Vízilabda
Mesteredző

Konrád II.
János

Konrád János olimpiai bajnok (1964, Tokió), kétszeres olimpiai bronzérmes (1960, Róma, 1968, Mexikóváros), Európa-bajnok (1962, Lipcse) vízilabdázó volt. A magyar női vízilabda válogatottnak 1985-től 1990-ig, a magyar férfi vízilabda válogatottnak 1990-től 1992-ig volt szövetségi kapitánya. Mesteredző.

Születési hely
Budapest
Születési idő
1941. aug. 27.
Halálának ideje
2014. nov. 25.
Halálának helye
Solymár
Olimpia
1
2
Világ­bajnokság
Európa-bajnokság
1

A Duna volt a Konrád fiúk grundja”

1941. augusztus 27-én született Budapesten. Bátyja, a nála majdnem napra pontosan egy évvel idősebb Sándor mesélte a gyermekkorukról: „Angyalföldön laktunk, a Tisza utcában. Közel volt a Duna, így korán megtanultunk úszni. Az Elektromos-pályán 1946-ban elkészült az uszoda, a testvéreimmel odajártam úszni. Ez lett a második otthonunk. Akkor még nem volt tévé és számítógép, amely elvonta volna a gyerekek figyelmét a sporttól. Puskáséknak grundjuk volt Kispesten, ezért ők egész nap fociztak, mi a Duna mellett nőttünk fel, ezért vízilabdázók lettünk.” Nem is „akármilyenek”. Sándor (Konrád I) 1940-ben született, 1962-ben Európa-bajnok lett Lipcsében. Ferenc (Konrád III) egyéb nagy sikerei mellett 1976-ban olimpiai bajnoki címet nyert. Az 1965-ös budapesti universiadén hárman együtt szerepeltek a magyar csapatban. A négy Konrád fivér közül a legkisebb, az 1952-ben született Ede az ifjúsági válogatottságig vitte. Mind a négyen egyetemet végeztek, János és Ede állatorvos, Sándor szülész-nőgyógyász, Ferenc fogorvos lett.

Hentes és pióca egy személyben”

János (is) Laky Károlynál, a vasutasklubban kezdett vízilabdázni, 1958-ban bajnoki bronzérmes lett a BVSC-vel a bajnokságban. 1964-ig játszott a zuglói csapatban, majd átigazolt a Bp. Honvédba. 1970-ben lépett onnan is tovább, a Vasas Izzóhoz, majd az OSC-ben zárta le a játékos-pályafutását. A Honvéddal 1965-ben és 1966-ban második lett a Magyar Népköztársasági Kupában. Gallov Rezső idézte róla a kiváló jugoszláv pólós, Mirkó Szandics véleményét: „Janiban dupla szív dobog, és négy tüdeje van. Nem tud elfáradni. Hentes és pióca egy személyben. Akinek az őrzését rábízzák, azt idegileg, fizikailag kikészíti. Tűri az ütéseket, a fájdalmat, és soha nem marad semmivel sem adósa senkinek… Ja, és lőni, ejteni is tud a ravasz rókája.”

Három olimpia, három érem

A válogatott tagjaként három olimpián szerepelt. Vízilabdázóként 1960-ban Rómában harmadik, 1964-ben, Tokióban első, 1968-ban, Mexikóvárosban ismét harmadik lett. Az 1962-es lipcsei Európa-bajnokságot megnyerte társaival, négy évvel később, Utrechtben ötödikek lettek. Négy universiadén vett részt, 1959-ben második, 1961-ben harmadik, 1963-ban és 1965-ben első lett.

Irányította a női és a férfi válogatottat is

Játékos pályafutása után volt az OSC edzője 1976-tól 1980-ig (1978-ban bajnoki címet nyert a csapattal). 1981-től 1983-ig Kuvait szövetségi kapitánya volt. A magyar női vízilabda válogatottnak 1985-től 1990-ig, a magyar férfi vízilabda válogatottnak 1990-től 1992-ig volt szövetségi kapitánya. A női válogatottal három Eb ezüstérmet (1985, 1987, 1989) és egy vb-5. helyet (1986), a férfi válogatottal egy vb-bronzérmet (1991) szerzett. A Magyar Olimpiai Bizottság tagjaként 2000-től a MOB gazdasági bizottságában is tevékenykedett. 2004-ben a MOB elnökségi tagjává választották. 2014. november 25-én hunyt el Solymáron.

Források

Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Nemzeti Sport, 2001. augusztus 27.

Egyesületei

1954 — 1956
Budapesti Törekvés SE
Budapest
1956 — 1964
Budapesti Vasutas SC
Budapest
1964 — 1970
Budapesti Honvéd Sport Egyesület
Budapest
1970 — 1975
Vasas Izzó
Budapest
1975 — 1976
Orvosegyetem Sport Club
Budapest

Eredményei

Összes eredmény