Békésből Hevesbe
Pócsik Dénes Kunágotán született, 1940. március 9-én. Miután Eger díszpolgárává avatták 20003-ban, elmesélte, hogyan került a család Békés megyéből Dobó kapitány városába: „A II. világháborút követő magyarországi politikai helyzet édesapámat, mint kereskedőt úgy érintette, hogy el kellett hagynunk a Békés megyei települést, mégpedig meglehetősen nagy távolságra. Egerben voltak rokonaink, azért költöztünk végül ide, 1952-ben. Több, mint ötven esztendeje vallom magam a szívem mélyén egrinek, noha beutaztam közben az egész világot.”Előbb a többször nevet váltó egri klub úszójaként, majd vízipólósaként is szerzett magának hírnevet. „A medencében értem el első sikereimet azzal, hogy mellúszóként még válogatott is lettem 1957-ben” – nyilatkozta 2003-ban. Már 1960-ban is számításba vették a pólóválogatottnál is, de a római olimpiára még nem jutott ki. A következő háromra már igen, s mindegyikről éremmel tért haza.
Három olimpia, teljes éremkollekcióval
Tokióban két mérkőzésen játszott, két gólt szerzett. A második olimpiája során, Mexikóvárosban, 1968-ban már nagyobb szerepet kapott, hat találkozón szerepelt, egy gólt lőtt. Bronzérmes lett. A harmadik ötkarikás játékokon, 1972-ben, Münchenben a magyar válogatottal a 2. helyet kaparintotta meg. Csak rosszabb gólkülönbséggel csúsztak le az aranyról. Pócsik a tornán mind a nyolc találkozón játszott, két gólt szerzett. Két Európa-bajnokságra jutott el. Lipcsében, 1962-ben, aranyérmes lett a magyar válogatott tagjaként. 1966-ban, Utrechtben csak ötödik, igaz, sérülése miatt a legfontosabb két mérkőzésről hiányzott. Főiskolai világbajnoki címmel gazdagodott 1963-ban és 1965-ben.
Három kontinensen is dolgozott külföldön
1974 és 1978 között játékos-edzőként irányította az Egri Dózsát. Visszavonulása után k külföldre ment. Előbb 1981-ig Kuvait válogatottjának vezetőedzője volt, majd a holland válogatott szövetségi kapitánya. Csapatával hatodik lett a Los Angeles-i olimpián. Hazatérése után az egri klub vezetőedzője és igazgatója lett, aztán a magyar női vízilabda-válogatottnak szövetségi kapitányaként dolgozott 1990-ben és 1991-ben. 1995-től Ausztráliában élt. Perthben Nyugat-Ausztrália sportkollégiumának főedzője, majd Canberrában az Ausztrál Vízilabda Szövetség edzőtáborának edzője volt. Miután gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála, visszatért Egerbe. Hatvannégy évesen hunyt el.
Források
Heves Megyei Hírlap, 2003. augusztus 23.
Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben?
Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink