Piller

György Gyárfás Győző

Piller György a Ludovika Akadémián 1918-ban végzett honvédtisztként, majd 1920 és 1925 közt Miskolcon szolgált. Bár a diszkoszvetés volt a kedvence, de már vívogatott is id. Gerevich Aladár mesternél. 1925 és 1927 között a Sporttanárképző Intézetben (SPOTI) kitűnővel elvégezte a honvéd sportoktató tanfolyamot. Gellér Alfréd és Borsody László mesterek foglalkoztak vele. A honvédségnél vívást, ökölvívást és birkózást oktatott. 1929-ben klubja, a Magyar AC vívókapitánya lett.

Kardvívásban az 1930. évi Európa-bajnokságon Liége-ben egyéniben (Petschauer elleni szétvívás után) és csapatban is aranyérmes, természetesen az olaszok legyőzésével (9:7). 1930-ban a Tiszti kaszinó nagy dísztermében hatalmas közönség gyűlt egybe az óriási presztizsű tiszti kardbajnokságon, melyet holtversenyt követően, 4:4 után Piller százados nyert meg Uhlyárik százados előtt. 1930-ban a válogatott meghívásos csapatversenyen szerepelt Varsóban és többek közt Piller négy győzelmével 10:10-re végzett. Ekkor a döntésre kijelölt két vívó Piller és Nycz volt, Piller 5:2-re nyert biztosítva a csapat sikerét. 1931-ben Bécsben megismételte liége-i Eb eredményeit. 1933-ban Budapesten, majd egy évre rá Varsóban csak a csapatban vállalta a szereplést, mindkétszer aranyérmes is lett. 1933-ban a magyar bajnokság érdekessége volt, hogy a verseny szünetében hangosfilmre felvételt készítettek Jekelfalussy öt tusos bemutató asszójáról Gerevich Aladárral.

Két olimpián vett részt. 1928-ban a tőr csapat (Kalniczky Gusztáv, Piller György, Rády József, dr. Rozgonyi György, Tersztyánszky Ödön, dr. Tóth Péter) tagjaként az 5. helyen végzett. Az 1932. évi Los Angeles-i olimpián a kard egyéniben a döntőben 8 győzelemmel aranyérmes, csak az olasz Gaudini fogott ki rajta (2:5). A kardcsapat (Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György) tagjaként is aranyérmes. Az egyéniben 19 asszót nyert az egy vereség mellett, a csapatban viszont három mérkőzésen veretlen maradt, tízből tíz asszót nyert. „Acélból vannak az idegei” – mondták róla. Az egyéni döntőben már csak két olasszal állt szemben az aranyéremhez vezető úton. A kettőből egy győzelem elég volt neki a végső sikerhez. Az utolsó asszóra hagyta a döntést, a neki könnyebb olaszt, Salafiát a pástba „döngölve” (5:1) hozta a papírformát, biztosította az újabb kettős magyar kard sikert. „Két tiszta vágása ül egymásután az olasz oldalán. Utána Salafia jól szúr közbe. Piller gazdag tudását teljes fényében felvonultatja most: egy hasvágás, egy szúrás és utolsónak, anélkül, hogy Salafia közbe tudna szólni, egy fejvágás, a három tus világbajnokságot jelent Pillér György századosnak” – így a korabeli Nemzeti Sport.

1933-ban a csapatra való felkészülését egy fertőzés gátolta, kórházba került, rövid ideje maradt az edzésekre. Rajcsányi óvási ügye miatt kialakult helyzetben Jekelfalussy a kevés edzésmunkája ellenére is „hadba lépett”. A beugró olimpiai bajnok, bár fájt a lába, de három olaszt (köztük Los Angeles-i legyőzőjét, Gaudinit is 5:1) móresre tanított a döntőben és így a közönség tombolása mellett 9:4 arányú siker született az ősi rivális ellen. 1933-ban testőr százados. Egy évre rá viszont elmaradt a hagyományos magyar-olasz a varsói döntőben. Történt, hogy Marzi megsérült, emiatt a folytatás másnapra halasztását a magyarok nem fogadták el, mire az olaszok visszaléptek és Magyarország mérkőzés nélkül lett Európa-bajnok. Az egyéni döntőbe 4 magyar és 4 olasz került. Ha összeadnánk a megszerzett győzelmeiket, mint egy csapatversenyen, akkor 9:7-re alakult volna a magyarok javára.

Technikáját folyton változtatta, vívása kiismerhetetlen volt, stílusa új fejezetet nyitott, mindig az ellenféltől tette függővé, hogyan állt a pástra. Mint ravasz taktikus egyszerű akciókkal operált. Nem volt híve a cizelláló pengevezetésnek, elvetett minden sallangot. Kicsit száraz, de precíz és biztos volt a vívómodora. A legegyszerűbb, de hatásos eszközöket kereste. A hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár így vallott róla: „190 cm magas, izmos, atléta típus. Nem gyors, inkább nehézkes volt, de kifogástalan technika, ragyogó idegek és taktikai érzék jellemezték. Akaratát rákényszerítette az ellenfelére.” A háromszoros olimpiai bajnok Rajcsányi László: „Remekül csinálta a feltartó szúrásokat. Támadásai mackósak voltak, nem robbanékonyak, viszont kötélidegzetű. Tipikus Borsody iskola.”

Úgy tartják, Piller volt a legsokoldalúbb magyar olimpiai bajnok vívó (1928-ban, 1929-ben megnyerte a Honvéd TVE hármas összetett versenyét (kard, tőr, párbajtőr). Pályafutása során az Európa-bajnokságon 6 arany- (2 kard egyéni: 1930, 1931, 4 kardcsapat: 1930, 1931, 1933, 1934), 1 ezüst- (tőrcsapat: 1931) és 1 bronzérmet (tőrcsapat: 1929) szerzett. Tizenkétszeres magyar bajnok volt (2 kard egyéni, 4 kardcsapat, 3-3 tőr egyéni és tőrcsapat). Piller felvette édesanyja lánykori nevét, emiatt sokszor Jekelfalussy-Piller Györgyként szerepelt a lexikonokban, versenyeken. 1932-ben kezdődött az a folyamat, hogy a kard egyéni harmadik helyezettje a következő olimpia bajnoka lett. Los Angelesben Kabos Endrét szólították a dobogóra a bronzéremért.

Visszavonulása után 1933-ban a Magyar Vívószövetség szövetségi kapitánya lett. Sokoldalúságát, mint oktató és zsűrielnök is sokszor bizonyította. 1940-től őrnagy. 1940 és 1944 között a magyar királyi Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémia tanára. 1942-ben nevezték ki alezredessé. 1943-1944-ben a keleti hadszíntéren harcolt, majd szovjet hadifogságba esett. 1948-ban nyugállományba került. 1948-ban a Gazdasági Takarék és Hitelintézetnél lett személyzeti főnök, 1948-1950 között az Országos Testnevelési és Sportbizottság előadója, majd 1950-től a Budapesti Vasas és a Vörös Meteor edzője. 1936 és 1956 közt négy olimpiára kísérte el a vívókat nesztorként, a melbourne-i olimpián a kardvívók vezetője volt. Nagyon sokat veszített azzal a magyar kardvívás, hogy 1956-ban az olimpia után ő is inkább az amerikai Sports Illustrated magazin túráját választotta a hazatérés helyett. San Franciscóban telepedett le, ahol vívóedzőként dolgozott, míg a betegsége el nem hatalmasodott rajta, a római olimpiára már nem tudott elutazni. Az USA-ba való távozása után itthon lefokozták honvéddé. Rehabilitációja után kapta vissza alezredesi rendfokozatát. Kitüntetése: Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozat (1955).

Nevét a szülőházán (Eger, Dr. Nagy János út), Budapesten a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán (I. ker., Kapisztrán tér 2-4.), az Egri Sportmúzeum (Kossuth L. u. 9.) udvarán és a Farkasréti temetőben (XII. ker., Németvölgyi út 99.) elhelyezett központi emléktábla őrzi. Bolíviában bélyegblokkon örökítették meg az olasz Giulio Gaudini elleni kardcsörtéjét. Emlékét őrzi a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (XII. ker., Alkotás u. 44.) aulájában és az Olimpiai Parkban (V. ker., Balassi Bálint u.) elhelyezett márványtábla is. Emléktáblája Miskolcon, a Herman Ottó Gimnázium homlokzatán: „1920 és 1925 között az ebben az épületben állomásozott Magyar Királyi 13. honvéd gyalogezredben szolgált.”

Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974),
Győr Béla-Klész László: Katonaolimpikonok (2012),
Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006),
dr. Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014),
Syposs Zoltán: Villanó pengék (1975),
Vívó Híradó,
Nemzeti Sport, Népsport,
olimpia.hu,
hunfencing.hu,
eurofencing.info,
fie.org,
arcanum.com,
http://epa.oszk.hu.