Két zsemle és egy pohár tej
Holop Miklós 1925. február 2-án született Budapesten. Kezdetben atletizált, gátfutó szeretett volna lenni, egyik barátja azonban egy alkalommal elhívta pólózni, s annyira megtetszett neki a játék, hogy ott is ragadt. Saját visszaemlékezése szerint ebben az is szerepet játszott, hogy az uszodában kapott két zsemlét és egy pohár tejet uzsonnaként, ami abban az időszakban – az 1940-es évek elején – egyáltalán nem volt mellékes számára. Végül a hátvédek között találta meg a helyét, s annak ellenére, hogy nem tartozott a legnagyobb darab bekkek közé, posztjának egyik kiválósága vált belőle.
Különösen az MNK-ban aratott sikereket
Játékoskarrierje a második világháborút követően kezdett felfelé ívelni, 1945 és 1949 között a műegyetemi klub csapatát erősítette, majd rövid ideig az óbudai klubot erősítette. Pályafutása második felében, 1950 és 1958 között a Budapesti Honvéd pólósaként szerepelt. Ez utóbbival három Magyar Népköztársasági Kupa-arany (1953, 1954, 1958) és két bajnoki bronzérem (1954, 1955) fűződik a nevéhez. Összesen 12 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban, ebből hétszer az 1948-as olimpián.
A londoni olimpia ezüstérmese
Az 1947-es főiskolai világbajnokságon arany-, míg ugyanebben az évben a Monte-Carlóban megrendezett Európa-bajnokságon 4. helyezést ért el a magyar együttessel. Németh János szövetségi kapitány beválogatta az 1948-as londoni olimpiára induló csapatunkba is, s az Egyiptom ellen vívott találkozónkat leszámítva, amelyet később az ellenfél csapatának óvása miatt újra kellett játszani, mindegyik mérkőzésünkön szerepelt. A korabeli sportsajtó kissé bűnbaknak is kikiáltotta, amiért az olaszok elleni meccsen nem tudta megállítani az ellenfél világklasszis centerét, Aldo Ghirát. Holop hosszú évtizedekkel később azt nyilatkozta a Nemzeti Sport ezzel kapcsolatos kérdésére, hogy a társak sem őt, sem a végén az egyenlítést elpuskázó Fábián Dezsőt nem hibáztatták a vereségért, s hogy „Ghira lefoghatatlan volt.”
Vegyészként a hadiiparban (is) dolgozott
Játékos-pályafutása második fele egyben a hatalommal történő megterhelő viaskodásról is szólt. Utalt rá, hogy az 1952-es helsinki olimpiára valószínűleg politikai okokból nem vitték ki, s többször akadtak „útlevélproblémái” is, amikor alig-alig akarták elengedni klubjával egy-egy külföldi túrára. Az aktív sportolással végül 1958-ban hagyott fel. Vegyészként fémek ipari röntgen- és izotópvizsgálatával foglalkozott, mégpedig a Haditechnikai Intézet munkatársaként. A londoni csapat utolsó hírmondójaként, 92 esztendős korában ragadta el a halál, 2017-ben, Budapesten.
Források
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
Nemzeti Sport, 2012. június 7.
Nemzeti Sport, 1998. augusztus 11.