Lemhényi

Dezső

Lemhényi Dezső 1917. december 9-én született Budapesten, a Kollmann családnéven. Édesapja, id. Lemhényi Dezső politikus és országgyűlési képviselő volt, 1945 és 1947 között a Kisgazdapárt balszárnyához tartozott a parlamentben. Azonos nevű fia a BSE-ben kezdett vízilabdázni, 1925-ben. 1935-ben érettségizett a II. Kerületi Magyar Királyi Állami Mátyás Király Reálgimnáziumban, osztályfőnöke dr. Mező Ferenc, a jeles olimpiatudós volt. Úszóként kezdte pályafutását, Magyarországon ő volt az első, aki az úgynevezett pillangóstílusban úszott, 1940 és 1942 között háromszor is megnyerte a 4,5 kilométeres, Tihany és Balatonfüred között megrendezett Wesselényi-emlékversenyt. Igazi sikereit azonban pólósként érte el. A klub játékosaként nyerte el első magyar bajnoki címét 1940-ben. 1943-tól az UTE, majd a Bp. Dózsa játékosa lett, a lila-fehérekkel nyerte a többi magyar bajnoki címet (1945, 1946, 1948, 1951, 1952), igaz, közben a Honvéd SE csapatában is megfordult. Később játszott még a Budapesti Spartacusban is.

1936-ban még nem jutott ki az olimpiára, utána pedig 1948-ig a második világháború miatt nem rendeztek ötkarikás seregszemlét. 1948 és 1952 között játszott a válogatottban, olimpiai ezüstérmes és olimpiai bajnok is lett. 1948-ban, 28 évesen, öt mérkőzésen szerepelt, s ezeken négy gólt szerzett. (Pontosabban haton, de az Egyiptom ellen lejátszott meccsünket meg kellett ismételni, így az első derbi, amit az afrikai együttessel vívtunk, nem szerepel a hivatalos statisztikákban.) Egy-egy gólt dobott az egyiptomi (5:2), a jugoszláv (3:1), a francia (5:4) és a belga (3:0) csapat ellen is. Az olaszoktól elszenvedett szerencsétlen, 4:3-as vereség miatt ezüstérmes lett a magyar csapat. Rajki Béla szövetségi kapitány 1952-ben számított a tapasztalatára Helsinkiben, igaz, már csupán tartalékként. Két meccsen adott neki játéklehetőséget, Mexikó és (Nyugat)-Németország ellen. Az első meccsén öt gólt szórt a középamerikaiaknak (13:4), a németek ellen (9:1) nem szerzett gólt. Olimpiai bajnokként tért haza Finnországból.

Kétszer is volt szövetségi kapitány (1953–1955; 1957–1960), s ez alatt az idő alatt két Európa-bajnoki (1954, Torino; 1958, Budapest) cím mellett egy olimpiai bronzérmet (1960, Róma) is hozott a csapattal. A római harmadik helyet kudarcnak tartotta, hazatérve lemondott a kapitányságról. Ezt követően 1961-től 1968-ig Franciaország szövetségi kapitánya, majd 1969-től a KSI vezetőedzője volt. 1973-tól 1977-ig Kanadában edzősködött, Izraelben, Svédországban, Belgiumban és Luxemburgban is dolgozva járta a világot. A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöki tisztségét 1993 és 2003 között töltötte be, de tevékenykedett a Magyar Úszó Szövetség és a Magyar Vízilabda Szövetség alelnökeként is. Első felesége Lorán Lenke Jászai Mari-díjas színésznő volt, míg a második Tass Olga tornász, aki 1954-ben a magyar kéziszercsapat tagjaként – több más érem mellett – Rómában világbajnoki, 1956-ban, Melbourne-ben pedig olimpiai aranyat nyert.

Kitüntetéseinek hosszú a listája: 1955-ben a Sport Érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki; később ennek arany változatát is neki ítélték. A Magyar Köztársasági Sportdíjat 1992-ben, míg a MOB Érdemérmet 1996-ban kapta meg. Életművét 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el, 1998-ban átvehette a FINA ezüstjelvényét is, majd 1999-ben a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát adományozták számára. Beválasztották a vízilabdások „hírességek csarnokába” (International Swimming Hall of Fame, 1998), továbbá megválasztották a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnökévé is. Emlékét a Lemhényi Dezső Ifjúsági Kupa révén is őrzik, Budapesten, a XVI. kerületben pedig általános iskola is viseli a nevét.

Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink Nemzeti Sport, 2017. december 4. Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel (Lemhényi Dezső, Tass Olga) Munka, 1985, 5. szám („Butykó”)