A front elől menekült a család
Bodnár András 1942. április 9-én született Ungváron. Egerben kezdett 1952-ben úszni és vízilabdázni. „Szülei 1944 telén a két és fél éves Andrissal és a kilenc hónapos Jancsival a front elől menekülve találtak otthonra Egerben. A Szent Imre téren (ma Petőfi tér) laktak az uszoda szomszédságában. Nem csoda, hogy mindkét Bodnár gyerekből kiváló úszó és vízilabdázó vált” – írta róla 2017-ben Bódi Csaba a Heves Megyei Néplapban, miután a négy olimpián is érmes pólóst az International Swimming Hall of Fame. Egy másik interjúban Forró Péternek beszélt gyermekkoráról, a Magyar Hírlap hasábjain: „Öt-hat éves lehettem, amikor vakbélgyulladással kórházba kerültem. Megoperáltak, feküdtem az ágyon, néztem a fehér köpenyes orvosokat, és elhatároztam, én bizony sebész leszek. No meg híres vízilabdázó, ezt már talán korábban kigondoltam. Egy kisgyerek szájából furcsának tűnhet egy ilyen fogadkozás, de életem során céltudatosan valósítottam meg gyerekkori vágyaimat. – A hatvanas években a két sportág szoros szimbiózisban élt egymással, az úszók és pólósok együtt készültek a versenyekre. Én eredetileg a 4x200 méteres váltóval készültem az olimpiára. Egy napon Butykó, azaz Lemhényi Dezső vízilabda-kapitány odajött hozzám, és azt mondta: ha teljes erővel közénk állsz, kijöhetsz a csapattal Rómába, az olimpiára. Ekkor jegyeztem el magam végérvényesen a pólóval.”
Tokióban labdát csent”
Az úszással azért nem hagyott fel teljesen, ha szükség volt rá, a pólósok szívesen versenyeztek a kötelek között is. Az 1961-es universiadén a bronzérmes 4x100 méteres gyorsváltónak mind a négy tagja kiváló vízipólós volt: Bodnár András, Kárpáti György, Katona András és Kádár György. Bodnár András három universiadén pólózott, 1961-ben harmadik, 1963-ban és 1965-ban aranyérmes lett. Négy olimpián szerepelt, a mérlege egy arany- (1964), egy ezüst- (1972) és két bronzérem (1960, 1968). Ő maga így hasonlította össze a tornákon való szereplést:
Mindegyiknek megvan a maga története. Rómában ifjú titánként lehettem ott, Tokióban a dobogó legtetején állhattam, hiszen a Szepesi közvetítésében emlékezetessé vált „lőj, Dömötör, lőj!” meccsen legyőztük a szovjeteket. Büszke vagyok arra, hogy azon a mérkőzésen én is alaposan hozzátettem a győzelemhez, hiszen a utolsó pillanatokban labdát szereztem, így már nem volt ideje az ellenfélnek visszatámadni. Mexikóban, a szerencsétlen rendezés következtében, egyetlen meccs elvesztése miatt harmadikok lettünk, míg Münchenben voltak apró kihagyások, ezért ezüstig jutottunk.
“„
Hétszeres bajnok, kétszeres BEK-győztes
Összesen 186-szor szerepelt a magyar-válogatottban 1960 és 1976 között. Az ötkarikás sikereken kívül 1962-ben Európa-bajnok, 1966-ban Eb-ötödik, 1970-ben Eb-ezüstérmes, 1974-ben, Bécsben újra Európa-bajnok lett. Tagja volt 1973-ban, Belgrádban, az első világbajnokságon aranyérmes magyar csapatnak, két évvel később ezüstöt hozott haza társaival Caliból, Kolumbiából. 1962-től játszott az orvosegyetem csapatában, hétszer volt magyar bajnok, valamint kétszer BEK-győztes!
Tekintélyes sportvezetői és orvosi karrier
Sportolói pályafutását követően sportvezetői tevékenységet is ellátott. 1981 és 1989 között a Magyar Úszó Szövetség alelnöke, majd az önállóvá váló Magyar Vízilabda Szövetség első elnöke (1989–1992) volt. 1990-től az Európai Úszószövetség Orvosi Bizottságának tagja. 2011-töl a MOB Mező Ferenc Sportbizottságának elnöke. 2012-től az Olimpiai Bajnokok Klubja elnökségének tagja. Elismert sebészorvos. A SOTE-n 1968-ban szerzett orvosi diplomát, majd általános sebészi szakorvosi vizsgát tett. 1985-től 1994-ig a Korányi Frigyes Kórház és Rendelőintézet sebészetének osztályvezető főorvosa, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat sebész felügyelő szakorvosaként dolgozott. Később a Bajcsy-Zsilinszky Kórház sebészfőorvosa lett.
Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben?
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Heves Megyei Hírlap, 2017. február 15.
Magyar Hírlap, 2014. március 28.