Három fegyvernemes vívó
A Szatmári SE (1924-től), a BEAC (1927-től), majd 1948-tól a Budapesti Haladás vívója volt. Mindhárom fegyvernemben versenyzett, és 1933-tól 1948-ig mindegyikben tagja volt a válogatottnak. Hatszoros magyar bajnok (1936, 1947 – tőr egyéni, 1935, 1937 – párbajtőr egyéni, 1941, 1944 – párbajtőr csapat), kardvívásban bajnoki 3. (1935). Az 1935-ös Európa-bajnokságon tagja volt a bronzérmes tőrcsapatnak. Két olimpián szerepelt: 1936-ban párbajtőr egyéniben döntőbe jutott (9.), tőr egyéniben kiesett, míg 1948-ban a tőr-és párbajtőrcsapat tagjaként egyaránt ötödik lett. „Mindenben jó voltam, ezért nem lettem olimpiai bajnok. Ugyanis mindenben vívnom kellett” – összegezte sportolói pályafutását.
Sportvezető, kapitány
1937-ben jogi diplomát szerzett, és még aktív sportolóként, 1938-tól a Magyar Vívószövetség tanácstagja, majd alelnöke lett. Az ő tevékenységének is köszönhető, hogy a magyar vívósport a második világháború után ismét meghatározóvá vált. Az 1948-as olimpián versenyzőként a vívó-válogatott vezetője volt.
Az edzői pályát – oktatást – a már kétszeres olimpia bajnok tőrvívó Elek Ilonával kezdte, aki az 1948-as olimpia után edző nélkül maradt, és felkérte őt. „Sosem végeztem vívómesterképzőt, de mivel nekem kitűnő, szigorú mestereim voltak, volt fogalmam az oktatásról” – mondta az utolérhetetlen mester. Vezetőedzője volt a Budapesti Lokomotív, ill. BVSC vívószakosztályának (1951-1976), mellette a Testnevelési Főiskola címzetes docense, majd címzetes főiskolai tanára lett.
Két időszakban volt a válogatott edzője/szövetségi kapitánya: 1951-1961, majd 1968 és 1976 között.
Irányításával az 1972-es müncheni olimpiáról a magyar vívók elhozták a Nemzetek Nagydíját (2 arany, 4 ezüst, 2 bronz).
Tanítványai – akiknek kezébe a fegyver mellett könyvet is adott -, az olimpiákon és világbajnokságokon több, mint 140 érmet szereztek.
Mester, pedagógus
Nevéhez fűződik a magyar párbajtőrstílus kialakítása, és az ő érdeme, hogy a TF-en 1961-ben beindult a vívómesterképzés, ami nélkül a vívás nem lenne a legsikeresebb magyar olimpiai sportág.
1977-ben vonult nyugdíjba, de még 90 évesen is lejárt a vívóterembe, tanácsokat és iskolát is adott.
A vívás mellett a vadászat volt a szerelme, a Magyar Vadászok Szövetségének alelnöke volt (1947-1949).
Díjként él tovább
A zseniális mester és nagyszerű pedagógus emlékére a Gyermek-, ifjúsági és sportminiszter megalapította a Bay Béla-díjat kiemelkedő edzői tevékenységért és jelentős nevelő-oktató munkáért, valamint egész életmű elismeréseként edzőknek, továbbá a kiemelkedő teljesítményt elérő sportolókat felkészítő sportszakembereknek.