Jégakrobataként a filmhíradóban is szerepelt
Brandi (eredetileg Brandeiszki) Jenő Budapesten született, 1913. május 23-án. Visszaemlékezése szerint minden adva volt ahhoz, hogy labdarúgó váljon belőle. Hiszen fiatal korában egész nap a grundon, na meg a Kereskedelmi Akadémia csapatában rúgta a bőrt, s egészen középiskolás válogatottságig vitte. Emellett télen a Margit hídtól nem messze, egy befagyott teniszpályáján korcsolyázott előszeretettel, különféle trükköket is bemutatva. Nyaktörő mutatványaival egy alkalommal még a filmhíradóban is szerepelt, mint Magyarország első jégakrobatája. Az uszodába is a grundról vitte az útja – társai súgták meg neki, hogy a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK) úszókat toboroz, s úgy döntött, kipróbálja magát. Az úszás mellett pedig hamarosan a vízilabda és szóba került számára lehetőségként.
A berlini siker
Első bajnokságait még iskolájának váltójában és vízilabda csapatában nyerte, most már Brandi Jenő névvel, majd egyszer tagja volt a 3x100 méteres országos ifjúsági vegyes váltó úszóbajnok együttesnek és többször az ifjúsági vízilabda bajnokságot nyert a Magyar Testgyakorlók Köre csapatával. Hamarosan bekerült az ifjúsági válogatottba is, a nagy sikereket azonban mint a magyar válogatott csatára érte el. 1934. június 3.-án Tatabányán volt először tagja annak a válogatott vízilabda csapatnak, mely 8:1 arányban győzött Csehszlovákia válogatottja ellen. Ezután tizenöt éven összesen 61 esetben volt válogatott. 1934-ben tagja volt a Magdeburgban Európa-bajnokságot nyert együttesnek, 1935-ben Brüsszelben a hatos tornán győztes csapatnak, 1936-ban Berlinben olimpiai bajnoki címet szerzett. 1937 Budapesten ismét egy hatos torna győzelmet hozott számára, 1938 pedig Londonban újabb Európa-bajnokságot. Az 1939-bena hollandiai Doetinchemben megszakadt a magyar csapat győzelem sorozata, majd a háború kitörése miatt egyáltalán a vízilabda mérkőzések sora is. 1940-től a BSE-ben játszott, már abban az esztendőben bajnok lett.
A londoni ezüst, majd edzői pályafutása
A felszabadulás után a Vasas Sport Club játékosaként folytatta pályafutását, 1947-ben és 1949-ben újabb országos bajnoki aranyérmeket szerzett. A válogatottban utoljára Londonban, 1948. augusztus 4.-én, az olimpián játszott. Visszavonulása után a játékosból edző és játékvezető lett. Nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Honvéd Sport Egyesület csapatának volt az edzője, majd mikor a korhatár elérése után a Magyar Úszó Szövetségtől kapott aranygyűrűvel nyugdíjba vonult, kisebb egyesületek edzéseit vezette. Utolsó kiemelkedő edzői fegyverténye volt a Híradástechnikai Sport Kör csapatával az 1979. évi másodosztályú bajnokság megnyerése, és ezzel az idei első osztályú bajnokságba való juttatása volt.
Források
Úszósport, 1981, 1. szám
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Peterdi Pál: Ó, póló…! Vallomások labdáról, vízről, játékról (Brandi Jenő: Mint az ágyú)
Képes Sport, 1989. augusztus–december (Németh János: Komjádi aranycsapata)