Úszóként és vízilabdásként is bajnok lett
Csuvik Oszkár 1925. március 28-án született Budapesten. Az Árpád Gimnáziumban kezdett el sportolni, Gyarmati Dezsővel és a sportújságíró-humorista Peterdi Pállal is együtt játszott. 1940-ben a Magyar Atlétikai Clubhoz (MAC) igazolt. Úszott és vízilabdázott is, előbbi sportágban négyszeres magyar bajnok – a győzelmeket a MAC gyorsváltójával érte el 1942-ben és 1944-ben. Szintúgy a MAC vízilabdacsapatával 1943-ban magyar bajnoki címet ünnepelhetett. 1945-től a Vasas, majd 1946-tól a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) versenyzője, illetve játékosa volt. Az 1947-es párizsi főiskolai világbajnokságon pólósainkkal első helyezést ért el, míg a 100 méteres gyorsúszásban bronzérmet szerzett.
A londoni ezüst
Legnagyobb sikerét az 1948-as londoni ötkarikás játékokon érte el, vízilabdázóként. Németh János szövetségi kapitány hét mérkőzésünkből öt alkalommal vetette be. Csuvik rögtön az első összecsapáson (Magyarország–Anglia 11:2) öt gólt rámolt be az ellenfél hálójába. Ezt követően egyszer bevette a későbbi bajnok Olaszország kapuját is, de ez a meccs fájó emlék maradt a 4:3-as vereség miatt. Utolsó két találkozónkon egy-egy alkalommal „köszönt be” a hollandoknak (Magyarország–Hollandia 4:4) és a belgáknak (Magyarország–Belgium 3:0), az utóbbi mérkőzésen Gyarmati Dezső kezére játszva a labdát, gólpasszt is adott.
Angliába emigrált, majd Ausztráliába költözött
Csuvik Oszkár számára a londoni szereplés magyarországi játékos-pályafutása végét jelentette. Politikai okokból kifolyólag nem tért haza, Angliában maradt, ahol 1949-ben, a London Kingsbury Club színeiben angol bajnokságot nyert. Nevét is megváltoztatta, félve az üldöztetéstől: előbb Oscar Fleming, majd – ekkor már felesége családi nevét használva – Oscar Charles néven dobálta a gólokat. A ködös Albionból 1950-ben a messzi Ausztráliába vitte az útja, de a vízilabdázással ott sem hagyott fel, s 1951 és 1953 között három bajnoki elsőséget szerzett a Sydney University New South Wales csapatával.
Vízbe akart ugrani Melbourne-ben
Az 1952-es helsinki olimpián az ausztrál vízilabda-válogatott edzőjeként vett részt. Nem tudni, mire gondolhatott ekkor, hiszen a tornát Magyarország nyerte – miközben az ausztráloknak a 20., utolsó előtti hellyel kellett beérniük. Az viszont ismert, hogy négy évvel később rádiókommentátorként a helyszínen tekintette meg a „melbourne-i vérfürdő” néven elhíresült magyar–szovjet találkozót – ausztrál visszaemlékezések szerint alig lehetett visszatartani, mert amikor végleg eldurvultak a dolgok a medencében, maga is a vízbe akart ugrani, hogy a szovjetekkel verekedjen. Ami további edzői karrierjét illeti, a Sydney University trénereként 1968 és 1980 között nyolc alkalommal nyert bajnoki aranyérmet új hazájában. Polgári munkáját tekintve a Ford Motor Company, a General Motors és a Nissan munkatársaként is dolgozott, majd 1960-ban Ausztráliában könyvszakértői végzettséget szerzett. Idősebb korában számos egészségügy probléma keserítette életét, ennek ellenére több alkalommal is hazalátogatott. Hosszú betegeskedés után 2008-ban, 83 esztendős korában, Sydney-ben érte a halál.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Mai Nap, 1995. január 7.
Magyar Hírek, 1985. február 2.