Pöttöm korában is rendkívüli érzékkel bánt a labdával
Felkai László 1941. március 1-jén született Budapesten. Bátyja, Imre vitte le először az uszodába. Gallov Rezső írta róla az 1960-as évek közepén írt portréjában: „Egy év alatt egészen tűrhető úszó lett belőle, de amikor a fürge, pajkos kis fickó keze ügyébe labda került, eldőlt: nem úszó, vízilabdázó lesz a gyerekből! Pöttöm korában is rendkívüli érzékkel bánt a labdával, meglepő gyorsasággal fejlődött. 13 éves vízipalántaként már az FTC újonc csapatának egyik legjobbja – de csak az edzőmérkőzéseken. A bajnoki találkozókon – fiatal kora miatt – nem engedték játszani. 1956-ban azonban a Fradi Komjádi-együttesében szórta, most már hivatalosan a gólokat. Egy évvel később Fábián Dezső edző habozás nélkül bedobta a mélyvízbe. Az emlékezetes eset a Halassy Olivér nemzetközi tornán történt, a Sportuszoda fedettjének zsúfolt lelátói előtt. Az FTC a Rari Nantes Napoli ellen szállt vízbe.”
Tokió olimpiai bajnoka, Róma és Mexikóváros bronzérmese
A Rókának becézett ifjú a középiskolai tanulmányait a budapesti Eötvös József Gimnáziumban végezte, sok sikert ért el mindkét sportágban az iskola színeiben is. Az érettségije után, 1960-ban úszóként, a 200 méteres mellúszásban indult a római olimpián. Mi több, játszott a vízilabdacsapatban is, amellyel bronzérmes lett. Győr Béla, a MOA főtitkára így emlékezett rá a 75. születésnapján: „1960-tól 1974-ig összesen százhúsz alkalommal szerepelt a magyar vízilabda-válogatottban. Három olimpián vett részt, tagja volt az 1964-ben, Tokióban olimpiai bajnoki címet nyert csapatnak. Az Ambrus Miklós, Bodnár András, Boros Ottó, Dömötör Zoltán, Felkai László, Gyarmati Dezső, Kanizsa Tivadar, dr. Kárpáti György, Konrád János, Mayer Mihály, Pócsik Dénes, Rusorán Péter összetételű csapattal a hat mérkőzésből ötöt megnyertek, a Jugoszlávia elleni mérkőzésen született 4:4-es döntetlen. Felkai László játszott mind a hat mérkőzésen, és 6 góllal járult hozzá a bajnoki címhez. 1960-ban, Rómában a Bodnár András, Boros Ottó, Dömötör Zoltán, Felkai László, Gyarmati Dezső, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, dr. Kárpáti György, Katona András, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Rusorán Péter összeállítású gárdával, 1968-ban, Mexikóvárosban a dr. Bodnár András, Dömötör Zoltán, Felkai László, Konrád Ferenc, dr. Konrád János, Mayer Mihály, Molnár Endre, Pócsik Dénes, Sárosi László, Steinmetz János, Szívós István összetételű csapattal bronzérmet nyert. Rómában 4, Mexikóvárosban 24 góllal járult hozzá a csapat sikeréhez. Vízilabdázásban Európa-bajnok (1962), Európa-bajnoki 5. helyezett (1966), Universiade-győztes (1963, 1965), Universiade 2. helyezett (1959) és Universiade 3. helyezett (1961).”
A XX. század csapatának tagja
Hosszú pályafutása során a Ferencvárossal négy bajnoki címet nyert (1962, 1963, 1965, 1968). Ötször lett MNK-győztes (1962, 1964, 1965, 1967, 1969). Pályafutása utolsó szakaszában a Bp. Spartacusban pólózott. Addigra (1965-ben) a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki oklevelet, 1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben vízilabdaedzői oklevelet szerzett. 1977 után a Budapesti Spartacus, majd az FTC vízipólócsapatának edzője volt. 1982-től a KSI-ben, a Vasasban, a BVSC-ben, a Tungsram együttesében, valamint a Bp. Honvédban serdülő- és ifjúsági korú játékosokat edzett. Kétszer érdemelte ki az év magyar vízilabdázója címet (1964, 1968), az FTC örökös bajnoka (1974). 2000-ben egy újságírói szavazáson beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben?
Hencsei Pál - Horváth Vilmos (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2016 (Győr Béla írása)
Sportélet, 1965. május 1.