. évi Los Angeles-i olimpián (a brit kardozók a 8. helyen végeztek).

1993-ban végleg hazatért, Várgesztesen telepedett le, vele született szívbetegsége miatt németországi szívtranszplatációra várt, de erre már nem került sor. Mendelényi Tamás a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2004-ben. Emlékére a Kent grófságban Mendelényi-emlékversenyt rendeznek 2006-tól.

Szocialista Munkáért Érdemérem (1960), Poszthumusz Magyar Sportért Emlékérem arany fokozat (2009).

Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), dr. Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, hunfencing.hu, eurofencing.info, fie.org, arcanum.com.