Út a Szőnyi útról a világ legjobbjai közé
Katona András 1938. február 20-án született Budapesten. A Honvédból – ahol úszni tanult – tizenhat évesen került Zuglóba. Szinte egész pólós pályafutása az első két évben még Bp. Törekvésnek nevezett BVSC-hez köti. Kozák Mihály írta róla a klubtörténeti könyvében, utalva a szakosztály első sikereire is: „Az első eredmények az ötvenes évek végén jelentkeztek, amikor hárman is helyet kaptak a Budapesten Európa-bajnokságot nyert válogatottban. Aki emlékszik a hátvéd Molnár Róbert sziklaszilárdságára, az örökmozgó középcsatár Csillag Gábor hallatlan lelkesedésére s a fiatal Katona András kiforrott játékára, az bizonyára egyetért a megállapítással: a három Szőnyi úti fiú megérdemelten került a világ akkori legjobbjai közé!” Tagja volt a klub első bajnoki címét megszerző csapatnak 1966-ban. A nyolcvanas években a klub vízilabda-szakosztályának elnökeként bábáskodott az újabb két bajnoki aranyhoz 1985-ben és 1987-ben. Kis kitérőt téve pályafutása végén a Vasasban játszott, MNK-győztes lett 1971-ben.
Olimpiai bronz Rómából, Eb- és Universiade-sikerek
A válogatottban 1958 és 1962 között szerepelt. A nemzeti csapattal kétszeres Európa-bajnok: az 1958-as budapesti és az 1962-es lipcsei kontinenstornán is tagja volta az aranyérmes csapatnak. A két Európa-bajnokság között pedig az 1960-as római olimpián bronzérmet szerző együttesnek is tagja volt. A fentieken túl 5 (!) Universiadén vehetett részt. Vízilabdában 1963-ban (Porto Alegre) és 1965-ben (Budapest) aranyérmes, 1957-ben (Párizs) és 1959-ben (Torino) ezüstérmes, 1961-ben (Szófia) bronzérmes volt. Úszásban 1959-ben (Torino) ezüstérmes, 1961-ben (Szófia) bronzérmes lett. Pályafutása befejezése után edzőnek állt: a BVSC és a Vasas ifistáival foglalkozott, majd 1975 elejétől az OSC-t dirigálta. Szakosztályvezetőként is dolgozott korábbi klubjainál és az Orvosegyetem SC-ben.
Civilben sikeres közlekedésmérnök lett
Civilben 1961-ben közlekedésmérnöki, később ipari szakközgazdászi oklevelet szerzett. Vasúti mérnökként kezdett el dolgozni, később a minisztériumban főcsoportfőnök lett. 1990-től 2006-ig a Közlekedési Múzeum főigazgatója volt. Előadott a Budapesti Műszaki Egyetemen és a győri főiskolán is, ahol docensként tanszéket is vezetett. A Műegyetemen 1997-ben közlekedésmérnöki tudományos, doktori címet szerzett.
Nem sokkal a 2026 márciusában bekövetkező halálát megelőzően, 2026 januárjában a Magyar Olimpiai Bizottság Fair Play a sport szolgálatában diplomában részesült.
Forrás
• Magyar Ifjúság, 1965. augusztus 14.
• Kozák Mihály (szerk.): 60 éves a BVSC
• Hencsei Pál: A műegyetemtől a sport élvonaláig
• Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
