Gyarmati

Dezső

Gyarmati Dezső 1927. október 23-án született Miskolcon, de már Budapesten, a Németvölgyi úti iskolában végezte az elemi iskolát. A II. kerületi Mátyás király reálgimnáziumba íratták be 1938-ban, és – ahogy ő fogalmazott – „a rosszul tanuló kimagasló sportolók összes szenvedését” átélte. Az 1942–1943-as tanévben a III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnáziumban ismételte a negyedik osztályt, iskolájával megnyerte az országos középiskolai (KISOK) vízilabda-bajnokságot. Mégis visszatért a Mátyás gimnáziumba, ahol a kézilabdában is kitűnt. Visszaemlékezése szerint a KISOK-ban és leventeként rengeteg sportágat űzött: tornászott, síelt, bokszolt, jégkorongozott, gyorskorcsolyázott, kézilabdázott is. Tízévesen ment le először az uszodába, rendszeresen járt a „Csasziba”, a Császárba, ott figyeltek fel rá, mint reményteljes úszóra. 1941-től a sportra nagyon sokat áldozó gyár, a Gamma színeiben úszott, 1942-ben Bozsi Mihály lett az edző, ő tette be kapusnak a pólócsapatba. A Gamma – immár az ifjú Gyarmati Dezső védéseinek is köszönhetően – 1943-ban megnyerte a másodosztály Budapest-bajnokságát, és a négycsapatos osztályozón is győzve feljutott az élvonalba. Mivel 1945-ben átalakították a klubot, s ez ellehetetlenítette a vízilabda-szakosztályt, Gyarmati Dezső kényszerűen klubot váltott, a gyengécske Csepeli MTK színeiben pólózott. 1946-ban lelkész édesapja segítségével másfél évre Angliába költözött, és egy adventista, azaz egyházi kollégiumban tanult és lakott. Pólózott is, a Kingsbury Club csapatában. „Légiósként” bekerült az 1947-es párizsi főiskolai világbajnokságra összeállított válogatottba, a torna megnyerésével pályafutása első nemzetközi sikerének örülhetett. Akkor még Sárkány Miklós szövetségi kapitány nem számított rá a felnőttválogatottban, ám az őszi, monte-carlói Európa-bajnokság kudarca (4. hely) változásokat indukált: Németh János, „Jamesz” lett az új szakvezető, aki meghívta a keretbe az akkor már az UTE színeiben versenyző Gyarmati Dezsőt. A balkezes pólós, akit emiatt Sutának becéztek, 1948-ban, 1950-ben, 1951-ben, 1952-ben és 1955-ben országos bajnok, 1951-ben és 1952-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztese lett. 1956-ig játszott a liláknál. A londoni olimpián mindenki aranyérmet várt a csapattól, de „csak” ezüst lett belőle. Mind a nyolc meccsen játszott, és hat gól fűződött a nevéhez.

Az ezüst Németh János távozásához vezetett, de – más okból – Gyarmati Dezső is csak „fél lábbal” maradt a válogatottban. Az addigra már újra főiskolai világbajnok pólós (1951) ugyanis ígéretet kapott az olimpia előtt, hogy a torna után visszatérhet Angliába tanulmányai folytatására, ám miután mégsem kapott engedélyt, rávágta az ajtót Hegyi Gyulára, a magyar sport akkori vezérére. Ezek után annak is örülnie kellett, hogy egyáltalán szerepelhetett a válogatott hazai és a „baráti”, szocialista országokban rendezett mérkőzésein – más országba azonban nem utazhatott, így veszélybe került részvétele 1952-ben a helsinki olimpián. Sok más kiváló sportoló mellett az ő neve is felkerült a „megbízhatatlanok” listájára. Szerencsére végül kiutazhatott, s vele a magyar pólóválogatott ismét olimpiai bajnok lett. Gyarmati Dezső (akinek édesapja nyolc nappal a pólótorna nyitánya előtt halt meg) 8 meccsen 8 gólt dobott, amivel a második legeredményesebb magyar játékosnak bizonyult. Az első hely sorsa az utolsó játéknapon, az Egyesült Államok ellen dőlt el, az amerikaiakat úgy kellett legyőznünk, hogy minél kevesebb gólt kapjunk. Sikerült tökéletesen megoldani a feladatot, 4:0-ra nyertünk, Gyarmati a második találatot szerezte.

Nem sokkal később Rajki Bélát a klubszinten játékosként is aktív Lemhényi Dezső váltotta a kapitányi poszton, 1954-ben Torinóban már az ő irányításával született meg a magyar póló hatodik Eb-diadala. Az 1956-os forradalom idején Gyarmati Dezső aktívan részt vett az eseményekben, sebesülteket mentett, fegyvereket szállított, majd elutazott a melbourne-i olimpiára. Az indulás előtt a magyar küldöttség háromtagú forradalmi bizottságának élére választották. Újra Rajki Béla töltötte be a kapitányi posztot, Gyarmati mind a hat meccsünkön játszott. Legfontosabb gólját a hatos döntőben, a „vérfürdőként” elhíresült szovjetek elleni mérkőzésen dobta, megismételt négyméteresből. Az utolsó meccsen, a jugoszlávok elleni győzelem (2:1) újabb aranyérmet jelentett. Sok magyar olimpikonnal ellentétben Gyarmati Dezső (és akkori felesége, Székely Éva) visszatért Magyarországra, hiszen várta őket kislányuk, a kétéves Andrea. Ám februárban a család Bécs érintésével az Egyesült Államokba emigrált. Bár 1958-ban a teljes amnesztia ígéretében bízva érkeztek haza, Gyarmati Dezsőt eltiltották: a hazai játéktól 1959. december 31-ig, a nemzetközi szerepléstől örökre! Ebben az időszakban segédmunkásként, majd Csepelen csaposként dolgozott.

A Magyar Olimpiai Bizottság 1960. július 26-án, azaz egy hónappal a római olimpia rajtja előtt ülésezett, és többek között határozott arról, hogy az eltiltása alatt tanúsított kifogástalan magatartására való tekintettel, a szakvezetőség és a sportági szövetség kezdeményezésére a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) felfüggesztette Gyarmati Dezső örökös nemzetközi eltiltását, vagyis hozzájárult római szerepléséhez. (Addigra már a Ferencváros vízilabdázója volt, kezdésnek bajnoki ezüstig jutott.) Az olasz fővárosban bronzot szerzett a magyar együttes, amely a középdöntőben kikapott a jugoszlávoktól, míg a négyes döntőben (ahova magával vitte a vereséget) csak két döntetlenre futotta erejéből a szovjetek és az olaszok ellen. Gyarmati hétből hatszor mérkőzésen játszva két gólt ért el. Az 1962-es lipcsei Európa-bajnokságon két hónap híján 35 évesen játszott, hat mérkőzésből ötön kapott játéklehetőséget (négyszer csereként), gólt nem szerzett. A Laky Károly vezette válogatott veretlenül (egy döntetlent játszva) nyerte meg a tornát.

A Fradival is kétszeres magyar bajnoknak (1962, 1963) mondhatta magát, amikor a válogatott legidősebb tagjaként vett részt ötödik olimpiáján, 1964-ben Tokióban. Az első négy mérkőzésen (Egyesült Arab Köztársaság, Belgium, Hollandia, Jugoszlávia) kapott játéklehetőséget, ám a négyes döntő két nagy csatájában Laky Károly már nem adott neki szerepet (a jugoszlávok elleni 4:4-et magával vitte a csapat a középdöntőből): nélküle verték meg a társak Olaszországot (3:1) és a Szovjetuniót (5:2), aminek köszönhetően a magyar válogatott jobb gólaránnyal megnyerte az olimpiai aranyérmet. Gyarmati Dezső az ötödik olimpiáján az ötödik érmét vehette át. Még két évig játszott az FTC-ben, amellyel 1965-ben újabb bajnoki és MNK-győzelmet ünnepelhetett. Pályafutása során – az Újpest és a Ferencváros kötelékében – végül nyolc bajnoki és hét kupaelsőségig jutott, a játékot 1966-ban hagyta abba.

Játékos-pályafutásának vége összeért edzői karrierje elejével. Őt kérték fel 1963-ban a pólóedzések vezetésére a frissen megalakuló Központi Sportiskolában, amely a vízilabda megannyi későbbi nagy alakját nevelte ki. 1966-ban kinevezték az FTC trénerének (de maradt a KSI-ben is), és 1968-ban edzőként is bajnoki címet nyert a zöld-fehérekkel. 1970 februárjától 1971 októberéig a kolumbiai válogatottal dolgozott (igyekezett lerakni a vízipóló alapjait), 1972 februárjában pedig leült a Vasas kispadjára, többek között a 19 éves Faragó Tamás figyelt az utasításaira. 1972. február végén, a szövetségi kapitány Rajki Béla javaslatára – Kárpáti Györggyel együtt – másodedzőnek nevezték ki a válogatotthoz, így a müncheni olimpián ő is szerepet játszott az ezüstérem megszerzésében. Rajki lemondását követően, 1973 márciusában ő lett a kapitány, a Népsport pedig így írt: „Gyarmati Dezső személyében olyan egyéniség került a válogatott élére, aki a magyar vízilabdasportban minden idők egyik legkiválóbb játékosának számított. Magas szintű szakmai felkészültsége, népszerűsége, tekintélye is közismert. Mindez záloga lehet annak, hogy a magyar vízilabdasport újabb világsikereket érjen el.” Kinevezése után hat hónappal a válogatott megnyerte az első vízilabda-világbajnokságot Belgrádban, amit újabb és újabb sikerek követtek: arany 1976-ban az olimpián, 1974-ben és 1977-ben az Európa-bajnokságon, 1979-ben a világkupán, valamint ezüst az 1975-ös és az 1978-as vb-n. Az 1980-as olimpia előtt leszálló ágba került a csapat, amely Moszkvában a harmadik helyen végzett. Néhány évvel később Gyarmati önkritikát gyakorolt, amennyiben elismerte: amikor megakadályozhatta volna a széthullást, rosszul lépett, ezt követően pedig már nem tudott jót lépni.

A kapitányi posztról történő távozása után a BVSC trénereként dolgozott (1982, kupagyőzelem; 1985, bajnoki cím). 1985 decemberében újra a nemzeti csapat élére állt, de kinevezése után nem sokkal szívpanaszok miatt vizsgálták, az 1986-os vb-n kilencedik helyezett lett a csapat. Az októberi szovjet túrával gyakorlatilag véget is ért a munkája, és jelentős szerepet már nem töltött be edzőként, bár 1987-ben szaktanácsadóként, Molnár Endre edzőt segítendő, még visszatért a BVSC-hez. 1988. február végén elvállalta a Vasas gardírozását, de már szeptember végén lemondott, és Kenéz György váltotta, őt pedig szaktanácsadó-menedzserként alkalmazta tovább a klub. Rövid ideig Olaszországban, Bolognában is hasznosították a tapasztalatait, 1989 szeptemberétől az OSC-ben töltötte be a szaktanácsadói szerepkört, 1990 januárjától menedzserként segítette a szakosztály munkáját. Tanácsadóként később is felbukkant több klubban, így a Ferencvárosban is, ahol 1999-ben rövid ideig újra vezetőedzőként is tevékenykedett.

Gyarmati Dezső 1950-ben feleségül vette Székely Évát. Érdekesség, hogy három nap különbséggel a házaspár mindkét tagja olimpiai bajnok lett 1952-ben Helsinkiben: a feleség július 29-én nyert 200 méter mellen, a férj augusztus 2-án szerzett aranyérmet vízilabdában. 1954-ben született Andrea lányuk, aki olimpiai ezüst- (1972) és bronzérmes (1972), világbajnoki harmadik (1973) és kétszeres Európa-bajnok (1970) úszóként gyarapította a családi dicsőséglistát. A házasság 1964-ben felbomlott, Gyarmati Bara Margit színésznőt vette feleségül, aki 1968-ban világra hozta a lányukat, Esztert. Két veje is élsportoló volt: Andrea első férje, a kajakos Hesz Mihály olimpiai és világbajnok, Eszteré az úszó Szilágyi Zoltán világbajnoki hatodik és Európa-bajnoki ötödik helyezett. Unokái közül a vízilabdázó Hesz Máté junior-világbajnoki és magyar bajnoki címig, felnőttválogatottságig vitte, az úszó Szilágyi Liliána ifjúsági olimpiai játékokat és ifi Eb-t nyert, valamint van ezüstérme felnőtt-kontinensviadalról. Gyarmati Dezső a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben belépett a Magyar Demokrata Fórumba (MDF), a párt listáján 1990-ben bejutott a parlamentbe. Országgyűlési képviselőként nyolcszor szólalt fel, mindannyiszor sportügyekben. 1994-ben és 1998-ban is szerepelt az MDF listáján, de nem szerzett mandátumot. 2003-ban a Fidesz kulturális tagozata sportszekciójának elnökévé választották. Kitüntetései, elismerései: a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951, 1962), a Magyar Népköztársaság érdemes sportolója (1955), az úszósport Hírességek Csarnoka-tagság (1976), a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozata (1993), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994), az évszázad magyar vízilabda szövetségi kapitánya (2000), Magyar Örökség-díj (2002), MOB-érdemérem (2002), a Nemzet Sportolója (2004), Magyar fair play díj – életmű (2008), Budapest díszpolgára (2008), Prima-díj (2008), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2010), a II. kerület díszpolgára (2011).

• olympedia.org • Magyarország 1983. július 24. (28. oldal) • Peterdi Pál: Gyarmati sors – avagy egy bal kéz története (Históriás Könyvkiadó és Értékesítő Bt., 1996) • Nemzeti Sport 2000. december 30. (11. oldal) • Nemzeti Sport 2002. október 24. (24. oldal) • Nemzeti Sport 2004. június 6. (15. oldal) • Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012.