Vízilabda

Hasznos
István

Hasznos István az 1952-es helsinki olimpián győztes csapat tagja volt. A Szolnoki Dózsa játékosaként ötszörös magyar bajnok volt. Játékos pályafutása után a Szolnoki Dózsa csapatának edzője is volt. 1962-től haláláig a szolnoki Damjanich uszoda igazgatója volt.

Születési hely
Szolnok
Születési idő
1924. dec. 8.
Halálának ideje
1998. máj. 7.
Halálának helye
Szolnok
Olimpia
1
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság

Helsinki bajnoka a szolnoki vízilabdasportot is felemelte

Hasznos István olimpiai bajnok vízilabdázó 1924. december 8-án született Szolnokon. Az 1952-es, helsinki ötkarikás játékokon győztes magyar válogatott tagja. Úszóként is kiváló volt, 100 méter mellen és folyamúszásban egyaránt magyar bajnoki címet nyert. Szolnokon tért örök nyugovóra, 1998. május 7-én. Hasznos Istvánt, annak ellenére, hogy pályafutása egy kisebb részében fővárosi csapatok színeiben is versenyzett, szinte minden Szolnokhoz kötötte. Még gyerekkorában, 1934-ben került a Szolnoki MÁV-hoz, amelyet nem is hagyott el egészen 1943-ig. Vízilabdázni is itt kezdett el az úszás mellett, 1938–1939 körül. Érettségijét követően, 1943 és 1945 között a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubnál sportolt, amellyel 1944-ben másodosztályú bajnokságot nyert. Hamarosan visszatért azonban szülővárosába, ahol 1945–1947 között ismét a helyi vasutas együttest erősítette. Egy újabb budapesti kitérőt követően – 1947–1948 között – végleg visszatért a Tisza partjára és előbb a Szolnoki MTE (1948–1950), majd a Szolnoki Dózsa csapatához igazolt, amelyben 1950–1963 között szerepelt.

Olimpiai bajnoki cím, magyar bajnoki címek

Első országos sikerét 1946-ban érte el, amikor a 100 méteres mellúszásban magyar bajnokságot nyert. Később, 1958-ban folyamúszásban gyarapította a legnemesebb fémből álló éremkollekcióját. Legnagyobb eredménye azonban az 1952-es, helsinki olimpiához köti, mégpedig vízilabdázóként. Rajki Béla szövetségi kapitány ugyanis, egyetlen vidékiként, őt is behívta a Finnországba utazó magyar keretbe. A balkezes centert, aki egyébként különböző túrákon, nem hivatalos válogatott találkozókon szorgalmasan lődözte a gólokat az ellenfelek hálójába, saját visszaemlékezése szerint a csapattársak nem igazán akarták befogadni, ezért mindössze kétszer játszott a nemzeti csapatban. Az a két meccs viszont az olimpián volt, Mexikó és (Nyugat)-Németország ellen. A közép-amerikaiaknak Hasznos négy, míg a németeknek három gólt lőtt: az előbbi derbit 13:4-re, az utóbbit 9:1-re nyertük meg. A torna második felében akadtak nehézségeink, Hollandiával (4:4) és Jugoszláviával (2:2) döntetlent játszottunk, az utolsó játéknapon, az Amerikai Egyesült Államok legyőzését követően (4:0 ide) azonban a magyar legénység megérdemelten vehette át az olimpiai aranyérmet. Hasznos István – kissé keserűen – egy alkalommal megemlítette, hogy talán végleg fel kellett volna költöznie Budapestre, amikor hívták, mert akkor nem kétszeres, hanem akár százszoros válogatottságig is vihette volna. De ő maradt szeretett városában, Szolnokon, ahol a helyi Dózsát játékosként öt alkalommal is bajnoki aranyéremhez segítette (1954, 1957, 1958, 1959, 1961). Az 1954-es bajnoki cím különösen nagy teljesítmény volt abban az értelemben, hogy ez volt az első vidéki aranyérem a magyar pólóbajnokságok történetében. Hasznos kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy Szolnok ebben az időszakban a magyar vízilabdasport fellegvárává nőtte ki magát. Ha hinni lehet a statisztikáknak, 210 bajnoki mérkőzésen összesen 339 gólt szerzett. Játékos-pályafutását 1964-ben fejezte be.

Edzői és uszodavezetői tevékenysége

A kiváló sportember, aki már aktív éveiben is részben edzőként tevékenykedett, 1989 előtt nem számított az aktuális politikai rendszer barátjának – legalábbis a második világháború utáni évektől semmiképpen sem. Szolnokon, még ifjonti éveiben egy pártkáderrel került összetűzésbe, aki miatt egy ideig alkalmi munkákból kellett megélnie, később pedig voltak, akik olimpiai címe miatt irigykedtek rá. Az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt rendőrségi állását is elveszítette. Edzőként a Szolnoki Dózsa csapatát dirigálta, s 1962-től haláláig a helyi Damjanich uszoda igazgatója volt. Tanfolyamok szervezése révén rengeteg fiatalt tanított meg úszni. Ami a kitüntetéseit illeti, 1955-ben megkapta a Magyar Népköztársaság érdemes sportolója címet. Jóval később Szolnok díszpolgárává avatták, emellett a sport terén végzett kiemelkedő oktatói tevékenységét 1994-ben Kemény Ferenc-díjjal honorálták. Az élők sorából 1998. május 7-én távozott, olimpiai ötkarikákkal ékesített szobra jelenleg a Tiszaligeti sétányon, a szolnoki úszóaréna bejárata előtt áll. Fia, ifj. Hasznos István válogatott vízilabdázó, míg lánya, Zsuzsanna a magyar úszóválogatott tagja volt. Sz. K.

Egyesületei

1934 — 1943
Szolnoki MÁV
Szolnok
1943 — 1945
Budapesti Egyetemi Atlétikai Club
Budapest
1945 — 1947
Szolnoki MÁV
Szolnok
1947 — 1948
Budapesti Előre
Budapest
1948 — 1950
Szolnoki MTE
Szolnok
1950 — 1963
Szolnoki Dózsa
Szolnok

Eredményei