Magay

Dániel

1942-ben az édesapja gondolt egy merészet és levitte a tíz éves fiát lovag Armento Ede vívóiskolájába. A negyvenes évek végén - miközben a sportéletéről mindig is ismert piaristáknál tanult - a Szegedi Postásban vívott Márki Ferencnél, aki értő szeretettel állt a fiú és társai (Juhász Katalin későbbi olimpiai bajnok és az ifjúsági világbajnok Örley Szabolcs) kitűnni vágyása mellé. Apja katonatiszt, édesanyja földbirtokos. Ennyi bőven elég is volt ahhoz, hogy a jó módban élő családot 1945 után osztályidegenné nyilvánítsák, ami szinte egyenlő volt a földönfutó státusszal. Többszobás lakásukból egy nyomorúságos, WC és víz nélküli apró műhelybe zsuppolták ki őket. Mivel idővel a piaristákat is felszámolták, 1950-ben a Klauzál Gábor Gimnáziumban tett érettségit, jeles eredménnyel. Így kapott állást a szegedi postán, előbb, mint bélyegárus, majd telefonkapcsoló, végül, mint pénzfelvevő.

A vívásban is szépen haladt, 1950-ben az ifjúsági bajnokságon harmadik lett. 1952-től négy éven át a Bp. Lokomotív kardozója. Az 1952. évi olimpia előtt behívták a tatai edzőtáborba, hogy a legjobbak felkészülését segítse edzőpartnerként. Szerencséje volt, hogy Jekelfalussy Piller György olimpiai bajnok kardvívó, akkor már mesternek megakadt rajta a szeme és gyakran iskolázott vele. 1953-ban a fejlődése eredményeként kivitték a brüsszeli világbajnokságra, hogy szokja a nagy versenyek légkörét, a középdöntőig jutott. 1954-ben viszont már bekerült a világverő válogatottba, sőt a luxemburgi világbajnokságról aranyéremmel érkezett haza (Berczelly (Berceller) Tibor, Gerevich (Gerei) Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Magay Dániel). Egyéniben öt magyar jutott döntőbe, az újonc Magay nyeretlenül 8. lett, fájós lábbal ennyire futotta. Érdekesség, hogy egyenest egy franciaországi versenyről utazott el a vb-re és így csatlakozott a társaihoz. A budapesti főiskolai világbajnokságon ezüstérmes lett a válogatott (Hámori Jenő, Kardos Ferenc, Keresztes Attila, Mendelényi Tamás, Örley Szabolcs), a döntőben a lengyelektől szenvedve vereséget (7:9). Egy olasz ellenfele, Pierluigi Chicca nyilatkozott így róla: „Hasonlított Gerevichre, nagyon jól védett, de támadása nem volt olyan gyors, mint Gereviché. Mindig fenyegette az ellenfelet, hátrálás közben tudott védeni és visszavágni…”

1955-ben megnyerte a csapat a Santelli Kupát és ez remek ajánlólevél volt 1956-ra. Magaynak a Szegedi Törekvés színeiben, 1956 februárjában a 4. hely jutott az év első versenyén, a győztes Gerevichtől csak 5:4-re kapott ki. Áprilisban a felszabadulási versenyen többek között ezt írta róla a szaklap: „Kárpáti-Magay 5:4, Kárpáti 3:1-re és 4:2-re is vezetett, de Magay egy feltartó szúrással és egy védés-visszaszúrással kiegyenlített. A győztes találatot védés-visszaszúrással érte el Kárpáti. Magay-Kovács 5:2. Magay szemmel láthatólag kitűnő formában van. Érezte az ütemet és a távolságot. Magay-Gerevich 5:3. Magaynak két szép védés-visszavágása, két elővágása és egy lerohanó támadása „ült". Pawlowski-Magay 5:4. Felváltva vezettek, mindig a támadó ért el találatot.” Magay végeredményben harmadik lett Kárpáti és Gerevich mögött. A Kabos Endre emlékversenyen Keresztes győzött, második Magay. A következő versenyen, a Budapest-bajnokságon Magay megint a háromban, Szerencsés és Delneky mögött. Júliusban a magyar bajnokságon Gerevich mögött ezüstérmes lett. A Népsport: „Magay kitűnően hajrázott, s ami nála szokatlan, küzdőképességből is jól vizsgázott. A ranglista harmadik fokára kapaszkodott Magaynak a részleges őrségváltáson átesett válogatottba való válogatása indokolt volt, a nagy öregek, Gerevich, Kovács, Kárpáti mellé”. „Jó viszonyban voltunk az öregekkel és ők is velünk, úgyhogy ez egy elég jó társaság volt, amikor együtt vívtunk” – így emlékezett később Magay.

A fiataloknak (Keresztes, Hámori, Magay) tudásuk bemutatására kevés lehetőségük nyílt, mert a magyarok számára szinte sétagalopp volt az olimpiai csapatverseny. Kezdődött azzal, hogy Kolumbia nem jelent meg, ezért a csoportból a magyarok és az USA rögtön tovább is jutott, mérkőzés nélkül. A következő kanyarban a lengyelek és a mieink is kiütötték az amerikaiakat (mi 9:1-re), így ennek a két csapatnak egymás ellen nem is kellett vívniuk, azonnal a legjobb négy közé kerültek. Ott következtek előbb a franciák (12-4). Magay lehetőséget kapott és nem is kellett szégyenkeznie, két győzelmet jegyzett a két veresége mellett. A feltörekvő szovjet és lengyel csapat várt még a kard professzoraira. A szovjeteknek nem nőtt az égig a jegenye, 9:4-es vezetésüknél a magyarok a hátralevő csörtéiket feladták (9:7). A döntőben a lengyeleken is átsétáltak a címvédők (9:4), akik a négy meccsükön átlagban három asszót „engedélyeztek” az ellenfeleiknek! A megerőltetés legkisebb szikrája nélkül született a sorrendben hatodik magyar kardcsapat arany! Magay: „Örökre emlékszem rá, amikor a csapat indult haza és ott voltam a reptéren én is, néztem a repülőt, hogy bemenjek, vagy ne menjek. Amikor a többiek már szálltak be a gépbe, én még akkor se tudtam, hogy mi tévő legyek. Végül nem mentem be.” 50 évvel a melbourne-i olimpia után is büszkén mutatta otthonában a magyarok felvonuló ruháját, ami úgy állt rajta, mint a szabás napján, Magay egy gramm pluszt nem szedett fel.

Az 1956. évi olimpiai győzelem után nem tért haza, az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Magay alapvető vágya volt egyetemre járni, végül is ez állt a döntése hátterében. San Franciscoba repültek, onnan jártak körbe az Egyesült Államokban és mindenütt bemutatóztak, az amerikaiak nagy örömére. A szintén olimpiai bajnok társával, Hámori Jenővel kitaláltak egy show számot, melynek története egy nő körül forgott és persze párbaj lett belőle, hollywoodi stílusban. Magay visszaemlékezése: „Látványosan vívtunk, és én hirtelen elestem, ekkor Hámori a karddal a fejemre üt, és én meg lelövöm őt egy pisztollyal. Marhaság volt a javából, de nagy sikere volt Amerikában, a televízióban mutattak bennünket.” Több egyetem is ösztöndíjat kínált neki, végül a Berkeley ajánlatát fogadta el és 1957-től, mint vegyésztan hallgató itt tanult.

1958-ban Philadelphiában rendezték meg a világbajnokságot és az asztalra került az USA-ban élő magyarok vívók ügye. „A Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) vezetői bejelentették, hogy Keresztest, Hámorit, Örleyt, Magayt, elismeri hontalanoknak, mert ezt a FIE paragrafusai lehetővé teszik, amennyiben ők hontalan okmányokkal rendelkeznek. Ezeket be is mutatták. A FIE rendkívüli kongresszus támogatta az amerikai javaslatot. Mind a négy kardvívót elfogadták, mint nemzetközi értékű amatőr versenyzőt. Minthogy az indulók száma kötött, két kardvívónak, Magaynak és Örleynek adták meg az engedélyt, hogy az egyéni versenyeken részt vehessen.” (Népsport 1958. augusztus 21.) Válasz: „A Magyar Vívószövetség tudomásul vette a határozatot, de fenntartja véleményét, amelyet 1958. augusztus 17-én, a rendkívüli kongresszuson kifejtett. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a szóban forgó magyar vívók törvényeink szerint magyar állampolgárok, akik bármikor hazatérhetnek Magyarországra. Tehát nem hontalanok. Mindezeket figyelembe véve sajnálattal vagyunk kénytelenek bejelenteni, hogy a Nemzetközi Vívószövetség fent említett döntése miatt a Magyar Vívószövetség nincs abban a helyzetben, hogy vívóinak engedélyt adjon az úgynevezett „hontalan” vívókkal való versenyzésre. Ezért hivatalosan bejelentem, hogy a párbajtőr- és a kard egyéni versenyekre szóló nevezéseinket visszavonjuk. Philadelphia, 1958. augusztus 23.” – írta a másnapi számában a Népsport. Érdekesség, hogy a magyar kardcsapat (Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás) az 1958-ban 9:3-ra lépte le a döntőben a szovjeteket és világbajnok lett.

Magay 1961-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, később vegyészmérnöki diplomát szerzett. Amerikában a Pannonia atlétikai klubban vívott. Háromszor megnyerte az amerikai bajnokságot, 1957-ben, 1958-ban, 1961-ben. Már amerikai színekben vívott a magyarok ellen az 1962. évi világbajnokságon, két nyert asszóval járult hozzá az 5:11-es végeredményhez. Szeretett volna elindulni az 1964. évi olimpián is, de a terve nem sikerült és ekkor végleg letette a kardot. Az üzleti életben egy Los Altos-i vegyészeti cég igazgatójaként dolgozott, majd vonult nyugdíjba.

A szegedi Piarista Gimnáziumban 1995-ben Magay Dániel-díjat alapítottak, A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996), A BVSC örökös bajnoka (2011).

Dobor Dezső: Olimpiának indult (2006), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések (2012), Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? I.-II.-III (1995), Nemzeti Sport, Népsport, index.hu, Alapvonal, olimpia.hu, eurofencing.info, fie.org.