Piller

György Gyárfás Győző

Piller György a Ludovika Akadémián 1918-ban végzett honvédtisztként, majd 1920 és 1925 közt Miskolcon szolgált. Bár a diszkoszvetés volt a kedvence, de már vívogatott is id. Gerevich Aladár mesternél. 1925 és 1927 között a Sporttanárképző Intézetben (SPOTI) kitűnővel elvégezte a honvéd sportoktató tanfolyamot. Gellér Alfréd és Borsody László mesterek foglalkoztak vele. A honvédségnél vívást, ökölvívást és birkózást oktatott. 1929-ben klubja, a Magyar AC vívókapitánya lett.

Kardvívásban az 1930. évi Európa-bajnokságon Liége-ben egyéniben (Petschauer elleni szétvívás után) és csapatban is aranyérmes, természetesen az olaszok legyőzésével (9:7). 1930-ban a Tiszti kaszinó nagy dísztermében hatalmas közönség gyűlt egybe az óriási presztizsű tiszti kardbajnokságon, melyet holtversenyt követően, 4:4 után Piller százados nyert meg Uhlyárik százados előtt. 1930-ban a válogatott meghívásos csapatversenyen szerepelt Varsóban és többek közt Piller négy győzelmével 10:10-re végzett. Ekkor a döntésre kijelölt két vívó Piller és Nycz volt, Piller 5:2-re nyert biztosítva a csapat sikerét. 1931-ben Bécsben megismételte liége-i Eb eredményeit. 1933-ban Budapesten, majd egy évre rá Varsóban csak a csapatban vállalta a szereplést, s mindkétszer aranyérmes is lett. 1933-ban a magyar bajnokság érdekessége volt, hogy a verseny szünetében hangosfilmre felvételt készítettek Jekelfalussy öt tusos bemutató asszójáról Gerevich Aladárral.

1933-ban a csapatra való felkészülését egy fertőzés gátolta, kórházba került, rövid ideje maradt az edzésekre. Rajcsányi óvási ügye miatt kialakult helyzetben Jekelfalussy a kevés edzésmunkája ellenére is „hadba lépett”. A beugró olimpiai bajnok, bár fájt a lába, de három olaszt (köztük Los Angeles-i legyőzőjét, Gaudinit is 5:1) móresre tanított a döntőben és így a közönség tombolása mellett 9:4 arányú siker született az ősi rivális ellen. 1933-ban testőr százados. Egy évre rá viszont elmaradt a hagyományos magyar-olasz a varsói döntőben. Történt, hogy Marzi megsérült, emiatt a folytatás másnapra halasztását a magyarok nem fogadták el, mire az olaszok visszaléptek és Magyarország mérkőzés nélkül lett Európa-bajnok. Az egyéni döntőbe 4 magyar és 4 olasz került. Ha összeadnánk a megszerzett győzelmeiket, mint egy csapatversenyen, akkor 9:7-re alakult volna a magyarok javára.

Vívóstílusa új fejezetet nyitott a kardvívásban. Technikáját folyton változtatta, az alkalmazott stílust mindig az ellenféltől tette függővé, ezért vívása kiismerhetetlen volt. Mint ravasz taktikus egyszerű akciókkal operált. Nem volt híve a cizelláló pengevezetésnek, elvetett minden sallangot. Kicsit száraz, de precíz és biztos volt a vívómodora. Mindig a legegyszerűbb hatásos eszközöket kereste. A hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladár: „Kb. 190 cm magas, izmos, atléta típus volt. Nem gyors, inkább nehézkes volt, de kifogástalan technika, ragyogó idegek és taktikai érzék jellemezték. Akaratát rákényszerítette az ellenfelére.” A háromszoros olimpiai bajnok Rajcsányi László: „Remekül csinálta a feltartó szúrásokat. Támadásai mackósak voltak, nem robbanékonyak, viszont kötélidegzetű. Tipikus Borsody iskola.”

Két olimpián vett részt. 1928-ban a tőr csapat (Kalniczky Gusztáv, Piller György, Rády József, dr. Rozgonyi György, Tersztyánszky Ödön, dr. Tóth Péter) tagjaként az 5. helyen végzett. Az 1932. évi Los Angeles-i olimpián a kard egyéniben a döntőben 8 győzelemmel (csak az olasz Gaudini fogott ki rajta (2:5), és a kardcsapat (Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György) tagjaként is aranyérmes lett. Az egyéniben 19 asszót nyert az egy vereség mellett, a csapatban viszont három mérkőzésen veretlen maradt, tízből tíz asszót nyert. „Acélból vannak az idegei” – mondták róla. Az egyéni döntőben már csak két olasszal állt szemben az aranyéremhez vezető úton. A kettőből egy győzelem elég volt neki a végső sikerhez. Az utolsó asszóra hagyta a döntést, a neki könnyebb olaszt, Salafiát a pástba „döngölve” (5:1) hozta a papírformát, biztosította az újabb kettős magyar kard sikert. „Két tiszta vágása ül egymásután az olasz oldalán. Utána Salafia jól szúr közbe. Piller gazdag tudását teljes fényében felvonultatja most: egy hasvágás, egy szúrás és utolsónak, anélkül, hogy Salafia közbe tudna szólni, egy fejvágás, a három tus világbajnokságot jelent Pillér György századosnak” – így a korabeli Nemzeti Sport.

A magyar kardcsapatok mesébe illő teljesítményei közül azért emelkedik ki az 1932. évi olimpián, mert annál fölényesebben talán már nem is lehet versenyt nyerni, mint ahogy ők tették. Mindent elmond róluk, hogy a velük szembe került öt csapat összesen csak kilenc (!) nyert csörtére volt képes a kard professzorai ellen: Dánia (15:1), Mexikó (14:2), USA (13:3), Olaszország (9:2-nél feladták), Lengyelország (15:1). A dánok a hátra maradt 4, az olaszok az utolsó 5, a lengyelek a megmaradt 6 csörtéjüket adták fel. Sok minden látszódott ezen a csapaton, csak elfogódottság nem. Pedig hatuk közül csak Peschauernek és Gylakaisnak volt olimpiai tapasztalata, azaz olimpiai aranyérme. Dr. Bay Béla: „Ez minden idők legerősebb négyese volt. Gerevich a legszebben, Petschauer a leggyorsabban vívó, Piller a legjobb versenyvívó, Kabos pedig a legnagyobb tusőr. Ugyan nem az olimpián hangzott el, de nem felejtem, Piller egyszer azt mondta 3:0-ás ellenfél vezetésnél, hogy „most jöhet a púpomra, eddig csak tanulmányoztam”, és 5:3-ra győzött az olasz Pinton ellen.” Ekkor vette fel a Piller mellé édesanyja lánykori nevét, s használta a Piller-Jekelfalussy György nevet. 1932-ben kezdődött az a folyamat, hogy a kard egyéni harmadik helyezettje a következő olimpia bajnoka lett. Los Angelesben Kabos Endrét szólították a dobogóra a bronzéremért.

Úgy tartják, Piller volt a legsokoldalúbb magyar olimpiai bajnok vívó (1928-ban, 1929-ben megnyerte a Honvéd TVE hármas összetett versenyét (kard, tőr, párbajtőr). Pályafutása során az Európa-bajnokságon 6 arany- (2 kard egyéni: 1930, 1931, 4 kardcsapat: 1930, 1931, 1933, 1934), 1 ezüst- (tőrcsapat: 1931) és 1 bronzérmet (tőrcsapat: 1929) szerzett. Tizenkétszeres magyar bajnok volt (2 kard egyéni, 4 kardcsapat, 3-3 tőr egyéni és tőrcsapat).

Visszavonulása után 1933-ban a Magyar Vívószövetség szövetségi kapitánya lett. Sokoldalúságát, mint oktató és zsűrielnök is sokszor bizonyította. 1940-től őrnagy. 1940 és 1944 között a magyar királyi Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémia tanára. 1942-ben nevezték ki alezredessé. 1943-1944-ben a keleti hadszíntéren harcolt, majd szovjet hadifogságba esett. 1948-ban nyugállományba került. 1948-ban a Gazdasági Takarék és Hitelintézetnél lett személyzeti főnök, 1948-1950 között az Országos Testnevelési és Sportbizottság előadója, majd 1950-től a Budapesti Vasas és a Vörös Meteor edzője. 1936 és 1956 közt négy olimpiára kísérte el a vívókat nesztorként, a melbourne-i olimpián a kardvívók vezetője volt. Nagyon sokat veszített azzal a magyar kardvívás, hogy 1956-ban az olimpia után ő is inkább az amerikai Sports Illustrated magazin túráját választotta a hazatérés helyett. San Franciscoban telepedett le, ahol vívóedzőként dolgozott, míg a betegsége el nem hatalmasodott rajta. Az USA-ba való távozása után itthon lefokozták honvéddé. Rehabilitációja után kapta vissza alezredesi rendfokozatát. Kitüntetése: Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozat (1955).

Nevét a szülőházán (Eger, Dr. Nagy János út), Budapesten a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán (I. ker., Kapisztrán tér 2-4.), az Egri Sportmúzeum (Kossuth L. u. 9.) udvarán és a Farkasréti temetőben (XII. ker., Németvölgyi út 99.) elhelyezett központi emléktábla őrzi. Bolíviában bélyegblokkon örökítették meg az olasz Giulio Gaudini elleni kardcsörtéjét. Emlékét őrzi a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (XII. ker., Alkotás u. 44.) aulájában és az Olimpiai Parkban (V. ker., Balassi Bálint u.) elhelyezett márványtábla is. Emléktáblája Miskolcon, a Herman Ottó Gimnázium homlokzatán: „1920 és 1925 között az ebben az épületben állomásozott Magyar Királyi 13. honvéd gyalogezredben szolgált.”

Antal Zoltán: Világ-és Európa-bajnokságok 1893-1973 (1974), Győr Béla-Klész László: Katonaolimpikonok (2012), Hencsei Pál-Ivanics Tibor: Magyar vívók az olimpiai játékokon (2006), dr. Horváth Géza: Ide veled régi kardunk! (2014), Syposs Zoltán: Villanó pengék (1975), Vívó Híradó, Nemzeti Sport, Népsport, olimpia.hu, hunfencing.hu, eurofencing.info, fie.org, arcanum.com, http://epa.oszk.hu.